Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-06-22 / 12. szám
MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Hubert István Ma is imádja a sportot, egykor ő is kosarazott, később utánpótlás-neveléssel foglalkozott. Innen négy év elteltével távozott, s a biztosítási szakmában vetette meg a lábát. Egy vezető biztosító képviselőjeként számtalan szakmai sikert mondhat magáénak, az ügynökök közötti öldöklő versenyt majd’ minden évben megnyerte. Az öltözködésben, legalábbis Pakson, egyedi stílust teremtett. Hubert István szerint a sportot semmi mással nem lehet helyettesíteni. Erre a felismerésre egészen fiatalon szert tett, így már általánosban kézilabdázott és atletizált. Majd néhány évig az esztergomi Hell József Károly Bányaipari Technikumban koptatta az iskolapadot, s közben kosarazott. Mivel rájött, hogy ő nem akar bányász lenni, az egri Ho Shi Min Tanárképző Főiskola biológia-testnevelés szakán tanult tovább. Közben „hivatalból” kosárlabdázott, és rájött, hogy őt az Isten is kosárlabdaedzőnek teremtette. Az életmód, a csapatformálás lehetősége, a győzelem íze nélkül nem tudta elképzelni az életét. Végzősként megnősült, feleségével együtt Kisterenyén kaptak munkát. Néhány hónap múlva az oroszlányi kosárcsapathoz hívták utánpótlásedzőnek. Tíz évig dolgozott itt, legnagyobb sikerének tartja, mikor tanítványai magyar bajnokok lettek. Időközben két gyermeke született, Adám és Agnes. Az élet furcsa fintora, hogy az oroszlányi sportélet végét a bányaipar hanyatlása okozta. Hubit tárt karokkal várták Pakson, a váltás zökkenőmentes volt. Rövid ideig a felnőtteket is irányította, majd visszatért a fiatalabb korosztályhoz. Összesen négy évet dolgozott a paksi kosarasokkal, majd botrányos körülmények között távozott. Akkoriban peres eljárás is folyt ellene, és Hubi ma is elismeri, hogy megpróbált spórolni a befizetendő adóval, de ebből legfeljebb az egyesületnek származott haszna, neki nem. Nem bánta meg, amit tett, ma is ugyanúgy cselekedne, mint akkor. Más kérdés, hogy az ügy nagyon megviselte, egy ideig nem járt meccsekre és az sem volt kellemes, hogy a szolgálati lakást rövid időn belül el kellett hagynia. Nincs mit szépíteni: a nulláról kellett felállnia. Akadt persze olyan is, aki a bajban mellette volt. Sokat köszönhet például Szinger Feri bácsinak, aki segített lakást szerezni, illetve egy volt tanítványnak, aki átmeneti munkát biztosított számára. Ez elég volt a túléléshez, de a hosszú távú boldoguláshoz kevés. Ahhoz az kellett, hogy ismét valami újba fogjon, hogy ismét hinni tudjon valamiben. Ráadásul olyasvalamiben, ami addig igen távol állt tőle. Elsőre nemet mondott, majd úgy gondolta, nincs vesztenivalója, belevág. Ami pedig a fejtörést okozta, egy álláshirdetés volt, amiről kiderült, hogy biztosítási szakembereket keresnek. Az első évet ímmel-ámmal dolgozta végig, rangon alulinak érezte újdonsült hivatását. Az általa képviselt biztosító egy konkrét ügyben tanúsított nagyvonalúsága kellett ahhoz, hogy büszkén vállalja: igen, ő ehhez a csapathoz tartozik. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Három egymást követő évben platina fokozatot ért el, vagyis behozott szerződéseinek száma meghaladta a százat. Teljesítményét jutalmazták már zafírgyűrűvel, külföldi utazással. Sokan kíváncsiak a titkára. Ő azt mondja, nincs titok. Elegancia, jó modor és egy kis plusz. Adni valamit másoknak, amitől jobban érzik magukat. Jó szót, figyelmességet, bármit. Aki látta már őt, tudja, hogy a nyakkendő és a kalap nem maradhat ki a ruhatárából, s általában egy szál virágot is szorongat a kezében. Eközben széles mozdulatokkal üdvözöl valakit. Na ő a Hubi. Életének csúcspontja egy a biztosító által rendezett kongresszus volt, ahol kétezer kolléga előtt beszélt sikerének titkáról, melyet ő szerényen csak „hubikumnak” hív. Az előadás után 17 különböző igazgatóságra hívták előadni. Egyébként megint rendszeresen látogatja a kosármeccseket, ezen kívül sárkányhajózással is foglalkozik. Hetente kétszer kondizik, háromszor fut. Kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, imádja kedvesét és imádja az életet. -gyuri-Tehetségesek, fiatalok m Papp Márk A tanévnek ugyan vége, de vannak diákok, akik még nem pihennek. Papp Márk, a Deák Ferenc Általános Iskola ötödik osztályosa az első vakációs héten városi kosárlabda-edzőtáborban vesz részt. Edzője, Nagy Gábor kiemelte Márk óriási munkabírását, akaraterejét, s győzni akarását. Hajt edzésen és meccsen egyaránt, és jellemző a fiatal játékosra, hogy képes „meghalni” a pályán, csapatának állandó frontembere. Két éve kosarazik intenzíven, kiváló adottságaival sikeres felnőtt játékos válhat belőle. Ritka, hogy védő- és támadójátékban egyaránt tehetséges valaki, s ezenkívül a „fejét” is használja, mondta edzője. Volt már dobógálán harmadik legjobb, ahol közel kétszáz gyerek versengett. Idén egy Kenguru-bajnokságon korosztályában az ötven legjobb közé válogatták, társaival nyári országos továbbképző-táborban vehet részt. A tanévben Márk több iskolai sportversenyben képviseli iskoláját, számíthatnak rá röplabdában, atlétikában, floorballban, grundbírkózásban is. Mindemellett kitűnő tanuló, kedvence a matek, számos tanulmányi versenyen szerepelt kiválóan, a matekon kívül német, természetismeret tárgyakból is. Hétéves kishúga, Veronika elsős volt szintén a Deákban, egy éve kezdett twirlingre járni, ő is tehetséges a sportban. Édesanyjuk atletizált, édesapjuk tizenöt évig aktívan kézi- és kosárlabdázott. A kisfiúnak bérlete van az ASE felnőtt bajnoki kosármeccseire, állandó szurkoló. A szülők minden erejükkel támogatják a gyerekek sporttevékenységét, s ők is bíznak abban, hogy Márk álma megvalósulhat egyszer, a fiú szeretne válogatott játékos lenni. -bzs-Fotók: Molnár Gyula
