Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-03-08 / 10. szám
2001. március 8. (Folytatás a 8. oldalról!) Legfontosabb a biztonság... Az erőmű jövőjét firtató kérdésre válaszolva az egyik járókelő annak a véleményének adott hangot, miszerint legfontosabb a biztonság és az élettartam növelése. (Ezzel kapcsolatban dr. Mészáros György elmondta: az élettartam növelése nemrég csupán a vágy szintjén létezett, mára azonban a politika és a társadalmi elfogadottságnak köszönhetően megkezdődött ennek megvalósítása. Első lépésként fel kell mérni az elvégzendő feladatokat, gazdaságossági számításokat kell végezni, s az MVM Rt.-vel egyetértve elkészíteni az ütemtervet, majd következhet a hatósági engedélyeztetés.) Az erőmű majdani lebontásával, megszűnésével kapcsolatos félelem, aggály is .felmerült: már most tervezni kell a város hosszú távú jövőjét, s ennek érdekében szerencsés lenne további ipar betelepülését szorgalmazni - hangzott a járókelő véleménye. Értelmét látom... „Mindenképpen jó volna, ha maradna, vannak gyerekeim, unokáim, mindannyian ott dolgoznak, az élettartam növelése az ő boldogulásukat is szolgálja”- fejtette ki az élettartam hosszabbításával kapcsolatos véleményét egy másik járókelő. Az országban mindenütt elbocsátások vannak, s ha az erőmű újabb huszonöt évig működhetne, Paks jelentené a pozitív példát, hiszen rengeteg munkahely megmaradna. „Az erőmű egyszerűen nélkülözhetetlen, ezt minden józanul gondolkodó ember beláthatja.” Paksi Hírnök] P*k« váró* ci ■ Idirnyék lapja f 9. oldal Közös dolgain Beszélgetés a műsor felelős szerkesztőjével Horváth Margit: „Sok mindenre kellett figyelni” Azt mondják, hogy az élő adásnak éppúgy megvan a varázsa, mint a buktatója. Tévés berkekben viszont az a hír járja, hogy még a leggyakorlottabb riportereket, műsorvezetőket is próbára teszi olykorolykor az élő közvetítés. Ez persze az egész stábra érvényes, hiszen például a nem jól megválasztott kameraállás vagy megvilágítás tönkreteheti az egyébként jó ötleten alapuló műsort, s lejáratja az adás készítőit éppúgy, mint a szereplőket. A február 22-i adás kapcsán ettől szerencsére nem kellett tartani; a készítők gondosan megterveztek mindent, így az átgondolt, alapos munka profi végeredményt hozott. Ebben nem kis szerepe volt Horváth Margitnak, aki az élő adás során nem csupán a műsorvezetést vállalta magára, hanem derekasan kivette részét az előkészületekből is.- Hogyan kezdődött az előkészítő munka?- Az adás előtt egy hónappal már tudtuk, hogy elkészül a műsor, az előkészítő munkálatokat azonban még nem kezdhettük el, hiszen Baji Csabát akkor nevezték még csak ki, így - stílusosan szólva - nem igazán volt képben a műsort illetően. Az érdemi munkát tehát február 8-9- én kezdtük el, ami azt jelenti, hogy az előkészítő munkálatokra mindössze két hét állt rendelkezésünkre. Napi kapcsolatban álltunk a TLK-val, illetve Varga József önálló mérnökkel, aki mindenben a segítségünkre volt.- Mi alapján döntöttétek el, hogy ki milyen munkát végez?- Jó előre megbeszéltünk mindent, így azt lehet mondani, hogy a szerepek le voltak osztva. A TLK vállalta fel a telefonos interjúalanyokkal az időpont-egyeztetést, a pontos telefonszámot, és a további részleteket. A munka során olyan „apróságra” is oda kellett például figyelni, hogy akiről nem volt fotó, arról mi kerestünk az archívumunkban felvételt, így a telefonos beszélgetés során meg tudtuk mutatni az illetőt. Az én konkrét feladatom volt például keresni olyan paksi polgárt, aki huszonöt éve itt született. A TLK-sok feladata volt keresni olyan egykori alapító tagokat, akik hajlandóak kamera elé állni, nyilatkozni. Ezeket én megkerestem, telefonon előzetesen időpontot egyeztettem velük, s a helyszínen (Germán Endre esetében például a laborban) elkészítettük a riportokat. (Miközben beszél, Horváth Margit megmutatja a naptárát, amely arról tanúskodik, hogy az a két hét bizony folyamatos egyeztetésekkel, riportokkal, s kemény háttérmunkával telt.)- A műsorban látható volt, hogy nem csupán az élő adással együtt járó sajátságos helyzettel, nehézségekkel kellett számolnod, hanem folyamatosan figyelni kellett a vendégekre, a bejátszásokra, a különböző kameraállásokra...- Őszintén bevallom, olyannyira ideges voltam, hogy az adást megelőzően néhány nappal már nem tudtam rendesen aludni. Valóban nagyon sok mindenre kellett egyszerre figyelni. Az egyik telefonos játék során, amelynek nyereménye egy gyümölcscentrifuga volt, miközben beszéltem, láttam, hogy az egyik kamera ráközelít a nyereményre, amelyet a lábam eltakar. Beszéd közben tehát miközben a kamerába néztem, szemmel kellett tartanom a másik kamerát is, s közben úgy ülni, hogy ne takaijak el semmit. Másik példát említek: a beszélgetés során átadtam az asztal túlsó felén helyet foglaló Mészáros úrnak egy hosszú kérdést tartalmazó lapot, időközben azonban eszembe jutott, hogy nincs rajtam mikrofon, így hiába is beszélek, a nézők nem hallják azt, amit mondok. (Folytatás a 10. oldalon!)
