Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-07-20 / 14. szám

12 MOZAIK Híres paksiak, paksi hírességek Wallner Ernő AM Paks és környéke, a pak­si járás népesség- és telepü­lésföldrajzával foglalkozik, jól ismeri, és nem nélkülöz­heti az ő tudományos tevé­kenységét, az e tárgyban megjelent tudományos dol­gozatainak megállapításait. Wallner Ernő 1891. február 10-én született a ma már Ausztriában található Ki­rályfalván (Königsdorfban). Egyetemi tanulmányait Bu­dapesten végezte, s 1914-ben szerzett földrajz-természet­rajz szakos tanári oklevelet, majd 1920-ban kereskedelmi iskolai tanári oklevelet. A katonai szolgálat alól fel­mentést kapott, és 1916-ban Felsőlövőn (Oberschützen), az evangélikus gimnázium­ban kezdett tanítani, majd 1922-től a Veszprémi Felső­kereskedelmi Fiúiskola ta­nára, majd 1929-től 1943-ig igazgatója volt. Ezután ke­rült Sopronba, ahol a keres­kedelmi középiskola igazga­tója lett. Tudományos tevékenysé­gét a középiskolai tanítás mellett is folytatta. Veszpré­mi évei alatt 1925-ben szer­zett doktori címet a Vas me­gyei (ekkor már Burgen­­landhoz tartozó) felsőőrvidé- M magyarság településeinek gazdaságföldrajzát feldolgo­zó témában. A Bakony gaz­daságföldrajzával foglalkozó tanulmánya alapján 1937-től már egyetemi magántanár­ként adott elő Pécsett, majd 1940-től a budapesti egyete­men a gazdasági és telepü­lésföldrajz témakörében tar­totta egyetemi előadásait. Soproni áthelyezése és a há­ború kitörése miatt egyete­mi magántanári tevékenysé­gét csak 1947-től folytathat­ta. Mivel az egyetemen köte­lező tantárgy lett a Szovjet­unió földrajza, ekkor jelen­tek meg Wallner Ernőnek a Szovjetunió és a népi demok­ráciák gazdaságföldrajzát feldolgozó könyvei, illetve Brazília és Japán gazdasága Hz én városom LÁNYI MIKLÓS PAKS! Csupa nagybetűvel. Ez a szerelmem, és a Duna. Ennél szebbet nem tudok el­képzelni. Én mindent meg­tennék Paksért. Ha a kato­naság nem lett volna, innét soha el nem mentem volna. Gyönyörű gyerekkori élmé­nyeim vannak. A 30-as évek­ben ember ember hátán sé­tált a Duna-korzón. A gesz­tenyefák alatt szólt a zene, a gyerekek nyalták a fagylal­tot, ették a süteményt. A mostani Hangulat presszó helyén volt a cukrászda, ott mérték. Egy korabeli slá­gerrel szólva: „Jaj, de jó a habos sütemény...” Az ut­cánkban 32 gyerek lakott. Megszámoltam. Most már csak én maradtam közülük. Ha Mvánhatnék... hát azt, hogy mostanság ismét ennyi gyerek legyen utcánként! c. kötetei. 1952-től kandidá­tus és az ELTE Földrajzi In­tézetének docense. Kutató­ként ekkor már Dunaföldvár, Paks és a paksi járás népes­ség és településföldrajzával foglalkozott részletesebben. 1958-ban váratlanul nyugdí­jazták. (Az 1956-ot követő egyetemi „racionalizálások” szellemében, oly módon, hogy tanítványaitól még el sem búcsúzhatott.) Ezután még a Földrajztudományi Intézet könyvtárában dol­gozhatott, sorra jelentek meg főként a Balaton­­felvidék településeiről és a földrajztudomány módszere­iről, a földrajztanítás proble­matikájáról írt dolgozatai. Látásának elvesztése után, 1970-től 1982-ben bekövet­kezett haláláig leányánál, (aki Sólyom Károly evangéli­kus esperes felesége volt) Pakson lakott, itt is van elte­metve. Publikációs tevé­kenységét régi munkatársai, tisztelői segítségével még városunkban is képes volt folytatni. Legutolsó érteke­zése 1981-ben jelent meg a Földrajzi Értesítő XXX/ 1.1981. számában A telepü­lés és városföldrajz vizsgálat szemléletéről címmel. Forrás: Wallner Ákos: Dr. Wallner Ernő (1891-1892) élete és munkássága (kéz­irat); Magyarország a XX. században / A földrajztudo­mány kutatóműhelyei 1945 után, http://mek.oszk.hu. Kernné Magda Irén Paks óvárosi központjához közeli, nagy alapterületű családi ház kis kerttel eladó. Érdeklődni: 20/26-426-08 Szakmai gyakorlattal rendelkező ruházati eladót paksi üzletbe azonnali kezdéssel felveszünk. Jelentkezni: 30/367-7075 GULYÁS RÓBERT Belőlem itt lett játékos, belőlem itt lett felnőtt. Az egész családom itt él. Ne­kem mindig nagyon fontos volt - még külföldön tartóz­kodásom alatt is -, hogy mindent tudjak Paksról. Szerencsére a mai kommu­nikáció, az internet, ezt le­hetővé tette. Lokálpatriótának vallom magam, annak ellenére, hogy Dombóváron szület­tem, és csak 16 éves korom­ban kerültem ide. Jólesik, hogy az ős-paksiak is ideva­lónak, közülük valónak éreznek. Most, hogy ismét hazatér­tem, szeretném ezt meghá­lálni nekik. Kovács Tibor Fotók: TelePaks Városi Televízió

Next

/
Oldalképek
Tartalom