Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)

2005-09-09 / 11. szám

MOZAIK 11 Miért a víz az úr?- Azt ígérték tavasszal, hogy ez többet nem történik meg- mondta könnyeivel küsz­ködve egy Kosár utcai idős hölgy a levonuló víz után ma­radt szemetet sepergetve. Megint elárasztotta a víz a keltet, pincét, de most még nagyobb volt, mint tavasszal, befolyt a szobába is, a víz mi­att megsüllyedt ház résein - mondja. A szomszédos ház­ban Knap Zoltánék szintén átélték a húsvétkor tapasz­taltakat: az utcán hömpöly­­gött térdnél is magasabban a víz, s mit sem törődve a vé­dekezésül kirakott homok­zsákokkal, elöntötte a ker­tet. Rajtuk kívül sokan kény­szerültek arra, hogy az utol­só augusztusi vasárnapot ta­karítással, fertőtlenítéssel töltsék. Augusztus 28-án alagsoro­kat, mélygarázsokat, kerte­ket öntött el a víz. Az égi ál­dás nem sokkal hajnali két óra után érkezett, s rövid időn belül több mint negy­ven milliméter esett, ami egyébként egy havi átlag­nak felel meg ilyenkor, au­gusztus táján. A Kosár utcá­ban családi házak kertje, szuterénja került víz alá, de nem kímélte az utcán álló kocsikat sem. A Tolnai úton, Táncsics utcában a társas­házak mélygarázsaiba a Kishegyről lezúduló víz tört be. Az új épület lakói hajnal­ban rohanvást mentették a kocsikat, szomszédjukban nem jártak ilyen szerencsé­vel, egy idős házaspár kocsi­ját ellepte a méteresnél ma­gasabb víz. A lakók szerint ezt el lehe­tett volna kerülni, a szakem­berek szerint viszont megfe­lelő volt a védekezés. - Az árkokat nem tisztítják. Én két éve lakom itt, de tudomá­som szerint az önkormány­zat nem foglalkozott ezzel a problémával - mondja E-né Erzsébet. A lakók úgy tájé­koztatták lapunkat, hogy a felhőszakadáskor megígér­ték, kipucolják az árkokat, de ez az eltelt két hét alatt nem történt meg. Erzsébet - mint elmondta - azt is hiányolta, hogy nem volt ott a bajban körzetük képviselője. A szomszédos körzeté, Ulbert Sándor vi­szont végigjárta az utcákat, s osztozott az ott élők elkese­redettségében - Meg kell keresnünk a megoldást, hogy ez valóban ne történjen meg - mondta. „Eddig ért a víz” - mutat' ja Knap Zoltán A hatalmas eső idején a du­nai zsilipek egy része a folyó várható tetőzése miatt zárva volt. A lakók számára érthe­tetlen, miért éppen a kriti­kus helyeken zárták el a víz útját. A védekezéssel megbí­zott szakember, Yass György elmondta, rendelet szabá­lyozza, mikor melyik zsilipet kell lezárni, ők ennek alap­ján jártak el. A zsilipekhez szivattyúkat telepítettek, amelyeket az említett éjsza­kán időben el is indítottak. Ám - mint azt Vass György hangsúlyozta - ilyen intenzi­tású esővel akkor sem bir­kóztak volna meg, ha nyitva vannak a zsilipek. Beke Zsolt, a Közép- Dunátúli Vízügyi Igazgató­ság szakaszmérnökség veze­tőhelyettese lapunknak el­mondta, nem kezelik túlzott szigorral a paksi zsilipek kérdését, tehát nem zárják korán, nem nyitják későn. - Szabványok, rendeletek ír­ják elő, hogy müyen vízszint­nél kell ezt megtenni. Azért kell a tetőzés előtt intézked­ni, mert az árhullám olyan törmeléket, uszadékot hoz­hat, ami megakadályozhatja a zsilip későbbi lezárását, s megrongálhatja azt. Vida Tünde A város költője Az autónak a főtéren álló plébá­niatemplom mellett találtam he­lyet. Innen már nincs messze a Hősök kapuja, gondoltam, ami alatt áthaladva megnézhetjük a Sgraffitós-, a Lábas-, a Tábor­nokházat, a Szent Jakab temp­lomot és a többi nevezetessé­get, hogy utána fölsétáljunk a várba, melynek hős védői 1532-ben visszaverték a száz­ezres török had ostromát. Keresni kezdtem a parkolóó­rát, hogy növeljem a helyi ön­­kormányzat bevételét. Egy férfi, látva tanácstalan kóválygáso­­mat, megkérdezte, segíthet-e valamiben. - Kell-e itt parkolási díjat fizetni? - kérdeztem tőle. Láttam, hogy elbizonytalano­dott. Nem szoktak, mondta többértelműen és kihasználva meglepetésemet, megvetette velem saját kiadású versgyűjte­ményét. A műemléki séta közben többször eszembe jutott: lehet, hogy a helyi irodalom támoga­tása után majd meglátom a szélvédőn az úrvezetők ked­venc mikuláscsomagját is. Nem láttam meg. Este, a panzió csöndjében belelapoztam a lírai füzetbe. Egyik költeményből megtud­tam, rímfaragás s szerző mes­tersége; a másikból, hogy ver­sei eladásából él, ugyanis „nem elég a verseket megírni, terjeszteni is tudni kell.” „Nem loptam, ne csaltam, meg­dolgoztam I a bukszámban la­puló forintért. / Remélem, eljön az az idő majd, I mikor eladha­tom euróért." Másutt így szól: „ Tőlem bárki bármit kérdezhet, I élő lelkemben nem sért vele. / Inkább szívem kapuját nyitja, / ez verseladásaim nyitja!” Vannak a kötetben versek a Va­­lentin-napról, az idősek világ­napjáról, a nőnapról, a május­ról, a karácsonyról, a dömping­árról, a városról, a nemzetről, a helyi turizmusról, a csókos csajokról... Remit Tenda Fotók: Vida Tünde

Next

/
Oldalképek
Tartalom