Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-04-20 / 15. szám

4. oldal XII. évfolyam 15. szám Paksi Hírnök Pak» vám» 6* ■ kfttnyék lapja Vaslaps a Tűzvirágnak Májusi mulatság Környezeti vetélkedő Az idén a tavaszi szünetet megelőző utolsó tanítási na­pon, pénteken délelőtt ren­dezte hagyományos környe­zeti vetélkedőjét a Deák Fe­renc Általános Iskola a vá­ros és környéke diákjai szá­mára. Az alsósok egyéni versenyében a legjobb ered­ményt a Bezerédj iskola ta­nulója, Molnár Miklós érte el, Keserű Richárd (Herman Ottó iskola) és Bara Anna­mária (Móra Ferenc iskola) előtt, 4. Hencz Szabina (Nagydorog), 5. Ranga Jó­zsef (Pusztahencse). A fel­sősök csapatversenyét a Herman nyerte, Forrai Ma­riann, Derzsényi Ágnes, Kozma Gábor és Kozma Tamás összeállításban, má­sodik lett a Deák csapata (Hesz Péter, Boldog Lívia, Csapó Zsuzsanna, Magyar Eszter) a bronzérmes a Bezerédj (Szabados Veroni­ka, Vöröss Henrietta, Tóth Rita, Mezősi Árpád). Jó szokásához híven, először a hazai közönség láthatta a Tűzvirág táncegyüttes új mű­sorát. Az elmúlt hét végén há­rom alkalommal — pénteken, szombaton és vasárnap este - léptek színpadra a táncosok a Városi Művelődési Központ­ban, telt házak előtt, hatal­mas sikert aratva. Mint mindig, ezúttal is be­mutatkozott valamennyi kor­osztály, a legkisebbektől a „profi”, felnőtt tánckarig, szó­listákig. Két és fél órás műsor, nem kevés, ha táncról van szó, türelmet igényel a nézőtől. Nem így a Tűzvirág esetében, a műsor változatossága, re­mek, pörgő ritmusa és sokszí­nűsége következtében a hosz­­szúnak tűnő idő pillanatként röppent el. A legtöbbet talán az mondja, hogy mindhárom este vastaps köszöntötte a program végén a táncoso­kat, hosszan követelte az is­métlést az elbűvölt közön­ség. A titok? Talán a húsz eszten­dő. Az alapítás évfordulóját novemberben ünnepli majd az együttes (amin ismét a közön­ség nyer majd, hiszen minden bizonnyal újabb gálában gyö­nyörködhet). Húsz év együtt, mert a mai felnőttek között sokak kezdték táncos pályafu­tásokat akkor, folyamatosan jöttek, épültek be a fiatalab­bak. A titkok egyike talán az is, hogy a Tűzvirág tánco­sai — szemben más néptánc­együttesekkel — nem csu­pán koreográfiákat tanul­nak, az úgynevezett „au­tentikus” tánctudorok forrá­­siból, hanem értik, mi több, élik is a tánc világát. Varázs­lat, amit a színpadon láthat­tunk és ez a varázslat csak a teljes átélésből születhetett. Magyar táncok, más népek táncai, és tematikus koreográ­fiák követték egymást a prog­ramban, felvillantva egy sajnos eltűnőben lévő világ életét, fel­idézve a régmúltat, a félmúltat és a ma valóságát is. Nehéz bármit is kiemelni a műsorból, hiszen élmény volt egyen­ként is, együtt is minden szám. Mádi Magdolna, az együttes művészeti vezetője és koreográfusa, a táncosok, ki­csik és nagyok, ismét mara­dandót alkottak. Nekünk, pak­siaknak, hiszen a város, az itt lakó emberek jó hírét viszik, ha útra kelnek a műsort hatá­rokon belül és kívül bemutat­ni. A költészet napján, április 11-én, a déli harangszó idején sokan gyülekeztek a Városi Múzeum udvarán. Szobrot avattunk, a József Attila-díjas poéta, a város díszpolgára, Pákolitz István bronzból ké­szült portréját. 1919-1996. A két évszám az életű tat foglalja össze, amelynek tartalmát köl­temények hosszú sora jelenti. Az emlékezés immár a szobor előtt is lehetséges, mert hogy szükséges is, magunk gazdagí­tására, épülésére. így gondolta ezt Farkas Pál, a Szekszárdon élő szobrász­­művész is, mikor születés­napjára egy szépen kerete­zett verset kapott, Pákolitz István Szobrász círíiű költe­ményét. Nem lehetett hálát­lan, ba a költő ilyen gyönyörű­en beszél mesterségéről, szob­rot érdemel. A portré elké­szült, a költészet napján avatta a szülőváros. Farkas Pál ado­mányozó levelét maga ol­vasta fel, majd adta át aján­dékát, a szobrot a városnak. Pálmai István, az önkormány­zat oktatási, kulturális és sportbizottsága elnöke mon­dott köszönetét, hangsúlyozva, igen fontos, hogy köztéri szobraink azokra emlékez­tessenek, akik közel állnak szívünkhöz. A kalocsai taní­tóképző egykori növendékére, Pákolitz Istvánra az iskolatárs, Molnár József (a szobrász apósa) emlékezett, majd Baranyi Ferenc, a költő, pálya-Több ezer látogatót vár a Paksi Duna-partért közala­pítvány május hatodikán a Duna-korzóra, ahol a hagyo­mányokhoz híven egész napos program várja a kicsiket és na­gyokat egyaránt. A Duna-parti szezonnyitót a közalapítvány és a Városi Művelődési Központ közös szervezésében a millenniumi emlékprogramok keretében rendezik meg. A legutóbbi megbeszélésen a szervezők a kulturális progra­mokat és a szervezők feladata­it egyeztették. A sétányon reggel fél nyolctól lehet je­lentkezni a horgászverseny­re, melyet az elmúlt éveknek megfelelően gyermek, ifi és felnőtt kategóriában indítanak. Aki nem szeret horgászni, az a halászléfőző versenyen indul­hat. A korábbi évekkel ellen­tétben mindenkinek meg kell térítenie az átvett hal árának felét. Erre azért van szükség, mert a Tiszán bekö­vetkezett cián-szennyeződés a beszerzéseket illetően itt is érezteti hatását. Míg a nagyok főznek, a kicsiket kézműves foglalkozások várják a sétá­társ mondott avató beszédet. Halk szelíd humánum árad so­raiból — szólott, majd a költé­szet jelentőségéről, embernek maradásunk fontosságáról be­szélt. Végül lehullott a szobrot takaró lepel, megmutatva a költőt, aki immár bronzba öntve él közöttünk, lépésnyire emlékszobájától és rövid sétá­nyba a Kálvária temetőtől, ahol örök álmát alussza. A ta­lapzaton az ihletet adó vers, amelyet az ünnepség végén Csordás Tímea, a Vak Bottyán Gimnázium diákjának tolmá­csolásában hallhattunk. A szoboravatást megelőző­en rendezte hagyományos, Költészet napi Pákolitz sza­valóversenyét a Vak Bottyán Gimnázium, a Városi Múze­um kőtárában. A résztvevők között a vendéglátók mellett ott voltak a dombóvári Illyés Gyula Gimnázium diákjai is, ám babér csak a paksiaknak termett. Igaz, a zsűri elnöke, Baranyi Ferenc szerint a szín­vonal igen kiegyensúlyozott volt, jól felkészült verseny­zők, szépen mondott költe­mények, értelmezési hibákkal nem is találkoztak a bírálók. Az első díjat, Farkas Pál szobrász miniatűr szobrát Csordás Tímea nyerte el, má­sodik Borbély Tamás, harma­dik Payerle Iván lett. Dicsé­retben részesült Biczó Vero­nika, Bosnyák Anna, Kiss Vi­rág, Tóth Gabriella és Schmidt Eszter. nyon. A délelőtti program zá­rásaként a Duna koszorúzásá­ra is sor kerül. A délelőtti Duna-parti prog­ramokkal egyidőben a város­ban is lesznek rendezvények. Ekkor kapja meg városunk a Millenniumi zászlót. Délután zenés műsorok szó­rakoztatják a nagyérdeműt. Itt lesz „Gyurika, az éneklő papa­gáj”, Eszményi Viktória és Heilig Gábor, a SHY GYS együttes és csókol majd min­denkit Kabos László. Sólymos Tóni harmonikája is dalra fa­kad. Az Erzsébet Szálló mel­letti füves területen egész na­pos virág- és dísznövény­kiállítás, valamint vásár várja a látogatókat. Az ötödik alkalommal meg­rendezésre kerülő Duna-parti szezonnyitóra elkészül a felújí­tott sétány is. Fonyó Lajos, az alapítvány elnöke elmondta: terv szerint haladnak a munkák, a geszte­nyefák növényvédelmi munká­it elvégezték. Jelenleg a padok és kandeláberek felújítását végzik. Munkájukat nehezíti, hogy néhány fiatal a lefestett padokat savas filccel összefir­kálta, és az elkészült lépcsőket is festék-srayvel festették ösz­­sze. Az alapítvány elnöke kéri mindazokat, akik ron­­gálókat látnak a parton, fi­gyelmeztessék őket, hogy a korzó mindannyiunké, álla­potának megóvásáért felelő­sek vagyunk. Egyetlen pad festése tizenötezer forintba ke­rül, és ugyanennyi az ára an­nak az osztrák speciális anyag­nak is, mely a betonból a fes­téket eltávolítja, s csupán 15 négyzetméternyi felületre ele­gendő — tájékoztatta lapunkat Fonyó Lajos. Az alapítvány tervei között ötven virágtartó kihelyezése is szerepel, mely az önkor­mányzathoz benyújtott pályá­zat eredményétől függ. Ingyenes apró­­hirdetési lehetőség a Paksi Hírnök­ben. Hirdetését leadhatja személyesen (Paks, Dózsa Gy. út 51-53.) vagy telefonon (75/313-522). Paksi Hírnök - Apróban is na­gyok vagyunk! Pákolicz István: Szobrász A márványtömbben nincs még semmi élet, csak lehetőség, mely vésőre vár, hogy szép formába vésse az Egészet, ha ihletett nagy lélek rátalál; ki nem a fehér kődarabot látja, de gondolata benne testet ölt, s formát keresve ég a lélek vágya, mint csőért a tikkadt, szomjú föld. Ki alkot: űzi az elérhetetlent, vezérli hű vezérlő csillaga: a “szépnél több a szebb" örök szerelme emészti, nincsen éje, nappala; de ellenáll az anyag; sem varázslat, se parancsszó művészit nem terem; csak a nagyság s ikertestvére: alázat alkothat nagyot és időtlent. A tűzzel-áldott öntüzében ég, szívedbe vési az örök jegyet: az osztott világ osztatlan tiéd, mívelj csodákat várt csodák helyett! Évezredek porába hull a forgács, a kalapács, a véső nem lohad; nem alkuszik és nem pihen a szobrász, hogy testet öltsön a nagy gondolat. Ó alkotás, Teremtő erő! Élet! Ki alkot, azért verejtékezik, hogy a márványon kinyúljon a lélek s emberi arca legyen emberibb! Szobrász, úgy vésd, hogy nyílt tekintetére ne vonjon fátylat kancsal félelem, s ha igazáért lesz majd igaz érve, hát ne sunyítson szenvedélytelen; a fehéret ne mondja feketének, s ne puszta szólam legyen a hite; emelje méltóság, akárha ének lendíti föl a bátor, nagy szivet! Márványabb márvány-anyagod az ember: csiszold fényesre örök művedet, hogy bízó szívvel, tiszta értelemmel emberként álljon a világ felett! Pákolicz István bronzszobra

Next

/
Oldalképek
Tartalom