Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-09-07 / 17. szám
12 MOZAIK Írországban gyarapította tudását a paksi óvónő Nagy útról tért haza a közelmúltban Mattern Edit, kinek neve hallatán elsősorban a Kereszt utcai ovisok és szüleik kapják fel fejüket. Észak-írországban, a Belfasttól 20 km-re fekvő Bangorban vett részt egy szakmai tanfolyamon, melyre pályázat útján nyílt lehetősége. Magyarországról egyedül ő utazott.- Ott derült ki, hogy a csoporttársaim nagy része angol nyelvtanárként érkezett a képzésre. Az első hét kifejezetten nehéz volt. Viszont a második héten ugrásszerű változás történt, sokkal jobban megértettem a nyelvet - meséli könnyed derűvel. Pedig az átlagember már attól is elborzad, ha meghallja, hogy az utat két repülőtéri átszállás is tarkította, ráadásul az egyik Európa legforgalmasabb repterén, Frankfurtban. Úgy tűnik, Edit szereti a kihívásokat. - Böngészgettem az interneten, és megtaláltam a Comenius pályázatokat. A Tempus Közalapítvány kiírása az egész életen át tartó tanulást hirdeti óvónőknek és tanítóknak. A „Játszva tanulni” program célja, hogy megismertesse a pedagógusokat olyan drámapedagógiai játékokkal, fogásokkal, amiket fel tudnak használni munkájuk, tanításuk során, vagyis felfrissíti a módszertani eszköztárukat - magyarázza. A módszerek kidolgozását és bemutatását profi színészek és tanuláspszichológiával foglalkozó szakemberek végezték. A második héten, amikor az oktatók már úgy érezték, hogy elég sok játékot elsajátítottak a résztvevők, kettesével beosztották őket gyerekekhez, akiknek a játékok közül hármat meg kellett tanítani. Közben pedig nem csak a drámapedagógia elemeit sajátították el, mert a gyakorlatok közé a szervezők belecsempészték az írországi táncok, viseletek alapjait is. - Kaptunk egy eredeti ír furulyát, amin ír dalokat tanítottak nekünk - mutatja a hangszert, amely vékonykább az itthon jól ismertnél és megszólaltatni is másként kell. Ezért sokat gyakoroltak vele, és talán nem véletlen: a szálloda vendégei közül nem a tanfolyam résztvevői voltak a legkedveltebbek. Az út rendkívüli élményei közé tartozott az a kirándulás is, amelynek során az ország néhány nevezetességét tekinthették meg. Edit bazaltoszlopokból kialakult lépcsőket mutat a képeken, majd függőhidat, melyről csodálatos volt a kilátás, és persze olyan üde zöld minden, mint ahogyan az a prospektusokban is szerepel. - Bármelyik pillanatban váratlanul elered az eső, majd gyorsan kisüt a nap - árulja el ennek a titkát is, majd számtalan élménnyel folytatja. - Az ír pubokat is meglátogattam, és megízleltem a híres ír sört is. Az ír kenyerek közül a soda bread és a potatoes bread volt a legízletesebb - mondja, mégis a legmaradandóbb élményt az ott szövődő barátságok jelentették számára. Spanyol és görög szobatársnőitől azóta is sok e-mailt, levelet, fényképeket kapott, a csoport pedig már most gondolkodik egy jövő nyári találkozáson.- Úgy érzem, hogy az ott tanult drámajátékokat megfelelő válogatás után nagyon jól hasznosíthatom. Bővíteni tudom a gyerekek anyanyelvi kultúráját, kifejezetten jók a közösségfejlesztő, szorongásoldó és a csapatépítő játékok. Szerintem a mai pedagógiai gyakorlatba könnyen illeszthetők ezek a módszerek, mert a játékosság az alapja és a kötetlenség, az improvizáció meg a kreativitás - öszszegez. Az új módszereket új munkahelyén, az Ifjúság úti Mesevár Óvodában fogja alkalmazni.-s-Talán köztudott, hogy Pakson, a Sárgödör téren minden évben rendhagyó borversenyt tartanak. Ez azt jelenti, hogy minden benevező borosgazda és vendég bírálhat is. Az idén volt a hetedik. Minden bor kap egy számot, amit csak a szomszéd helyiségben lévő számítógép kezelője ismer, ha belenéz a számítógépbe. Több bizottság alakul: vörös, fehér, rozés, siller, stb. Egy bizottság 30-50 bort bírál. Ritka alkalom, amikor a borosgazda megismeri saját borait. Egyszer egy rádiós különítménnyel a sorok írója is részt vett egy borbírálaton. A borok kóstolgatása közben per-Kovács Mihály: Jó bor, jó egészség sze beszélgetünk, illetve figyeljük, mint mondanak a tapasztalt boros gazdák. Egyszer csak hallom ám, mondja az egyik szakértő körülbelül a harmincadik bor kóstolása közben: - Mikor megízleltem a bort, azt gondoltam ecetet kóstolok egy marék tűvel ízesítve! - és folytatja: - Nem hittem volna, hogy valaki enynyire nem tiszteli a bizottságot, hogy ilyen bort hoz ide... S utálkozva öntöttük ki a „bort” és mostuk ki a poharat, de megjegyeztem a számát. A rendezvény remekül alakult - vacsora, zene, nóta berekedésig -, igazi népünnepély volt. Az est folyamán ismét szóba elegyedtem a „szakértővel”, aki még elmondta, hogy a jó bor készítéséhez egyebek mellett sok víz kell. (Nálunk Pakson csak a hordómosáshoz!!!) A kisördög bujkált bennem, ezért megnéztem az eredménylistán, ki lehet az, aki e bűnt elkövette a vélhetően jó szőlő ellen. Megdöbbenve látom, hogy „szakértőnk” volt az. De azért ő vidáman énekelte: „Jó bor, jó egészség”. Fotó: Molnár Gyula
