Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-12-21 / 50. szám
8. oldal Megszépült a Kápolna utcai bölcsőde November 30-án fejeződtek be a Kápolna utcai bölcsőde felújítása. A szeptember 18-án kezdett munkálatok során elsősorban részleges épületgépészeti és építészeti felújítást végeztek, a konyha és a mosoda technológiáját pedig teljes egészében kicserélték. A műszaki átadást követően a gyerekek és az intézmény dolgozói december 11- én vehették birtokukba az épületet, az elmúlt héten pedig Bor Imre polgármester a helyszínen győződött meg az elvégzett munkálatokról. Nemcsak az épület belső burkolata és villanyszerkezete újult meg, hanem a külső rész is: teljesen hőszigetelt homlokzatbevonat, új teraszburkolat és garázs, valamint nyitott szín épült. A tervezés és a kivitelezés során a szakemberek nem csupán hozzáértésükről, hanem gyermekközpontú és gyermekszerető írásoknak is megfelel. Az esztétikus, komfortos környezethez most már talán csak a székek, az asztalok és az egyéb bútorok nem paszszolnak — ezek lecserélése egyelőre még várat magára. Kicsiny Lajos, a felújítási munkálatokat végző Partner Kft. képviseletében a Paksi I lírnök kérdésére elmondta: szemleletükről is tanúbizonyságot tettek, hiszen igazán kellemes, tetszetős környezetet alakítottak ki a csöppségek számára. Külön figyelmet érdemel a konyha, amely praktikus és korszerű berendezésével a legszigorúbb előjelentős nehézségek nélkül, határidőre sikerült befejezni az építkezést, amiben a kedvező időjárás is „segítségükre volt”. A munkálatok nettó összköltsége ötvenmillió forintot tett ki. VILÁGÍTÁSTECHNIKA MAGASFOKON EIÜIKÁ ELEKTROMECHANIKAI RT. 6300 Kalocsa, Miskei út 21. ® 78/461-790 www.emika.hu tervezés-értékesítés-szaktanácsadás ENERGIATAKARÉKOS KÖRNYEZETBARÁT VILÁGÍTÁS Paksi Hírnök XII. évfolyam 50. szám „Szegény öregasszony, ont karácsonykor..." - soajtott a fiatal orvos és bekattintotta táskáját. Hangjában cseppnyi részvét volt csupán, inkább hűvös tárgyilagosságot lehetett érezni szavaiból „Elszállíthatják" - mondta a két feketeruhás embernek, akik szenvtelen arccal, egyik lábukról a másikra állva várakoztak a szobában. Fülsértőén csattant a fekete furgon tolóajtaja, kerekei megpördültek a frissen esett hóban, aztán ide-oda csúszkálva kitárolták az udvarról. „Van a néninek közeli hozzátartozója?” - kérdezte a doktor az ajtó lepecsételésével bíbelődő hatósági embertől. „Talán egy fia... De az is külföldön él már régóta, nem volt itthon vagy. öt éve, tán még több is Úgy tudom, Kanadában el. Vancouverben, vagy hol. Mehetünk, doktor úr?” Sietős léptekkel vágtak át az udvaron, megmegcsúszva vékonytalpú cipőjükben a havon Az öreg kutya meg se ugatta őket, reszketve nyüszített a láncán és le nem vette volna szemét az ajtóról. „Ezzel is kéne valamit csinálni...” - mormogta az orvos, mire a másik tanácstalanul felvonta a vállát. „Nem az én asztalom.” “Nem is azért mondtam". Kiléptek az utcára. Egy hatalmas kamion dübörqött arra éppen elviselhetetlen motorbőgéssel. Ha csend lett volna, talán meghallják, hogy a házban megcsörren a telefon s cseng hosszan, kitartóan, végtelennek tűnő másodpercekig, aztán reményt vesztetten elhallgat. Csapai Lajos: A hívott szánt nem felel Néhány ezer kilométerre, az óceán túloldalán egy őszülő férfi bocsánatkéró mosollyal pillantott feleségére, aki türelmetlenül csörgette a kocsi kulcsát. „Please, wait a littlebit, honey... I just try to call my mother, darling! ’ A vonalban csak az irdatlan távolság sustorgása hallatszott. „Hallo, mama!” - szólt bele. „Kérlek, vedd már fel!” - mondta magyarul. Hirtelen kellemes női hangot hallott.- Itt a Vancouver Központ operátora, uram! Sajnálom, de a hívott szám Magyarországon nem felel. Többször próbáltam kézi kapcsolással is, de sikertelenül. Törölhetem a hívást, vagy próbáljam meg újra ? A férfi rápillantott a feleségére és még elkapta a türelmetlen mozdulatot, fejezze már be, ezért sietve letette a kagylót. „Micsoda modortalan emberek vannak..." - gondolta a fiatal kanadai lány, amikor fülhallgatójában meghallotta a száraz kattanást. Zs. Kovács István: A törött hegedű Hirtelen vágódott ki a kocsmaajtó. S mintha furcsa fintorral kacagnának, vadul nyikorogtak az üveges ajtószárnyak. Kidüllesztett mellel, pökhendien lépett be három tagbaszakadt, marcona alak Fölényes kifejezés ült arcukon, amit leginkább gőgnek nevezhetünk. Halkan zsibongtak a vendégek, de ahogy ez a három berontott, riadtan emelték fel fejüket. A hegedűs a sarokban álldogált. Ösztönösen választotta ki ezt a helyet, mint valami fedezéket a világ támadásai elől. Pedig hát nem támadták ők, sőt, ahogy az ünnepek előtt befészkelte magát a csehóba, még meg is kedvelték. Bizonytalanul elcincogta néhány vendég nótáját, aztán szerényen visszahúzódott, nem volt tolakodó. Ha valamit csúsztattak zsebébe, sürü főhajtásokkal hálálkodott. Jól jött neki ez a kis különkereset az ünnepek előtt. Úgy gondolta, összekuporgat valamicskét, s karácsonyra meglepi a gyereket. Szegény világ! Szegény világ! - morogta maga elé gyakran, mintegy legyintve az élet értelmére. Ideszokott hát, hogy tudását kínálgassa. Az egyik asztalnál elterült az előbbi három. A pirosképű pénzköteget vett elő, aztán ahogy a vadnyugati filmekben bankrablás után szokás, háromfelé osztotta a bankókat.- Valami felvásárlók vagy olajosok, esetleg bort pancsoltak, számítva az ünnepi forgalomra - sugdosták maguk között a pincérek.- Dobják szét a piszkos pénzt! - így a másik. - Már múltkor is itt voltak, tokaji aszút vedeltek, meg orosz pezsgőt. A hegedűs nagyot nyelt a pénz láttán. Képzeletében kigyulladtak a csillagszórók a gyerekek karácsonyfáján, alatta sok-sok ajándék, önfeledt gyerekkacaj éledezett gondolataiban. De hamar kijózanodott, rájött, hogy csak hallucinál. Óvatosan cserkészte be a csoportot. Mikor egészen közel ért hozzájuk, szomorú nótába kezdett. A hegedű szinte sírt, valósággal jajgatott. Ügyesen csalta ki belőle a szívet rezdítő hangokat, ujjai gyengéd táncot jártak a húrokon. Borostás arcával, ódivatú kabátjában szánalmas látvány volt. De most a hegedű keserves sírása művészien hatott, feledtette a zenész szakadt kinézetét, inkább csodálat, mint sajnálat fénylett a szemekben.- Kuss! - dörrent rá az egyik hájnyakú. Tokája beleremegett a kurta parancsba. Majd hirtelen felugrott, kitekerte a zenész kezéből a hegedűt és rátaposott. A kedvenc szerszám pillanatok alatt vált semmivé, ezernyi szilánkká. A tagbaszakadt diadalmasan körülnézett, elégedetten nyugtázta a másik kettő helyeslését. A kocsmában összenéztek az emberek. A hegedűs tekintete a földön csusszant, a többiek előtt. Szégyenlősen hátrált a sarok felé. Fejében szüntelenül kopácsolt valami, ereiben a vér vadul száguldozott. Bőre alá lopódzott a félsz, aztán mint a sebes ár, hirtelen szétterült zsigereiben. Mereven bámult maga elé, akár egy kőszobor. Ott állt mozdulatlanul, a szégyen terhe alatt. Mire felocsúdott, az arcán kígyózó, fényesen csillogó csíkok a szája szögletéig értek. Egyetlen vagyona volt: a kopott hegedű.
