Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-01-27 / 2. szám
MOZAIK 9 Helytörténet elkötelezettje Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz megírását. Ennek emlékére 1989-től e napon ünnepeljük a magyar kultúra napját. Pakson 21-én, pénteken este került sor a városi ünnepségre a művelődési központban. Elsőként Hajdú János polgármester mondta el rendhagyó ünnepi köszöntőjét, majd a paksi költők közül L. Németh Erzsébet, Acsádi Rozália és László-Kovács Gyula verseit középiskolás szavalok előadásában hallhatták a megjelentek. A művészeti iskola növendékei pedig zenei produkciókat hoztak a megemlékezésre. Ezután Bodroghalmi László és Teli Edit Pákolitz-művekből készült nagysikerű összeállítással lepte meg a közönséget. A „Paks Kultúrájáért” elismerést, melyet a közművelődési dolgozók számára alapított, és minden második évben ad át a város, az ünnepségen vehette át Kernné Magda Irén. A múzeum nyugalmazott munkatársa korábban a Bezerédj Általános Iskolában történelem-magyar szakos tanárként tevékenykedett, majd a Városi Múzeumhoz került mint múzeumpedagógus. Több helytörténeti mű fűződik a nevéhez, a „Várossá válni” címet viselő kötet társszerzője, és szerkesztője, a „Városunk: Paks” című helytörténeti tankönyv szerzője. A pályát Somogyapátiban kezdte, majd Dunaszentgyörgy és Dunakömlőd következett, Paksra a Bezerédj iskolába 1985-ben került.- Szívesen emlékszem vissza a Szemfüles című diákújság megalapítására, ami rendkívül jó alkalom volt a különleges és egyedi tehetségfejlesztésre egy nagyszerű újságírószakkör keretein belül. Ezért kaptam Németh László-díjat az oktatási kormányzattól az anyanyelvi kultúra ápolásáért - idézi fel pályájának fontos állomását az egykori tanárnő, akire diákjai leginkább Buksi néni néven emlékeznek. Alapvetően irodalmi beállítottságú volt, de érdeklődése egyre inkább a történelem irányába tolódott, mert megdöbbenve tapasztalta, hogy amit a főiskolán történelmi ismeretek címén tanítottak nekik, az igen hiányos, hézagos volt.- Akkor indult az ELTE-n egy többéves továbbképző kurzus a régebben végzett történelemtanárok számára. Ez alatt erősödött meg bennem az érdeklődés a helytörténet tanítása iránt, így ennek a módszertanát választottam szakdolgozatom témájául - árulja el. A Milleneumi Országos Helytörténeti Pályázaton ez volt az egyetlen oktatásmódszertani pályamunka, a zsűri különdíját kapta, és ezen vélemény alapján tette lehetővé az önkormányzat, hogy a „Városunk: Paks” című tankönyv elkészüljön.- Ez már azt is jelentette, hogy ennek a kiadványnak a megírása teljes iskolai terhelés mellett nem sikerülhetett volna, így kerültem a múzeum állományába múzeumpedagógusként - emlékszik vissza. Nem tanított már ezután, de kapcsolata a diákokkal megmaradt, bár megváltozott, hiszen a gyerekek közül csak a legmotiváltabbak mennek a múzeumba, nem kényszerből, hanem azért, mert a szabadidő eltöltésének egyik nagyszerű és érdekes módját találják ott.- Ilyen gyerekekkel dolgozhattam, találkozhattam az utóbbi 10 évben! Szerencsésnek mondhatom a pályámat, mert módom volt magamat kipróbálni más területen, kialakítani egy eszköz- és hagyományrendszert egy új intézményben, és ebben sok örömömet leltem - összegzi megnyugvással pályafutása legutóbbi szakaszát. Amikor a nemrégiben megízlelt nyugdíjas napok felől faggatom, elmondja, hogy aktivitása nem csökkent, de most végre családjának szentelheti ideje java részét. - Budapesten kettő, Pécsett egyelőre egy unoka vár, és én nagy örömmel megyek hozzájuk, valósággal megfiatalodom a társaságukban - mondja. Majd még azt is hozzáfűzi: félbemaradt egy munkája, amit mindenképpen folytatni szeretne. - Nagyon örülni fogok, ha a város kiemelkedő személyiségeinek életrajzi gyűjteményét be tudom majd fejezni. Igyekszem magam keményen rászorítani, hogy a tanulmányok elkészüljenek. S. Szabó A lantos Születésének dátumát nem ismerjük, haláláét igen: 1556. január 30-án, 450 esztendeje tért örök nyugalomra. Bizonyára sok helyen megemlékeznek róla Magyarországon az idén. Tinódi Lantos Sebestyén (mert róla van szó) „azon igyekezett, hogy a mohácsi vész, majd Buda elfoglalása után végveszélybe került hazáját ismét szabadnak, széthúzástól, testvérharctól mentesnek lássa” - olvasom Kobzos Kiss Tamás emlékműsorának ajánlásában. De ki is volt Tinódi? Ezt már az énekmondó kérdezi a lantos emlékezetéről szóló dolgozatában. Válaszolva Szakály Ferenc történettudóst idézi: „Tinódi valódi jelentősége a magyar művelődéstörténetben csakis akkor mutatkozhat meg... ha nem annyira főként kortörténeti témák iránt érdeklődő középszerű költőnek és jó zeneszerzőnek, hanem olyan szerencsés alkatú krónikásnak látjuk és láttatjuk, aki... olyan széles rétegekhez juttatta el mondanivalóját, amint azóta is kevés történész vagy talán egy sem.” Tinódi ezt nem sms-en, faxon, e-mail-en... stb. tette, hanem mindenhova elment. A Kárpátmedence 236 településén járt. „Sokat futkostam, tudakoztam, sokat es költöttem. Igazmondó jámbor vitézektől, kik ez dolgokba jelön voltának (Oral history! - kiált fel az utókor embere) érteköztem. Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat bé nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam" - mondja Krónikája előszavában. „Tömegkiadásokban kellene újra és újra kinyomtatni, mint Aranyt vagy Petőfit. Tinódi vérbeli költő volt, róla megemlékezni gyönyörűség” - véli Nemeskürty István. Február 13-án sokan részesei lehetnek ennek a gyönyörűségnek Pakson is. Ekkor mutatja be ugyanis Kobzos Kiss Tamás énekmondó Igaz történelem énekben elbeszélve (Tinódi Lantos Sebestyén élete és művei) című műsorát. Remit Tenda Fotó: Molnár Gyula
