Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-06-22 / 12. szám
14 MOZAIK Hz én városom BODÓ KATALIN Nagyon szeretem Paksot. 20 éve élek itt, s rögtön az elején megfogott az emberek nyitottsága, segítőkészsége. Emberi léptékű, élhető kisváros Paks. Az emberek ismerik egymást, sok a civil szervezet, ami jó közösségformáló erő. Nem tudom, van-e még olyan hasonló nagyságú város az országban, ahol ilyen színes kulturális és sportélet van, mint itt. Persze mindig van, amit szebbé, jobbá lehetne tenni. Szeretném például, ha lenne egy ifjúsági centrum, ahol a fiatalok szórakozhatnának, és azt is szeretném, ha a Dunát ismét a város szerves részévé lehetne tenni. ÉGER LÁSZLÓ Itt nőttem fel. Gyerekkoromban folyton focizni, biciklizni jártunk a barátaimmal, és ez meghatározta későbbi életemet. Bár nagyon sokat voltam távol Pakstól, de mindig haza húzott a szívem. Jó, hogy másutt is éltem, hisz sok embert megismerhettem. Dunaújvárosban, Debrecenben, és Spanyolországban is jól éreztük magunkat a családommal, de én ragaszkodtam hozzá, hogy hazajöjjünk. És ez most megvalósult. Kovács Tibor Az a nap is úgy kezdődött mint a többi, Lackó korát meghazudtoló ügyességgel (azon a nyáron töltötte a kilencet) öltözött fel, s bár a gatyát, és a pólót fordítva húzta magára, az büszkeséggel töltötte el, hogy a sötétzöld zoknihoz ezúttal sikerült egy hasonló színű párt találnia. Kiballagott a konyhába, belenyámnyogott az asztalra kikészített reggelibe, majd útnak indult, hogy becserkéssze a többieket. Nem kellett messzire mennie, a kapu előtt már ott toporgott az egész csapat. A „Banda” tagjai - mindenre elszánt hat kiskölök - a nap jórészét, főleg így nyáron együtt töltötték. Fociztak, bringáztak, vagy az utca túloldalán lévő temetőben bújócskáztak. (Hulla jó búvóhelyek, síri csend, kell ennél több egy jó bújócskához?) De az is előfordult - nem ritkán hogy valamilyen csínytevést eszeltek ki. Mint mondtam, az a nap (1988-at írunk) is úgy kezdődött, mint a többi, bár Lackó ébredéskor apró bizsergést érzett a bal füle cimpájában, ami tapasztalata szerint mindig különleges kalandot jelez! Megérzése ezúttal sem csalta meg, a csapat fenegyereke a nyurga Bandi ugyanis azzal állt elő, mi lenne, ha tojásdobó versenyt rendeznének... A csapat szétrebbent, Plörő Kölyökcsíny majd tíz perc múlva, mely hol méltatlankodó, hol pedig felháborodott kotkodácsolással telt, két zsebre való tojással jelent meg mindenki. Lackóéknál az előző napi meszelés miatt üres volt a nyári konyha, így a helyszín adta magát. A feladat meglátásuk szerint nem volt nehéz: az ajtóból a szemben lévő kisablakot kellett megcélozni, s hogy ne vesszen kárba a muníció, a másik oldalon hárman álltak, hogy a kirepülő tojást elkapják. Nos, nem sok dolguk akadt. A hangos csattanásokból és az ablakon kikifröccsenő tojásokból mindössze annyi derült ki, hogy a túloldalon valaki kevés sikerrel ugyan, de próbálkozik. Egy szó mint száz, a tojások java a falon landolt, kegyetlenül összerondítva a tisztára meszelt kiskonyhát. Sikerélmény híján más elfoglaltság után nézett a kis csapat. Kerékpárra pattantak, hogy a Vörösmalomnál bizonyítsák rátermettségüket méghozzá úgy, hogy a meredek lejtőn kontra (gyengébbek kedvéért fék) nélkül guruljanak le! A gyerkőcök könnyedén oldották meg a feladatot, bár a göröngyös, meredek lejtő, és a rizigerozoga kempingbicikli miatt néhányan elharapták a nyelvüket, nagy esést egyedül - vádi új bringájával - Lackó produkált. Hősünk néhány tiplivel megúszta ugyan a dolgot, a kerékpár viszont totálkáros lett! Ebből baj lesz - gondolta -, a tojásokkal kibatikolt kiskonyhát még csak megússza valahogy, de a ripityára tört bringa már sok... Hazafelé menet végig azon törte a fejét, hogyan tehetné jóvá a dolgot. És láss csodát, mire hazaért, megvolt a mentő ötlet! Füvet kell szedni a tyúkoknak! A csapat nekilódult a munkának, ő azonban úgy vélte, nem elég hatékonyak, úgyhogy berontott a pajtába, hogy előkeresse a kaszát! A szerszám - apja előrelátó bölcsességének köszönhetően - magasra volt akasztva, ez azonban csak apró akadályt jelentett Lackónak. Addig ugrált, még el nem érte a nyél végét, majd egy nagyobb lökéssel leakasztotta, lelökte a szögről a félelmetes szerszámot. Már ez a jelenet horrorba illő, hát még az, amit az anyja látott hazafelé jövet. Egyetlen magzata, kint az utcán hat csipás gyerek között egy hatalmas kaszával kalimpál! Gázt adott a kismotornak, melynek következtében a jármű közel 30-as tempóval száguldott végig az utcán. (Az „őrült motoros” legendájáról a szomszédok még ma is beszélnek.) Lackó az utolsó előtti pillanatban vette észre a közeledő veszélyt, felkapta a kaszát, s az anyja idegeit tovább borzolva futni kezdett vele. A tettenérés pillanata az udvar közepén következett be. A folytatásról nem szívesen beszélek, legyen elég annyi, hogy hősünk - a verés folyományaként - még ma, meglett emberként is összerezzen, ha kaszát lát... Hahn Szilvia Fotók: TelePaks (fent), Csahóczi Fotó (lent)
