Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-02-23 / 4. szám
14 MOZAIK Mit süt-főz ma? Kun Szilárd A minap készítettem egy számvetést, és áttekintettem, hogy kivel milyen étel kapcsán találkoztam. Volt, aki kacsát sütött, volt aki süteményt, és olyan is, aki tésztás ételével kápráztatott el. Olyan azonban még egyetlen egyszer sem akadt, aki kerek-perec kijelentette, hogy ő nem tud és nem is szeret főzni. Kun Szilárd ezekkel a szavakkal fogadott, mégis mindenképpen ide kívánkozik a „Mit süt-főz rovatba”, ugyanis egy valamihez mégis nagyon ért a konyhában. Ez pedig a kenyérsütés. Szilárd szerint kenyeret sütni „olyan magyaros dolog”. Jó érzés készíteni, jól is szokott sikerülni, és a családban, baráti társaságban is mindenki szívesebben eszi, mint a boltit. Ráadásul tudják, hogy milyen alapanyagokból van. A kenyérsütő gépemről Szilárd rögtön lebeszélt: abban ronda téglaforma lesz a kenyér. Márpedig a gasztronómia része a látvány, az ülat és az íz. Például egy szépen megformált tökös kenyér látványa sem akármilyen. Az elkészítése sem ördöngösség, bár Szilárdnak egészen Spanyolországig kellett utaznia, hogy megtanulja a fortélyokat. Az élet fricskája, hogy ott viszont egy magyar embertől. Tehát: a tököt sütőben megsütjük, vagy vízben megfőzzük ízléstől függően Az élesztőt 3 kiskanál cukorral vízben (ősi magyar szokás Hozzávalók: 0,5 kg sütőtök, 2 kg liszt, 5 dkg élesztő, 4 kiskanál só, 3 kiskanál cukor, 6-7 dl víz. szerint vízben, és nem tejben) felfuttatjuk. Hozzáadjuk a többi alapanyagot, és most jön az egész kenyérkészítés legfontosabb eleme, a gyúrás. A tészta egyik felét folyamatosan visszahajtogatjuk a másikra úgy, hogy közben levegőt nyomkodunk bele. Aki dagasztott már kelt tésztát, érti a csíziót. Gyurmaszerű állagúra gyúrjuk a tésztát, majd másfél órát meleg helyen kelesztjük. Ezután ismét átgyúrjuk és három részre osztjuk, megformázzuk, a tetejüket három helyen mélyen bevágjuk, és kizsírozott tepsibe tesszük. Újabb fél óra kelés következik. Negyed órára maximumra felforrósítjuk a sütőnket, majd a tepsit sütőbe rakjuk és visszaállítjuk 170 fokra. Egy órán keresztül sütjük, majd öt percre ismét maximum hőfokon pirítjuk a kenyereket. Ha kivettük, feltétlenül kenjük meg a tetejét vízzel, attól szép fényes lesz. Egy hétig eláll, és közben nem morzsálódik, nem lesz szivacsos. Szilárd legközelebb a nagyközönségnek március 15-én süt kenyeret, melyet az általa szervezett hagyományőrző, megemlékező koncerten a Kisnádasban kóstolhatnak meg. sete Legutóbbi cikkem gonoszkodó megjegyzésre inspirált jó néhány ismerőst. Minő meglepetés, a hozzászólók nagy többsége férfi volt. Állítólag remekül szórakoztak a női nem egyik legnevetségesebb tulajdonságán, a hiúságon. Uraim! Hadd ébresszem fel Önöket Csipkerózsika-álmukból, a férfiak pont annyira - ha nem jobban - szeretnének megfelelni a kor szépségideáljának, mint mi nők. Elég csak a festett hajra, szoláriumbarna testre, szőrtelen mellkasra gondolni. (Hogy a többi csupasz testrészt ne is említsem!) Egy volt kollégám férje például a krémekért volt oda. Minden vackot az arcára kent, amit csak a piperepolcon talált, kézkrémet, testápolót, vagy éppen tusfürdőt. Egy nap disznóvágásra volt hivatalos, reggel az első tégelyből, ami a keze ügyében akadt, kent magára egy rakat krémet. A tubusban, mint utólag kiderült, ötös faktorszámú, azaz mélybarna alapozó volt. A háziak egy darabig csak furcsán néztek rá, ám amikor a verítékes munkának köszönhetően csíkokban kezdett folyni róla a barna krém, kitört belőlük a röhögés. Még rosszabbul járt az a fickó, Plörő A szép férfiak aki összekeverte a szőlőzsírt az arra tényleg nagyon hasonlító mystic rúzzsal. Talán még emlékeznek, e kozmetikumnak az volt a sajátossága, hogy a test, a száj melegétől pirosodott be. Szó se róla, aznap munkába menet a szokásosnál is többen mosolyogtak rá „melegen”. Következő hősöm vesztét nem a hiúság, hanem a tudatlanság okozta. Kidörzsölt, kivörösödött bőrét, ugyanis hidratáló helyett bőrradírral kente be. (Ssszü) Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a sérülést egy új fürdőnadrág okozta... Abban az időben barátom járása büszkén példázta, hogy lovas nemzet a magyar, a lába között ugyanis bőven elfért volna egy termetes hátasló. Nos, a férfiak, növekvő szerepe a szépségpiacon nem csak vendéggént, hanem tulajdonosként is megnyilvánul. S bár kozmetikusfiúról még nem hallottam, fodrászról és szoláriumtulajdonosról már igen. Ez utóbbit, a barnításra szakosodott vállalkozói kört bővítette Zsiga is (már nincs a szakmában), aki nemtörődömségével pokoli sok gondot okozott kolléganőinek. Munkába vagy késve, vagy meg se érkezett, így a dolgozók voltak kénytelenek elvégezni az ő munkáját is. Rendszeresen ők takarították a szoláriumot, fogadták a vendégeket stb. Egy nap úgy döntöttek, móresre tanítják a renitens kollégát. Bekapcsolták a szoláriumot, a függöny elé letettek egy szandált, majd miután megérkezett a „tulaj” - persze késve -, azt mondták neki, hogy a vendég már bent fekszik... Zsiga pár perc múlva, kaján vigyorral a tudatta a többiekkel, hogy a csaj biztosan elaludt, mert a szoli lejárt, de semmi mozgás. A lányok jót kacagtak, majd azt tanácsolták, hogy hangosítsa fel a rádiót, arra biztosan felébred. Zsiga kissé zavarodottan tért vissza, és közölte, hogy semmi. Tök hangerőre nyomta a rádiót, majd lehalkította, ezt többször is megismételte, eredmény nélkül. Nincs mit tenni, valakinek be kell menni, megnézni, hogy nincs-e baj. A lányok természetesen nem vállalták, mondván, pucér emberre, ha nő, ha férfi, nem illik rátörni, de átmentek vele, hogy a helyszínen konzultálják meg a teendőket. Miután mind átsereglettek, jött az ötlet, ki kell kapcsolni a rádiót, és figyelni, hogy szuszog-e a kedves vendég. Ott kuksoltak mind az öten, Zsigát az ijedtség, a lányokat a röhögés fojtogatta. Szegény már annyira be volt parázva, hogy váltig állította, hogy ő bizony hallja a (nem létező) vendég szuszogását. A kaput az egyik lány tette be, előrelépett, a srác vállára tette a kezét majd azt mondta, „Zsiga, szerintem ennek annyi!” A tulaj arcát látva a lányokból kitört a röhögés! A folytatás sajnos nem tűr nyomdafestéket, egy biztos, Zsiga nem változott meg, viszont a mondat szállóige lett! Hahn Szilvia Fotók: Balog Judit (fent), Csahóczi Fotó (lent)
