Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-08-25 / 16. szám
VAROS 9 Akiknek bántja a szemét Kettős célt szolgált az az alkotótábor, melyet Dunakömlődön az iskolaépületben szervezett Zirczi Judit. A képzőművészeti egyetem hallgatója néhány barátját maga köré gyűjtve hulladékokból készített művészeti alkotásokat. A tábor ötlete - miként elárulta - már tavaly megfogalmazódott, amikor egy Akvarell-party elnevezésű tábor keretében egy hétig a Duna közelében festettek. Judit akkor is, a Dunát járva máskor is azt tapasztalta, hogy rengeteg szemetet hord magával a víz. Művészemberként természetesen a művészet eszközéhez nyúlva igyekezett felhívni a figyelmet a szemetelés haszontalan mivoltára. Kömlőd volt iskolájában egy héten át készültek a szemétszobrok. Előbb persze gyűjtést végeztek a táborlakók, egyszerűen fogták magukat, lementek a Dunára, és összeszedték a partján, árterében felgyülemlett hulladékot. A leggyakoribb alapanyagok a különböző színű és formájú műanyag flakonok voltak, de megihlették a művészeket a tornacipők, gumiabroncsok, nejlonzacskók is. Az elkészült alkotások arra hivatottak, hogy szembesítsék az embereket: szeméttel árasztják el környezetüket. A „Szemét-ügy” névre keresztelt kiállítással szeretnék elérni, hogy mások is kapjanak kedvet arra, hogy szemétgyűjtő akciókat szervezzenek, illetve egyre kevesebben szemeteljenek. A szobrokat a Családi Napok idején Pakson, az Erzsébet szállónál állították ki. A hely és időpont megválasztása persze nem véletlen. Zirczi Juditnak azért esett erre a választása, mert a Családi Napok a Dunához kötődnek, s igen népszerűek. így a művészetet közel tudták vinni azokhoz az emberekhez is, akik nem járnak múzeumokba. Judit terve az volt, hogy egy demonstráció keretében a Dunán viszik el a szemetet a következő állomásra, Szentendrére, ahol a Kis Magyar Performance és Nehézzenei Fesztivál keretében mutatják be. Az útra azonban nem sikerült elegendő pénzt gyűjteni annak ellenére, hogy a paksi önkormányzat is támogatást nyújtott az alkotótábor megszervezéséhez.-vtígy ünnepiünk Gyakorta hallani, hogy manapság a közönség elkényeztetett, semmi sem elég jó neki. Legyen az bármilyen sztár, félházzal megy a műsor. Persze leginkább, ha nem ingyen van. Látva a vízi színpadon tartott rendezvények idején a lépcsősort, néha mégis azt gondolom, lehet bármit rendezni, az emberek vevők rá. Persze elképzelhető, hogy a helyszín a vonzó, hiszen a Duna-partra csak úgy lemenni is fantasztikus dolog, ha mellesleg még hall és lát is az ember valamit, még jobb. Az augusztus 20-a az igazán tuti dolog. Az esti műsor idén igazán közönségcsalogató volt. A Tűzvirág Pakson biztos siker, Demjén Rózsi nevére is összegyűlik a közönség. Szent István ünnepén István a király rockopera Varga Miklóssal, Vikidállal csak hab a tortán. Mint késve érkezőnek, nekem a lépcsőn már nem, csak a mellette lévő rézsűn jutott hely. Nem éppen páholy, de ettől még nem érzem úgy, hogy jogos lenne a néha felhangzó morgolódás: miért nem építik tovább a lépcsőt. Én ugyanis azt gondolom, hogy többségében elegendő az ülőhely, egyszer-egyszer pedig lehet vállalni némi kényelmetlenséget. S mivel a muzsika csak a fület foglalja le, nézelődöm, s eközben nem leszek boldogabb. Mellettem helyezkedik egy ifjú hölgy, közben leejti a már üres üdítős flakont. Meg sem próbál utána nyúlni. Alant parthoz közelgő csónak vonja magára a figyelmet, benne két felnőtt, két gyerek. A csinos, szőke anyuka elegánsan elnyújtózva hordozza végig a tekintetét a nézőseregen, közben stukkói, majd hamut pöccint cigarettájáról. Aztán a cigarettát pöccinti szép ívben egyenesen bele a folyóba. Újabb letelepedők: mama-gyerekek, ezúttal fölöttem. Mozgolódás, morgolódás, pattogatottkukorica-eső zúdul alá. Még jó, hogy nem kóla, gondolom.- Maraggyá, má nyugton hülye leány, mingyá tűnek főfelé... - hangzik. Rövidesen tényleg lőnek fölfelé. Pazar szép tűzi játékban gyönyörködünk, eláll a lélegzet, elcsöndesednek az addig morgolódók. Aztán mindenki hazafelé indul, hanyagul maga mögött hagyva kólás-, sörösüveget, poharat, pattogatott kukoricás zacskót, alkalmi ülőhelyként szolgáló kartonlapokat, miegymást. Közben a Himnusz akkordjai hangzanak fel... Vida Tünde Fotók: Szaffenauer Ferenc (balra), Molnár Gyula (jobbra)
