Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-08-25 / 16. szám
8 MOZAIK Együtt cseperednek Régi hagyományt szeretne újraéleszteni az ÖKO Munkacsoport Pakson. Az „Ültess fát, életfát” akció keretében olyan szülőket keresnek, akik szívesen ültetnének fát gyermekük születése alkalmából. Az ötlet nagyon régi, hajdanában szokás volt a kisded érkezésekor facsemetét ültetni, mondja az ÖKO Munkacsoport vezetője. Jantnerné Oláh Hona azt is elárulta, hogy régóta motoszkál a fejében a dal, mely arra buzdít, ültess fát, életfát, őrizd az oxigén forrását... Az ÖKO Munkacsoport magáévá tette ezt az ötletet, s beépítette idei munkatervébe. S mivel ősszel ildomos fát ültetni, szeptember 30-ig várják olyan szülők jelentkezését, akiknek 2006. január elseje és szeptember 30-a között született gyermekük, és vállalják, hogy az ÖKO Munkacsoporttól kapott fát elültetik és gondozzák, hogy együtt cseperedjen gyermekükkel. A később született gyermekek szülei a jövő évi akcióra jelentkezhetnek. Ha az igénylés meghaladja a lehetőségeket, kisorsolják, ki kap csemetét. Hogy erre lehetőség szerint ne kerüljön sor, várják a csatlakozókat. Az Egészséges Városok Magyarországi Szövetsége már jelezte, szeretnének csatlakozni az akcióhoz. Jantnerné Oláh Ilona elmondta, a régi hagyomány felelevenítésén túl céljuk az is, hogy több fa legyen a városban, s ne csak a foghíjakat pótolják. Ha sok ilyen fa lesz a városban, a fiatalok sokasága magáénak érzi majd, és becsben tartja, véli a munkacsoport vezetője utalva az utóbbi hetek, hónapok bosszantó eseteire, amikor diszkó után a lakótelepi fákat törték el randalírozók. A fafajtáról még nem döntöttek, szakember véleményét kérik, illetve, ha lehet, a jelentkezők igényeit is figyelembe veszik, illetve a talajt, ahova kerül. Az akció anyagi fedezetét az ÖKO Munkacsoport az adók egy százalékából befolyt összegből, az önkormányzat környezetvédelmi bizottsága által biztosított támogatásból fedezik. Jelentkezni az ÖKO Munkacsoport Alapítványnál lehet Pakson, a Tolnai út 10-ben. -tünde-Drága Barátom, Sünikém! Elmentél, hazaérkeztél a mindenségbe, elfoglaltad méltó helyed az égi Parnasszuson, augusztus köntösébe bújva, szeptember szempillái alatt. Huszonévesen írtam Neked ezt a verset, ugye emlékszel rá! Keresem a Földet, de nem találom. Te loptad el? Elvitted hónod alá csapva? Meg, tudod Süni, mikor együtt balatonoltunk, mi bátor dunaiak, két nap elmúltával már visszatértünk az ősi partra, a paksi Duna ajkai közé, akkor írtam ezt a versemet is. Barátom Sz. J.-nek Égre halkuló kéket gondol rád a tél is. Madarak álmát léped síró éjszakákra. Sóhajodtól kifakulnak a falvak, pillangóvá szállnak a szomorú tengerek. Soraid tinta-rügyek a gondolat árva ágúin. Sohasem jöttél, sehova nem mész, csak hálálkodsz egy kicsit a sorssal... Szarka József (1959-2006) Ha eltűnsz, leszédül kezemről a Föld. Ki beszél majd Szarka Józsefnek Tudod mit Süni, most már nélküled csak ennyit mondok: A vízbe hullt citera nótákat senkisem kérheti vissza. Ott maradnak örökké a parton, tüzek rőzseláng-húrjaiba zárva. De tudod mit, a rőzseláng húrokon valami ének hallatik, minden áldott este hajnalig, s még váija, a Kövek tényleg énekelnek, ha eddig csak alig hallhatóan, most tényleg igazán! Mint ahogy Istennek megköszöntem, Isten is megköszönte nekem, hogy ismerhettük egymást, barátokká válhattunk. Mi mindenkor találkozni fogunk. Nem csak most és nem csak mindörökké: özvegy barátod Oláh Zoltán Fotók: Fonyó Dániel (fent), Molnár Gyula (lent)
