Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-10-20 / 20. szám
1 956 13 Petőfi szelleme a földre jöjjél le, Sugalmazd énnekem mit hogyan írjam le, Had tudja meg minden magyar, élő és holt Hogy nekünk a vörös uralomból elég volt. Jött az orosz, mint szélvész fergeteg Hisz volt népe, kit hajthatott, rengeteg Nem kímélt sem embert sem állatot, Hej volt is akkor rettenetes állapot. Rabolt is az egész vörös hadsereg, Közlegény vagy tábornok... az egyre megy Elült a harc, múlt az idő... béke lett, Ám az volt o rettenetes, ami erre következett Küldé hozzánk pribékjei sokaságát, Akik kezükbe ragadták a kormány hatalmát Eltek is vele... hoztak sok rendeletet Melyek kifosztottak bennünket, rengeteget Gyilkoltak, raboltak könyörtelenül Hivatkozva békére... de ítélet nélkül Testvér volt őnékik minden züllött alak Akit,... bár lopásért... takartak börtönfalak. Lebontattak egy gyönyörű templomot A szépséges Regnum Marianumot És helyébe... magas oszlopra állíták Egy postarabló toprongyos bronzszobrát A paraszt és kulák izzadt és görnyedt De termését elvitték és ő emellett éhezett Nem volt kivétel semelyik kispolgár Nélkülözött itt iparos és nélkülözött a gyár Ám termékeink jó vevőre találtak Kellett az... ingyen... a nagy Oroszországnak Az oroszról mindenféle példát vehettünk Emelkedett az életszínvonal, ha nem is ehettünk Követeljük! Az orosz hadsereg menjen haza Magyar földre ne tegye a lábát soha A moszkovita csatlósok kövessék gazdáikat Hogy ne lássuk többé az ocsmányokat Magyarok, nők, férfiak, ifjak és öregek Követelésünkhöz hűek és erősek legyetek Ami ma nem sikerült, mert vérbe folytották A holnapi küzdők majd kivívják Testvér és magyar, ne csüggedj Követelésedből egy jottányit ne engedj Hogy jövőd békés és szép legyen Harcodban segítsen majd a Jóisten Isten áldd meg a magyart bátorsággal és erővel Hogy szabadságharcát kivívhassa teljes sikerrel Diákok, akik a harcot megindítottátok Hősök vagytok! Kérünk benneteket, folytassátok Felkelők, reátok büszkék vagyunk mindnyájan Mert bámulják tetteiteket az egész világban. Honvédek, katonák, jöjjetek fegyvereitekkel És egyesüljetek a szabadságért küzdő testvéreitekkel Ti dicső és bátor bányászok, vasutasok Amíg a szabadságot ki nem vívtuk,... kitartsatok! Dolgozó munkások a harcból részt vállaljatok A piszkos zsarnokság részére semmit ne gyártsatok Parasztok, termelők a küzdőkön segítsetek Nekik élelmet haladék nélkül mielőbb küldjétek Bár nagyon sok a bűnötök rendőrök, óvások Mutassátok meg, hogy mégis magyarok vagytok Leányok kiknek keblében érző szív zakatol Vonjatok kérdőre minden ifjút, aki nem harcol Anyák, ne sírjatok, ha szabadságért harcol fiatok Inkább örömpírról ragyogjon szemetek arcotok Öreg anyák és apák, akik harcolni már nem tudtok Örüljetek, hogy küzdő hősöknek ősei vagytok Isten, ki az égben lakozol és szereted a magyarokat Segíts harcunkban, hogy kivívjuk szabadságunkat (Folytatás a 12. oldalról.) Ügyét azért tárgyalták Tuba Jánoséval együtt, mert a vers az ő letartóztatásakor került a rendőrség kezébe: a személyi motozásánál a zakója belső zsebében találták meg. Az ítélet indoklásában olvasható, Schmalz Ádám Gyula a fegyveres ellenforradalmi felkeléstől megihletve szerkesztett két versének kéziratát adta át Tuba Jánosnak azzal, hogy mint pedagógus, azokat javítsa át, sokszorosítsa és terjessze...” A bíróság azt is tényként állapította meg, hogy a verset Tuba Jánoson kívül senki sem olvashatta, feltételezhető, hogy ő is csak belenézett, mielőtt zsebébe tette. Sem a vers javítására, sem a sokszorosítására, terjesztésére nem került sor, mégis, „a szovjet hadsereget becsmérlő, és a régi, kapitalista államrendet dicsőítő kifejezései” miatt, melyeket versében megfogalmazott és leírt, „az izgatás bűntettének tényéteméit a bíróság jogi megítélése szerint megvalósította”. Schmalz Gyulát a szekszárdi megyei bíróság Pakson, 1957. május 28-án és 29-én tartott nyilvános tárgyalásán főbüntetésként 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre, továbbá a büntetőtörvényekbe meghatározott egyes jogai gyakorlásától kétévi eltiltásra, és mellékbüntetésként 1000 forint vagyonelkobzásra ítélte. Az ítélet ellen nem fellebbezett. Nem mert. A vádirat szerint osztályidegen volt, a falusi középburzsoázia tagja, joggal tarthatott a súlyosbítástól. Büntetését Márianosztrán töltötte te. Szabadulása után feleségével együtt kivándoroltak, az Egyesült Államokban élő fiához költöztek. Idős emberként már meghurcoltatása előtt is szívbetegségével küszködött, de a börtönévek, a kivándorlás, az idegen környezet csak siettette betegsége elhatalmasodását, röviddel kiérkezésük után meg is halt. Felesége férje halála után visszatért Paksra, lányához költözött. Házukban ekkorra már a járási pártbizottság első titkára, a munkásőrség parancsnoka lakott. íme hát a vers, betűhív közlésben, melynek megírása Schmalz Gyulának másfél év börtön letöltését jelentette. Forrás: Tuba János periratai. Ismételten köszönetét mondok Tuba János leányainak, hogy számomra tehetővé tették ezek ismeretét és felhasználását. A vers kéziratának eredeti példánya a vád bizonyítéka volt az eljárásban. A fenti szöveget a vers eredeti kéziratának fotómásolata alapján közlöm, ami megtalálható Dobos Gyula: Tolna megye az 1956-os forradalom után c. tanulmányában, a Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, Szekszárd, 1996. A szerző a képaláírás tanúsága szerint a verset Tuba Jánosnak tulajdonította, de a periratokból egyértelműen kiderül, hogy a verset Schmalz Ádám Gyula írta. Felhasznált irodalom:- László Péter: Tolna megye 1956-ban, Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, Szekszárd, 1992.- 1956 kézikönyve I-III. 1956-os Intézet, Bp. 1996.- Hogyan történt mindez? Dokumentum a paksi sortűzről, a kiélesített, eldobott kézigránátokról. Dévai Lajos jelentése, (K:P:) Paksi Hírnök, 1994. február 23. 5-6. o.
