Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-09-09 / 11. szám
12 VELÜNK TÖRTÉNT Itt is, ott is történelem A halk szavú, nyúlánk fiatalember, aki a szerkesztőségünket azért kereste fel, mert szívesen írna a lapban, nagyon ismerős volt.- A gyapai ásatáson találkoztunk - világosít fel Hanoi János, és együtt idézzük fel a forró nyári napot, amikor a rekkenő hőségben dolgozó maroknyi csapatot felkerestem a napraforgótáblák rejtekén. Akkor mesélte el, hogy nyolcadik alkalommal tölti a vakációt régészeti kutatással. - Az úgy kezdődött, hogy kaptunk egy fülest: diákokat keresnek nyári munkára a dunakömlődi ásatásra. Nagyon büszke voltam, hogy én is ott lehetek. Az első csapatban majdnem harmincán voltak, de mára sokan lemorzsolódtak. Akik maradtak, azok tisztában vannak azzal, hogy nem lehet csak a földmunkát észrevenni, meg a pénzt. Ezt átéléssel kell csinálni. Jánosnak mindig is kedvence volt a történelem, nem véletlen, hogy a Vak Bottyán Gimnáziumban érettségizett a humán osztályban, ahol még latint is tanulhatott. Ezt a vonalat folytatta akkor is, amikor a jogi egyetemre jelentkezett. Kérdésemre, hogy máshol találkozhattunk-e már, mosolyogva bólogat: - Talán az egyik előadáson. A megye sok településén jártam már azzal a dolgozattal, amelyet az „Ifjú tudor” versenyre adtam be. A Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány kuratóriumának díját is elnyertem vele - teszi hozzá. Mit gondolnak, milyen témát választott János? Persze, hogy történelem... Helytörténet: a paksi kápolnákról szól az értekezés, melyet Paks honlapján is olvashatnak.- Segítségért felkerestem Németh Imre bácsit, képeket Bencze tanár úrtól kaptam, Rosner Gyula kritikája alapján dolgoztam át, így nyerte el végleges formáját - sorolja a lokálpatrióták számára nagy neveket. Kérdésemre, hogy mivel foglalkozik kikapcsolódásképpen, az internetet említi: ott jól lehet kutatni - magyarázza. Kedvenc témája a választások története, szemináriumi dolgozatként ezzel foglalkozott már több ízben. A történelem mellől akkor sem tágít, mikor tervei felől faggatom: a biskói komptragédia százhuszadik évfordulója lesz két év múlva. Addigra szeretné feldolgozni az események krónikáit. S. Szabó Szüreti mulatságok régen... A szeptembertől novemberig tartó időszak legfontosabb gazdasági, s egyben társadalmi eseménye a szüret. A szőlőkben végzett más társadalmi munkákkal szemben ez kifejezetten társas cselekmény volt, ezért is kapcsolódott hozzá a nap végén ünneplés, táncos mulatság. Pakson már a 18. században is rendeztek szüreti mulatságot, akkoriban még nem voltak kopaszak a szőlőhegyek a filoxéra pusztítása miatt. Körbejárták a falut kocsikkal, lovas bandériumokkal, majd a vendéglők valamelyikében nagy mulatozást tartottak. A hagyomány felújítása a 19. század végén egy legényegyleti öszszejövetelhez köthető. Történt, hogy 1897. szeptember 26-án a Paksi Legényegylet a „Nagyszálló” rossz állapotú födémszerkezete miatt táncos összejövetelét kénytelen volt a Kossuth Lajos utcai Katolikus Kör és Legényegylet székházában tartani. A hatalmas vendégsereget bent nem is tudták elhelyezni, így aztán kint rendbe hozták az udvart, ötletesen feldíszítették szőlőlugasokkal, úgyhogy valóságos Szemirámisz-kertté varázsolták. A lugasok végén szőlőfürtökkel, zöld gallyakkal és szőnyegekkel gazdagon díszített sátrat állítottak fel. A paksi legények és lányok magyar ruhába öltözve állták körbe a sátort, melyben a bíróné és a bír ó uram is díszes öltözékben foglaltak helyet. A rendezők ügyes közös játékokat is kieszeltek a vendégek szórakoztatására. A bíró felügyelte „szőlőlopás” mellett a „világposta társasjáték” aratott nagy tetszést. Ez egyfajta korabeli szív-küldi volt, ahol nyílt levelezőlapon kellett szerelmet vallani, majd azt a kijelölt levélhordók juttatták el a címzettekhez. A legnagyobb izgalmat a tíz kg-os szőlőfürt elárverezése keltette, amely hosszas licitálás után Köhler Ferenc esperes plébános birtokába került. A mulatság tiszta bevételét jótékony célra fordították. Ezután a szüreti mulatságokat egészen a II. világháborúig minden évben megrendezték, olykor többet is; az ezt követő diktatúra alatt azonban a rendszerváltozásig jórészt feledésbe merültek ezek a szép népi szokások. (A cikk forrása: Dr. Németh Imre: A paksi római katolikus egyházközség és plébánia története, kézirat, 1978, a Függelék XIII.-XIV oldala.) Hanoi János A Kossuth Lajos utcai Katholikus Kör székháza - az 1897-es évi szüreti mulatság színhelye (Tumpek Mihály fényképész mester képeslapjának érdekessége, hogy az utca képe tükrözve van.) Fotó: Juhász Anikó Kath Kör Kossuth l^ajos utca A
