Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-07-20 / 14. szám
MOZAIK 11 A Paksi Hírnök levelesládájából Azok a gyökerek Örömmel olvasom, hogy a paksi Berta Alexandra legjobb anyaországiként, harmadik lett a Pacsirta népdaléneklési verseny döntőjében. Átfutott előttem egy piciny részlet, még az első bemutatkozásából (Duna TV): előtérben Alexandra megy, háttérben a paksi utca az új művészetivel, snitt, közben halljuk, amit mond, és egy szó sem esik arról, amit látunk, mármint az iskoláról. Képzavar: miért látjuk, ha nem beszél róla, ha meg nem akar beszélni róla, akkor miért vágják bele? Miért is írok minderről? Miért lényeges mindez? Volt ebben a bemutatkozásban egy nem pontosan idézhető félmondat, aminek a lényege: Alexandra saját erejéből, tehetségéből kezdett zenét tanulni. (A 6-7 éves Mozartnak is volt tanítómestere.) A makacs tények. Berta Alexandra az általános iskolával együtt kezdte zenei tanulmányait, és a gimnáziumi 10. évfolyam befejeztével köszönt el a népzene tanszaktól. (Ez a 10 év elég nagy idő ahhoz, hogy csak úgy törlődjön.) Ez idő alatt Ildi néni (Lehőcz Józsefné) ipergetése mellett, hogy csak szóló országos minősítéseket, versenyeket említsem: két Kiemelt Nívódíj, a Bartók rádió különdíja, egy Arany, és egy Ezüst fokozatot ért el. Nem beszélek a Kalinkó együttessel közösen megszerzett elismerésekről, díjakról. Eddig a tények. Az érzelmek? Hát ilyenkor eszembe jutnak azok, akik már nemzetközileg is befutottak, és még mindig „kötődnek”, Loparits Erzsi, László Boldi, a Károly-lányok, Pfujd Zsanett, Takács Józsi, - bocsánat, ha rövid a memóriám,- meg azok a sokak, akik innen indultak és visszajárnak ma is, emlékezni, zenélni, vagy csak úgy, mert itt vannak a zenei gyökereik. A népzene a hagyományok, a kollektív emlékezet, az ősök, az eredet tiszteletének tárháza. Ezek nélkül már nem az ami, hanem csak egy kreatúra. Végül is, úgy gondolom, ha Berta Alexandra időben messzebb kerül ettől az időszaktól, - „a fától az erdőt” népi bölcsességre utalva - a remélt magaslatokból visszaemlékezve felsejlik majd a zenei eredet: az Ildi néni, meg talán az iskola is. Hartmann József A PRO ARTIS igazgatója Paks, 2007. július 6. Alexandra és népzenei gyökerei Örömmel fogadtuk Hartmann úr nyílt levelét, mert így alkalmunk nyílt a Duna Tv bemutató klipje, ill. a narrátor szövege pontatlanságainak kiigazítására. A Pacsirta népdaléneklési versenyhez a bemutatkozó anyagot előre összeállítottuk és átadtuk a Duna Tv-s kollégáknak. Mint Alexandra minden bemutatkozása, ez is úgy kezdődik, hogy 10 évig járt a paksi zeneiskolába, az alapokat ott szerezte meg. Ezért is ragaszkodtunk hozzá, hogy a felvétel a zeneiskola előtt kezdődjön (ami egy gyönyörű épület és méltán lehet büszkesége városunknak) a hozzá tartozó szöveggel. Sajnos arra semmilyen ráhatással nem lehettünk, hogy ebből a korrekt anyagból a narrátor (35 másodpercnyi terjedelemben!) milyen felületes- elnézést a kifejezésért - zagyvaságot mondott el. Hogy a zeneiskolás múlt említése igen is minden lehetséges fórumon megtörténik, csak néhány helyet ajánlanék igazgató úr figyelmébe:- alexafolk.impressive.hu- Alexandra honlapjának bemutatkozó oldala.- Ifjúság gyöngykoszorú - Alexandra CD-borítójának belső oldala.- 2006. 06. 17. Paks, művelődési ház CD-bemutató hangverseny, melyre természetesen az ön engedélyével a zeneiskolában is helyeztünk el meghívót, és szintén az ön engedélyével a bölcskei tagozatból Madács Györgyné tanítványai is eljöhettek. Amennyiben megtisztelt volna jelenlétével, tanúja lehetett volna, hogy telt ház előtt, fergeteges vastaps után milyen népszerűsítést kapott intézménye, és az ott folyó népzeneoktatás! Nagyon szívesen adunk egy, a teljes műsorról készített felvételt. Kérjük igazgató urat, hogy a fentiek ismeretében ítélje meg a PRO ARTIS -hoz való viszonyulásunkat. A tények valóban tények, de a háttér ismerete is szükséges értékelésükhöz. Alexandra, míg zeneiskolás volt, a felsorolt díjak egyikét sem tanára által összeállított népdalcsokorral nyerte, ugyanis (már 15 évesen) ezeket önállóan, hangzóanyagok, gyűjtések segítségével állította össze, így történik ez azóta is, és ezekkel a csokrokkal a legrangosabb minősítéseket és díjakat nyerte. Ennyit a felkészítő tanár „ipergetéséről.” Citerajátékát 12 éves kora óta a nyári népzenei táborokban önerőből (minden támogatás nélkül) fejlesztette az ország legrangosabb citerásai segítségével. Énektudását elejétől fogva önállóan fejleszti. Aki csak egy kicsit is ismeri, tudja, hogy mindig is mélységes tisztelettel és alázattal volt a népzenei hagyományok iránt. Ez produkcióin is érezhető, több rangos zsűri is kiemelten értékelte már. Ezért visszautasítjuk az érezhetően rosszindulatú és bántó megjegyzéseit! Az, hogy tanulmányait már nem folytatja a PRO ARTIS- ban, azért van, mert ott sajnos már ezen a hangszeren nem tudott többet, újat tanulni. Egyéb okok nem itt keresendőek. (Ez nem az a fórum, ahol személyes vélt, vagy valós sérelmekről kellene beszélnünk.) A zeneiskolára, volt tanáraira és tanulótársaira mindig szívesen fog emlékezni. Sem amíg Alexandra az intézmény hallgatója volt, sem pedig amióta kapcsolatunk megszakadt, soha rossz szóval nem illette sem az iskolát, sem pedig tanárait. Tisztelettel kérjük, önök is hasonlóan viseltessenek irántunk. Az „ősök és a hagyomány tisztelete” Alexandra számára nem Ildi nénit jelenti, hanem azokat a régvolt őseinket, akik énekének és citerajátékának megőrzésére Alexandra az életét és a jövőjét tette fel. Hogy jó úton halad, ezt jelzi, hogy a citerások közül egyedül nyert felvételt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem most induló népzenei karának népi pengetős szakára. Tisztelettel: Berta Ferenc, Alexandra édesapja Paks, 2007. július 13.
