Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)

2001-12-06 / 49. szám

4. oldal Fogasné Rácz Éva: „Az egyediségre törekszem” Sokszínűség és változatosság November 30-ig volt látható a Városi Művelődé­si Központ emeleti kiskiállítójában a dusnoki születésű Fogasné Rácz Éva fazekas kiállítása. A színes, változatos tárlat a két hét alatt méltán nyerte el a közönség tetszését. A kiállítás némi rábeszélés, ösztökélés eredményeként jött létre, dr. Czárné Nagy Ildikó ugyanis már egy év­vel ezelőtt felvetette Fo­gasné Rácz Évának a tárlat ödetét. Többszöri időpont­egyeztetés, hosszas kapaci­­tálás után Éva elérkezettnek látta az időt arra, hogy meg­mutassa magát, alkotásait. Jól tette, hiszen egyedi alko­tásainak esztétikus formavi­lága, szemet gyönyörködte­tő színvilága méltán hódítja meg mindannyiunk szívét. „Nem minőségileg, hanem mennyiségileg nem láttam elérkezettnek az időt arra, hogy önálló kiállítás kereté­ben mutatkozzak be a nagy­­közönség előtt. Meglehető­sen elfoglalt vagyok, az ott­honi műhelyemben folya­matosan dolgozom, s hiába próbáltam félretenni egy­két munkámat a kiállításra, csak nem tudtam elkészíte­ni az anyagot. Amikor végül elfogadtam a felkérést, éjjel­nappal azért dolgoztam, hogy összeálljon a kiállítás anyaga” — idézte fel az előz­ményeket Fogasné Rácz Éva, aki mindvégig kénye­sen ügyelt a mennyiség és a minőség arányára. A gondos, átgondolt elő­készítésnek köszönhetően látványos, érett munkákat láthatott két hédg a közön­ség. A kiállítás anyaga Fogasné Rácz Éva sokré­tűségének bizonyítéka is egyben: az ókor forma­világát idéző amforákat, mázas kerámiákat, áttört jellegű munkákat, népies alkotásokat, domborműve­ket, képkereteket egyaránt láthatott a közönség. „Az egyediségre törekszem, ugyanakkor a változatossá­got, a sokszínűséget kedve­lem, s erről szerettem vol­na meggyőzni a látogatókat is, remélem sikerült” — fo­galmazott Éva, aki máris újabb felkérést kapott, ezúttal Gutái István-nétól. Legközelebb tehát jövő de­cemberben, a könyvtár­galériában lesznek láthatók a munkái. . Fogasné Rácz Éva 1966. május 27., Dusnok Az általános iskola után Baján ta­nult a Türr postaforgalmi szakán. Érettségi után a dusnoki Takarék­­szövetkezetben dolgozott, majd a bajai könyvtárban. Kedvtelésként kezdett el foglalkozni az agyago­zással, eleinte Kovács László ka­locsai fazekas mesternél dolgo­zott inasként, közben egyéni ta­nulóként Hódmezővásárhelyen szerzett kerámia, formázó végzettséget. Paksra került, otthoni műhelye 1993-ban készült el, azóta is folyamato­san dolgozik. Gyermekei: Lilla (1993), Gergő (1994) I Paksi Hírnök Pák* ntfat ét • kftmyék lapja XIII. évfolyam 49. szám Beszélgetés Gutái Istvánnéval Könyvtáros a változó időben Gutái Istvánné paksi. Itt született, élete nagy ré­szét Pakson élte le. A Krasznavölgyire magyarosí­tott Kern család ősei alig kétszáz éve települtek le Pakson, így aztán Gutái Istvánné nem is nevezi tősgyökeres paksinak magát. — Tíz év kitérő után, szinte napra pontosan éppen huszonhárom éve került ismét Paksra. Rög­tön az „új” könyvtárba? — Igen. Ézt a helyiséget — a Munkás Művelődési Köz­pont részeként - már a le­gelején könyvtárnak szán­ták, ami elég ritka dolog volt, mert abban az időben bizony nem minden azzá lett, aminek eredetileg ter­vezték. A könyvtár 1. Szá­mú Fiókkönyvtáraként funkcionált, de már a kez­detektől sikerült kialakítani az önálló arcülatát. A Váro­si Könyvtártól való leválást 1992-ben pusztán gazdasági okok indukálták. Ez ránk nézve azzal az előnnyel jár, hogy azóta saját beszerzési keretből gazdálkodunk. Én ’78 novemberében eredeti­leg ennek a fiókkönyvtár­nak a könyvtárosi állását pályáztam meg, amit elnyer­tem. Azóta itt dolgozom. Az induláskor nem volt könyvbeszerzési keretünk, így a Városi Könyvtár má­sodpéldányaiból töltöttük fel a polcokat az ünnepélyes avatásra. Akkoriban még sem iskola, sem óvoda nem volt a lakótelepen, mi pedig itt laktunk az egyik tízeme­letesben. Reggelente legya­logoltunk a gyerekkel az óvárosi bölcsődébe, az óvo­dába, majd délután és este ismét megtettük ugyanezt az utat. A PAV-nak volt ugyan buszjárata, amely ide a lakótelepre is feljárt, de az csak PAV-osokat vett fel. — Apropó PAV! Az atom­erőmű építkezése miatt ab­ban az időben igen sokan dolgoztak Pakson. Mennyi­re érződött ez a könyvtár forgalmán? — Valóban, a lakótelep ak­koriban csupa munkásszál­lóból állt, kivéve a Rajk László utcát, a Babits utcát, bár ennek a hátsó fele is műszaki szállóként funkcio­nált. Ráadásul egy egész re­­gimentnyi katona állomáso­zott itt, akkoriban tehát gyakorlatilag tízezer poten­ciális olvasónk volt, nem beszélve a gyerekekről. Amíg tehát tartott az erő­műves építkezés, meglehe­tősen nagy forgalmunk volt, s ezt a munkát ketten, egy kolléganőmmel közö­sen végeztük, mindketten főállásban. — Nehézségek? — Akadtak. A több ezres olvasóközönség kiszolgálá­sára például alig húszezer darabos könyvállomány állt rendelkezésre, ami kevés­nek bizonyult. Éppen ezért letéteket szerveztünk a kü­lönböző szállókra. Az akko­ri korszakra olyannyira jel­lemző anomáliák közül pe­dig hadd említsek egyet. Az erőműből — mintegy „kézi vezérléssel” — megpróbálták irányítani a művelődési köz­pont igazgatóját, mégpedig utasításokkal: „Legyen va­sárnap is nyitva a könyv­tár!”, vagy „Legyen este tí­zig nyitva!” El lehet képzel­ni, hogy milyen „tömeg” vette olyankor igénybe a könyvtárat... Egy idő után aztán sikerült olyan meg­egyezésre jutni az ödetgaz­­dákkal, melynek eredmé­nyeként a szakember véle­ményét is meghallgatták. Ésszerű, a valós igényekhez igazított nyitva tartást tud­tunk kialakítani. — Gondolom, a nehézsé­geken és az effajta ano­máliákon kívül örömteli pillanatok is adódtak... — Természetesen, ilyen volt például az, amikor el­indult a lakótelepi iskola, amelyben két tantermet kaptunk ahhoz, hogy gye­rekkönyvtárat alakítsunk ki. Egyúttal lehetőség kí­nálkozott arra is, hogy egy nagyobb orosz letétet hoz­zak Paksra a budapesti Gorkij Könyvtárból. A gyerekkönyvtár létesítése persze szakmai szempont­ból akár vereségként is fel­fogható, ha ugyanis a csa­lád már nem járhat együtt a könyvtárba, az nagyon rossz. — Szívesen idézi fel eze­ket az éveket? — Természetesen. Orosz nyelvi tagozatos gimnázi­umban érettségiztem, amire mind a mai napig büszke vagyok. Főleg egykori taná­romra, Vajnai Jánosra emlé­kezem örömmel. Szívesen gondolok azokra az évekre is, amikor a gimnáziumban megszerzett orosz tudáso­mat a gyakorlatban haszno­síthattam: sok kedves isme­rőst és barátot szerezhet­tem ezzel az orosz olvasó­im közül azáltal, hogy nap, mint nap beszélgettem a könyvtárba rendszeresen betérő orosz szakértők­kel. .. — További munkájához erőt, sok sikert kívánok, és köszönöm a beszélgetést! Miklós Imre Gutái Istvánné, Krasznavölgyi Júlia Paks, 1951. június 19. Általános iskoláit Pak­son végezte, orosz nyelvi tagozatos gimnáziumban érettségizett. Szombathelyen szerzett népművelés-könyvtár sza­kon diplomát, majd az ot­tani megyei könyvtárban kezdett el dolgozni. 1973- ban férjhez ment, férjével együtt Celldömölkre köl­tözött, ahol a városi könyvtárban helyezkedett el, majd rövid ideig nép­művelőként . dolgozott. Két gyermeke van: István (1973), Dániel (1977). A család 1978-ban Paksra költözött, ezt követően Gutainé rögtön (’78 no­vemberében) a VMK könyvtárában kezdett el dolgozni. 20/9285-768 75/316-515 Dó**» Gy. a. 94,- fínZ»*^ ■ÚéüferT IS SHKiS Pénztárgépek, fénymásolók, irodatechnikai berendezések, forgalmazása, szervizelése. Color másolás plakát méretben isi Kiadvány, névjegykártya, meghívó, stb. :: ■■ ■ —r=> szerkesztése. Használt gyártása, számítógépek, laminálása. fénymásolók,irodatechnikai berendezések forgalmazása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom