Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-09-09 / 11. szám
MOZAIK 11 Miért a víz az úr?- Azt ígérték tavasszal, hogy ez többet nem történik meg- mondta könnyeivel küszködve egy Kosár utcai idős hölgy a levonuló víz után maradt szemetet sepergetve. Megint elárasztotta a víz a keltet, pincét, de most még nagyobb volt, mint tavasszal, befolyt a szobába is, a víz miatt megsüllyedt ház résein - mondja. A szomszédos házban Knap Zoltánék szintén átélték a húsvétkor tapasztaltakat: az utcán hömpölygött térdnél is magasabban a víz, s mit sem törődve a védekezésül kirakott homokzsákokkal, elöntötte a kertet. Rajtuk kívül sokan kényszerültek arra, hogy az utolsó augusztusi vasárnapot takarítással, fertőtlenítéssel töltsék. Augusztus 28-án alagsorokat, mélygarázsokat, kerteket öntött el a víz. Az égi áldás nem sokkal hajnali két óra után érkezett, s rövid időn belül több mint negyven milliméter esett, ami egyébként egy havi átlagnak felel meg ilyenkor, augusztus táján. A Kosár utcában családi házak kertje, szuterénja került víz alá, de nem kímélte az utcán álló kocsikat sem. A Tolnai úton, Táncsics utcában a társasházak mélygarázsaiba a Kishegyről lezúduló víz tört be. Az új épület lakói hajnalban rohanvást mentették a kocsikat, szomszédjukban nem jártak ilyen szerencsével, egy idős házaspár kocsiját ellepte a méteresnél magasabb víz. A lakók szerint ezt el lehetett volna kerülni, a szakemberek szerint viszont megfelelő volt a védekezés. - Az árkokat nem tisztítják. Én két éve lakom itt, de tudomásom szerint az önkormányzat nem foglalkozott ezzel a problémával - mondja E-né Erzsébet. A lakók úgy tájékoztatták lapunkat, hogy a felhőszakadáskor megígérték, kipucolják az árkokat, de ez az eltelt két hét alatt nem történt meg. Erzsébet - mint elmondta - azt is hiányolta, hogy nem volt ott a bajban körzetük képviselője. A szomszédos körzeté, Ulbert Sándor viszont végigjárta az utcákat, s osztozott az ott élők elkeseredettségében - Meg kell keresnünk a megoldást, hogy ez valóban ne történjen meg - mondta. „Eddig ért a víz” - mutat' ja Knap Zoltán A hatalmas eső idején a dunai zsilipek egy része a folyó várható tetőzése miatt zárva volt. A lakók számára érthetetlen, miért éppen a kritikus helyeken zárták el a víz útját. A védekezéssel megbízott szakember, Yass György elmondta, rendelet szabályozza, mikor melyik zsilipet kell lezárni, ők ennek alapján jártak el. A zsilipekhez szivattyúkat telepítettek, amelyeket az említett éjszakán időben el is indítottak. Ám - mint azt Vass György hangsúlyozta - ilyen intenzitású esővel akkor sem birkóztak volna meg, ha nyitva vannak a zsilipek. Beke Zsolt, a Közép- Dunátúli Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnökség vezetőhelyettese lapunknak elmondta, nem kezelik túlzott szigorral a paksi zsilipek kérdését, tehát nem zárják korán, nem nyitják későn. - Szabványok, rendeletek írják elő, hogy müyen vízszintnél kell ezt megtenni. Azért kell a tetőzés előtt intézkedni, mert az árhullám olyan törmeléket, uszadékot hozhat, ami megakadályozhatja a zsilip későbbi lezárását, s megrongálhatja azt. Vida Tünde A város költője Az autónak a főtéren álló plébániatemplom mellett találtam helyet. Innen már nincs messze a Hősök kapuja, gondoltam, ami alatt áthaladva megnézhetjük a Sgraffitós-, a Lábas-, a Tábornokházat, a Szent Jakab templomot és a többi nevezetességet, hogy utána fölsétáljunk a várba, melynek hős védői 1532-ben visszaverték a százezres török had ostromát. Keresni kezdtem a parkolóórát, hogy növeljem a helyi önkormányzat bevételét. Egy férfi, látva tanácstalan kóválygásomat, megkérdezte, segíthet-e valamiben. - Kell-e itt parkolási díjat fizetni? - kérdeztem tőle. Láttam, hogy elbizonytalanodott. Nem szoktak, mondta többértelműen és kihasználva meglepetésemet, megvetette velem saját kiadású versgyűjteményét. A műemléki séta közben többször eszembe jutott: lehet, hogy a helyi irodalom támogatása után majd meglátom a szélvédőn az úrvezetők kedvenc mikuláscsomagját is. Nem láttam meg. Este, a panzió csöndjében belelapoztam a lírai füzetbe. Egyik költeményből megtudtam, rímfaragás s szerző mestersége; a másikból, hogy versei eladásából él, ugyanis „nem elég a verseket megírni, terjeszteni is tudni kell.” „Nem loptam, ne csaltam, megdolgoztam I a bukszámban lapuló forintért. / Remélem, eljön az az idő majd, I mikor eladhatom euróért." Másutt így szól: „ Tőlem bárki bármit kérdezhet, I élő lelkemben nem sért vele. / Inkább szívem kapuját nyitja, / ez verseladásaim nyitja!” Vannak a kötetben versek a Valentin-napról, az idősek világnapjáról, a nőnapról, a májusról, a karácsonyról, a dömpingárról, a városról, a nemzetről, a helyi turizmusról, a csókos csajokról... Remit Tenda Fotók: Vida Tünde
