Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-04-20 / 15. szám
4. oldal XII. évfolyam 15. szám Paksi Hírnök Pak» vám» 6* ■ kfttnyék lapja Vaslaps a Tűzvirágnak Májusi mulatság Környezeti vetélkedő Az idén a tavaszi szünetet megelőző utolsó tanítási napon, pénteken délelőtt rendezte hagyományos környezeti vetélkedőjét a Deák Ferenc Általános Iskola a város és környéke diákjai számára. Az alsósok egyéni versenyében a legjobb eredményt a Bezerédj iskola tanulója, Molnár Miklós érte el, Keserű Richárd (Herman Ottó iskola) és Bara Annamária (Móra Ferenc iskola) előtt, 4. Hencz Szabina (Nagydorog), 5. Ranga József (Pusztahencse). A felsősök csapatversenyét a Herman nyerte, Forrai Mariann, Derzsényi Ágnes, Kozma Gábor és Kozma Tamás összeállításban, második lett a Deák csapata (Hesz Péter, Boldog Lívia, Csapó Zsuzsanna, Magyar Eszter) a bronzérmes a Bezerédj (Szabados Veronika, Vöröss Henrietta, Tóth Rita, Mezősi Árpád). Jó szokásához híven, először a hazai közönség láthatta a Tűzvirág táncegyüttes új műsorát. Az elmúlt hét végén három alkalommal — pénteken, szombaton és vasárnap este - léptek színpadra a táncosok a Városi Művelődési Központban, telt házak előtt, hatalmas sikert aratva. Mint mindig, ezúttal is bemutatkozott valamennyi korosztály, a legkisebbektől a „profi”, felnőtt tánckarig, szólistákig. Két és fél órás műsor, nem kevés, ha táncról van szó, türelmet igényel a nézőtől. Nem így a Tűzvirág esetében, a műsor változatossága, remek, pörgő ritmusa és sokszínűsége következtében a hoszszúnak tűnő idő pillanatként röppent el. A legtöbbet talán az mondja, hogy mindhárom este vastaps köszöntötte a program végén a táncosokat, hosszan követelte az ismétlést az elbűvölt közönség. A titok? Talán a húsz esztendő. Az alapítás évfordulóját novemberben ünnepli majd az együttes (amin ismét a közönség nyer majd, hiszen minden bizonnyal újabb gálában gyönyörködhet). Húsz év együtt, mert a mai felnőttek között sokak kezdték táncos pályafutásokat akkor, folyamatosan jöttek, épültek be a fiatalabbak. A titkok egyike talán az is, hogy a Tűzvirág táncosai — szemben más néptáncegyüttesekkel — nem csupán koreográfiákat tanulnak, az úgynevezett „autentikus” tánctudorok forrásiból, hanem értik, mi több, élik is a tánc világát. Varázslat, amit a színpadon láthattunk és ez a varázslat csak a teljes átélésből születhetett. Magyar táncok, más népek táncai, és tematikus koreográfiák követték egymást a programban, felvillantva egy sajnos eltűnőben lévő világ életét, felidézve a régmúltat, a félmúltat és a ma valóságát is. Nehéz bármit is kiemelni a műsorból, hiszen élmény volt egyenként is, együtt is minden szám. Mádi Magdolna, az együttes művészeti vezetője és koreográfusa, a táncosok, kicsik és nagyok, ismét maradandót alkottak. Nekünk, paksiaknak, hiszen a város, az itt lakó emberek jó hírét viszik, ha útra kelnek a műsort határokon belül és kívül bemutatni. A költészet napján, április 11-én, a déli harangszó idején sokan gyülekeztek a Városi Múzeum udvarán. Szobrot avattunk, a József Attila-díjas poéta, a város díszpolgára, Pákolitz István bronzból készült portréját. 1919-1996. A két évszám az életű tat foglalja össze, amelynek tartalmát költemények hosszú sora jelenti. Az emlékezés immár a szobor előtt is lehetséges, mert hogy szükséges is, magunk gazdagítására, épülésére. így gondolta ezt Farkas Pál, a Szekszárdon élő szobrászművész is, mikor születésnapjára egy szépen keretezett verset kapott, Pákolitz István Szobrász círíiű költeményét. Nem lehetett hálátlan, ba a költő ilyen gyönyörűen beszél mesterségéről, szobrot érdemel. A portré elkészült, a költészet napján avatta a szülőváros. Farkas Pál adományozó levelét maga olvasta fel, majd adta át ajándékát, a szobrot a városnak. Pálmai István, az önkormányzat oktatási, kulturális és sportbizottsága elnöke mondott köszönetét, hangsúlyozva, igen fontos, hogy köztéri szobraink azokra emlékeztessenek, akik közel állnak szívünkhöz. A kalocsai tanítóképző egykori növendékére, Pákolitz Istvánra az iskolatárs, Molnár József (a szobrász apósa) emlékezett, majd Baranyi Ferenc, a költő, pálya-Több ezer látogatót vár a Paksi Duna-partért közalapítvány május hatodikán a Duna-korzóra, ahol a hagyományokhoz híven egész napos program várja a kicsiket és nagyokat egyaránt. A Duna-parti szezonnyitót a közalapítvány és a Városi Művelődési Központ közös szervezésében a millenniumi emlékprogramok keretében rendezik meg. A legutóbbi megbeszélésen a szervezők a kulturális programokat és a szervezők feladatait egyeztették. A sétányon reggel fél nyolctól lehet jelentkezni a horgászversenyre, melyet az elmúlt éveknek megfelelően gyermek, ifi és felnőtt kategóriában indítanak. Aki nem szeret horgászni, az a halászléfőző versenyen indulhat. A korábbi évekkel ellentétben mindenkinek meg kell térítenie az átvett hal árának felét. Erre azért van szükség, mert a Tiszán bekövetkezett cián-szennyeződés a beszerzéseket illetően itt is érezteti hatását. Míg a nagyok főznek, a kicsiket kézműves foglalkozások várják a sétátárs mondott avató beszédet. Halk szelíd humánum árad soraiból — szólott, majd a költészet jelentőségéről, embernek maradásunk fontosságáról beszélt. Végül lehullott a szobrot takaró lepel, megmutatva a költőt, aki immár bronzba öntve él közöttünk, lépésnyire emlékszobájától és rövid sétányba a Kálvária temetőtől, ahol örök álmát alussza. A talapzaton az ihletet adó vers, amelyet az ünnepség végén Csordás Tímea, a Vak Bottyán Gimnázium diákjának tolmácsolásában hallhattunk. A szoboravatást megelőzően rendezte hagyományos, Költészet napi Pákolitz szavalóversenyét a Vak Bottyán Gimnázium, a Városi Múzeum kőtárában. A résztvevők között a vendéglátók mellett ott voltak a dombóvári Illyés Gyula Gimnázium diákjai is, ám babér csak a paksiaknak termett. Igaz, a zsűri elnöke, Baranyi Ferenc szerint a színvonal igen kiegyensúlyozott volt, jól felkészült versenyzők, szépen mondott költemények, értelmezési hibákkal nem is találkoztak a bírálók. Az első díjat, Farkas Pál szobrász miniatűr szobrát Csordás Tímea nyerte el, második Borbély Tamás, harmadik Payerle Iván lett. Dicséretben részesült Biczó Veronika, Bosnyák Anna, Kiss Virág, Tóth Gabriella és Schmidt Eszter. nyon. A délelőtti program zárásaként a Duna koszorúzására is sor kerül. A délelőtti Duna-parti programokkal egyidőben a városban is lesznek rendezvények. Ekkor kapja meg városunk a Millenniumi zászlót. Délután zenés műsorok szórakoztatják a nagyérdeműt. Itt lesz „Gyurika, az éneklő papagáj”, Eszményi Viktória és Heilig Gábor, a SHY GYS együttes és csókol majd mindenkit Kabos László. Sólymos Tóni harmonikája is dalra fakad. Az Erzsébet Szálló melletti füves területen egész napos virág- és dísznövénykiállítás, valamint vásár várja a látogatókat. Az ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Duna-parti szezonnyitóra elkészül a felújított sétány is. Fonyó Lajos, az alapítvány elnöke elmondta: terv szerint haladnak a munkák, a gesztenyefák növényvédelmi munkáit elvégezték. Jelenleg a padok és kandeláberek felújítását végzik. Munkájukat nehezíti, hogy néhány fiatal a lefestett padokat savas filccel összefirkálta, és az elkészült lépcsőket is festék-srayvel festették öszsze. Az alapítvány elnöke kéri mindazokat, akik rongálókat látnak a parton, figyelmeztessék őket, hogy a korzó mindannyiunké, állapotának megóvásáért felelősek vagyunk. Egyetlen pad festése tizenötezer forintba kerül, és ugyanennyi az ára annak az osztrák speciális anyagnak is, mely a betonból a festéket eltávolítja, s csupán 15 négyzetméternyi felületre elegendő — tájékoztatta lapunkat Fonyó Lajos. Az alapítvány tervei között ötven virágtartó kihelyezése is szerepel, mely az önkormányzathoz benyújtott pályázat eredményétől függ. Ingyenes apróhirdetési lehetőség a Paksi Hírnökben. Hirdetését leadhatja személyesen (Paks, Dózsa Gy. út 51-53.) vagy telefonon (75/313-522). Paksi Hírnök - Apróban is nagyok vagyunk! Pákolicz István: Szobrász A márványtömbben nincs még semmi élet, csak lehetőség, mely vésőre vár, hogy szép formába vésse az Egészet, ha ihletett nagy lélek rátalál; ki nem a fehér kődarabot látja, de gondolata benne testet ölt, s formát keresve ég a lélek vágya, mint csőért a tikkadt, szomjú föld. Ki alkot: űzi az elérhetetlent, vezérli hű vezérlő csillaga: a “szépnél több a szebb" örök szerelme emészti, nincsen éje, nappala; de ellenáll az anyag; sem varázslat, se parancsszó művészit nem terem; csak a nagyság s ikertestvére: alázat alkothat nagyot és időtlent. A tűzzel-áldott öntüzében ég, szívedbe vési az örök jegyet: az osztott világ osztatlan tiéd, mívelj csodákat várt csodák helyett! Évezredek porába hull a forgács, a kalapács, a véső nem lohad; nem alkuszik és nem pihen a szobrász, hogy testet öltsön a nagy gondolat. Ó alkotás, Teremtő erő! Élet! Ki alkot, azért verejtékezik, hogy a márványon kinyúljon a lélek s emberi arca legyen emberibb! Szobrász, úgy vésd, hogy nyílt tekintetére ne vonjon fátylat kancsal félelem, s ha igazáért lesz majd igaz érve, hát ne sunyítson szenvedélytelen; a fehéret ne mondja feketének, s ne puszta szólam legyen a hite; emelje méltóság, akárha ének lendíti föl a bátor, nagy szivet! Márványabb márvány-anyagod az ember: csiszold fényesre örök művedet, hogy bízó szívvel, tiszta értelemmel emberként álljon a világ felett! Pákolicz István bronzszobra
