Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-09-07 / 17. szám
VELÜNK TÖRTÉNT 11 Vadak útján Sok évre visszatekintő kapcsolat egyik állomásaként látogatott a székelyudvarhelyi öregfiúk focicsapata Paksra. Az eseményről az egyik vendég, Szakács István Péter számol be rendhagyó módon. Amióta a paksi atomerőmű és a Székelyudvarhelyi Gimi Öregfiú focicsapatai között kialakult a baráti kapcsolat, a magyar történelemtudomány újabb históriai fogalommal gyarapodott: a Hadak útja hungarikum mellé odakerült a Vadak útja kifejezés is - a székelymagyar történelem igen fontos eseményeinek és helyszíneinek mitológiai-földrajzi jelölőiéként. Mint ahogy a nevük is mutatja, rokonfogalmakról van szó. Míg a Hadak útján Csaba királyfi és a hunok szoktak vágtatni, addig a Vadak útján Deák Imre udvarhelyi csapatkapitány válogatott vitéz népe közlekedik száguldó szittya paripák helyett alkalmi szamárkordén vagy bérelt autóbuszon. Az út is csak egy kicsit különbözik: a hunoké a Tejút, a miénk a Bor- és Sorút, fényévnyi távolságban hátrahagyott üres üvegekkel. Innen van aztán, hogy miközben hun őseink mindenfelé csillagködöt láttak, addig nekünk mindig ködösen csillog a szemünk bárhunnan is jövünk. A legnagyobb különbség az érkezéssel kapcsolatos. Miközben Csaba királyfit és hun vitézeit hosszú ideje várják már, s még mindig nem méltóztattak megérkezni, addig mi minden második évben megjövünk, anélkül, hogy himnuszban kérnének erre. Végül pedig a hunok rettenetes randalírozása szelíd öreg hölgyek ötórai teázásának tűnik a mi hard stílusunkhoz képest. Valójában innen kapta nevét a Vadak útja. íme, idei paksi portyázásunk rövid krónikája - a szokásos krónikusi (be)csúsztatásokkal. Csak a Kovács Pali üresen kongó söröshordói a megmondhatói, hogy mennyit készültünk erre a kiruccanásra. Aki azt hiszi, hogy komoly megbeszélések helyett csak csíki sört vedelni járt a focicsapat a Villanytelep utcai edzőtáborba, az bizony nagyot téved (itt hívnám föl a FÜF - Focisták Ügyes Feleségei - feminista félkatonai alakulat -figyelmét, hogy ideje lenne felülvizsgálnia előítéleteit!), mi bizony sört és pálinkát is ittunk. S bár a megfelelő taktika megbeszélésére valahogy nem került sor (magyar ember, mikor iszik ne beszéljen fociról, mert könnyen tömegverekedéssé fajulhat a dolog), a csapat mégsem töltötte az idejét hiába: mindenik öregfiú megtanulta közben a sörcsapolás fortélyait, olyannyira, hogy bármelyik kocsmában jelentkezhet csaposnak. Aztán megérkezett a várva várt paksi meghívó is. Már az első nap programja lázba hozott minket. Férfiember számára lehet-e izgatóbb város Szekszárdnál. Szexárd. Bármit is mondhat a FÜF, már első hallásra a szex és a bor jut róla a jámbor férfiember eszébe. Egykét dolog nyugtalanított csupán: a meghívó szerzője vajon mire gondolhatott, amikor azt írta, hogy a „város innivalóival sajátos formában ismerkedünk meg”. Bemutatnak nekik, netán inkognitóban lesznek? A szürkebarát talán civilben? Vagy mi fogunk kivetkőzni magunkból ismerkedés közben? Olyannyira, hogy a szekszárdi bikavér hatására egész éjjel kergetni fogjuk a szelíd pannon dombokon a FÜF teljes állományát? S vajon miért áll piros betűkkel a meghívóban, hogy Szekszárdon „ajánlatos kényelmes lábbeli viselése”? Borkóstolás közben könnyen feltörhet a lábunk? Vagy ki kell gyalogolnunk magunkból a megivott bort? Hány liter bort is fogyasztunk mi száz kilométeren? A második nap kora reggeli disznó-pogromjának olvastán aztán fölmeredezett a hátunkon a szőr. A FÜF feminista logikája szerint ugyanis a csapat minden tagja férfi, a férfiak pedig mind disznók, így valamennyi öregfiú levágásra alkalmas. Csak az vigasztalt minket, hogy legalább lesz búcsúpálinka, s lehet, hogy a böllér részegebb lesz, mint mi, s így lehet, hogy nem le, hanem el fog szúrni minket. Hogy a nevekkel kapcsolatos félreértéseket elkerüljük, kitűzőket is hoztunk magunkkal. Ennyivel jobbak vagyunk a magyar rendőröknél, akik azonosító jel nélkül szokták megverni nemzeti ünnepeken az adófizető polgárokat. A kitűző viselése azért is jó, mert orvosolja a túlzott alkoholfogyasztással járó, saját kilétünkkel kapcsolatos memóriazavarokat. Egyesek ugyanakkor tudni vélik, hogy a FÜF GPS-eket szerelt a kitűzőkbe, hogy beazonosíthassák kóválygó férjeik tartózkodási helyét. Paksi barátaink Sipos József vezérrel az élen a halászcsárdánál vártak, s hiába reménykedtek az ellenkezőjében, mi sokan, szomjasan és éhesen megérkeztünk. Házi illetve hegyi papunkat is hoztuk magunkkal, hogy a jó eredményért való fohászkodás illetékes szájból könnyebben feljuthasson a Mennyekbe. Hamarosan kiderült, hogy nem egyszerű focimérkőzésről van szó. Házigazdáink kisebbfajta nyári olimpiát szerveztek számunkra. Volt gyaloglás, sportlövészet (külön dicséret Zátyi Leventének, aki bizalmas körben elárulta, hogy mesterlövészi sikerének az volt a titka, hogy a céltábla közepébe képzelte felesége angyali ábrázatát, valamint Szarvas Bélának, aki szűzen maradt céltáblájával a „Világbéke rettenthetetlen harcosa” címet érdemelte ki). Volt még úszás, búvárkodás, a barlangászat kedvelőinek pedig borkóstolással egybekötött pincelátogatás. Egy ilyen mélyreható pince-expedíció után a Krónikás egész éjjel úgy érezte magát, mintha bungee jumpingozott volna. Még tekéztünk is Gyarmati Kati óvó néni felügyelete alatt, aki többször is elmagyarázta, a tapasztalatlan székely férfiaknak, hogyan kell fogni a golyóikat, hogy jó legyen nekik. Kókai Péter pedig nemcsak az uszoda vizét melegítette föl - bio módon - a kívánt hőmérsékletre, hanem végigkalauzolt Szekszárdon. Ő minket irányított, őt pedig halk szavú felesége. Az őstörténetünk állatáldozatát idéző disznóvágásról mindenki elismeréssel beszélt, Dezsőt, az áldozatot kivéve, aki az egyetlen józan lény volt száz méteres körzetben. Idén újabb epizódokkal bővült a nagy sikerű Kobra keresi Lobellót c. kalandfilm is: a Kobra, a mesterszakács, valamint a Lobello és a rejtélyes éjszakai borozás c. alkotásokkal. Utolsó napon pedig paksi vendéglátóink szerveztek a FÜF számára egy maratoni gazdaságos áruházi kocogást, ahol kedves feleségeink kiélhették legalantasabb vásárlási ösztöneiket is. Az öregfiú labdarúgó-mérkőzést már krónikazárta után rendezték meg, melyen mindkét csapat fényes győzelmet aratott barátságból. S hogy mennyi lett a végeredmény? Természetesen 6:6 - nagy udvarhelyi fölénnyel, így aztán az is elképzelhető, hogy a FIFA 6:3-as udvarhelyi győzelemre módosítja az eredményt a beérkezett szakértői észrevételek alapján. A paksiak számára is van azonban jó hírünk: a konyhai robotot végző paksi férfi jobbágyoknak feleségeik hamarosan visszaadják szabadságukat. Szakács István Péter Fotó: Vida Tünde
