Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-03-08 / 10. szám
XIII. évfolyam 10. szám Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy nem csupán a beszéd tartalmi részére, az arckifejezésre, a vendégekre és még ki tudja mi minden, az élő adással együtt járó dologra kellett figyelni, hanem efféle apróságokra is. Igaz, a munka megkezdésekor, a ellenére, hogy minden alaposan elő volt készítve, már a műsor elején előjöttek olyan kérdések, amelyeket későbbre terveztem, de a beszélgetés menete úgy hozta, hogy ezeket előbb kellett feltenni. Úgyhogy az élő adás ideje alatt is folyamatosan átdolgoztam az bérelni, így talán elkerülhetjük azokat a helyzeteket, amikor a sok beérkező (és a kimenő vonalra átirányított) telefonhívás miatt nem tudjuk felhívni azt, aki éppen soron következik, s emiatt fennakadás keletkezik. Összességében elmondhatom, hogy a műsor után- A műsor készítői nem csupán annyi embert szólaltattak meg, ahány látható volt az összeállításban, hanem sokkal többet, néhányan azonban nem kívántak kamera elé állni.- A huszonöt évvel ezelőtt született paksiak megkeresésekor a polgármesteri hivatal nyújtott segítséget; végül a véletlennek volt köszönhető, hogy éppen Gócza Éva (aki korábban már tévézett) és férje, mint erőműves dolgozó szólalt meg.- A főcímzene keresésekor rengeteg dalt hallgattak meg a műsor készítői, végül Horváth Margit javaslatára egy Joe Cocker számra esett a választás. A dal kezdő, úgynevezett felvezető része eredetileg csupán tizenöt másodperces, a műsorhoz viszont húsz-huszonkét másodpercre volt szükség. Végül Bárok Péter vágta össze úgy a számot, hogy az éppen a megfelelő hosszúságú legyen. A főcímben látható képek egy része az Atomkorszak című filmből való, másik része pedig a TelePaks által rögzített felvételek.- A két évvel ezelőtti Közös dolgainkat Barabás Éva vezette, aki jelenleg a Magyar Televíziónál dolgozik. A mostani műsor készítésekor Horváth Margit szándékosan nem nézte meg az akkori felvételt, hiszen mint mondta még a látszatát is szerette volna elkerülni annak, hogy esetleg „lekoppintsa”, utánozza Éva stílusát, az akkori legelején egy forgatókönyv-vázlatot kaptam kézhez, ez azonbanahogyan haladtunk előre a munkával - állandóan módosult. Az egyeztetés és az előkészítés során folyamatosan pontosítottam, finomítottam az anyagot, úgyhogy a végére legalább tízszer átírtam a másodpercre pontos forgatókönyvet. Persze a kollégáim is rengeteget segítettek, nemcsak az előkészítésben, hanem az élő adás ideje alatt is. A három játék kérdésein pedig a „téelkásokkal” együtt, közösen törtük a fejünket; végül aztán az általuk javasolt kérdések kerültek adásba.- Említetted, hogy a forgatókönyv az előkészítő munka során többször is módosult. Gondolom, hogy az adás ideje alatt már nem volt erre szükség...- Dehogynem! Annak egyébként valóban jól átgondolt, részletes és alapos forgatókönyvet.-így utólag mi az, amit másképpen csinálnál?-Egyértelműen bebizonyosodott számunkra, hogy egy-egy ilyen műsorhoz szerencsés lenne külön telefonvonalat jóleső érzés vett erőt rajtam; a nézők, illetve a kollégák részéről érkező pozitív visszajelzések és gratulációk pedig feledtették velem azt az előkészítéssel és a szervezéssel járó rengteg fáradságot.- Köszönöm a beszélgetést. Miklós Imre műsort.- Információnk szerint a műsor sikerén felbuzdulva az erőmű vezetése felvetette annak ötletét, hogy a tévéműsorra ezentúl ne kétévente, hanem évente kerüljön sor.- A telefonos kérdések elhangzásakor a rendelkezésre álló tíz perc alatt játékonként 50-70 telefon érkezett. Közös dolgaink Felelős szerkesztő, műsorvezető: Horváth Margit. Vágó: Bárok Péter. Operatőr-adásrendező: Polgár András. Operatőr: Szaffenauer Ferenc, Kárpáti Viktor, Debreczeni Sándor. Feliratozás: Fonyó Dániel. Riportok: Flaisz András, Kohl Gyöngyi. Zenei szerkesztő: Horváth Margit, Bárok Péter. Horváth Margit: „Sok mindenre kellett figyelni” Ami a műsorból kimaradt
