Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-12-10 / 47. szám
www.paks.info.hu/hirnok PAKSI HÍRNÖK Köszönetnyilvánítás Gemenc Volán Rt. Paks, Vasút út 1. - Nemeskéri Zsolt területi igazgató Tisztelt Igazgató Úr! A Móra Ferenc Általános Iskola tanulói és pedagógusai köszönetüket fejezik ki a november 23-i budapesti színházlátogatásuk alkalmával irányukban tanúsított odafigyelő segítőkészségükért. Az időközben rosszra forduló időjárás mostoha körülményeket teremtett az utakon. A szél és hóvihar nehezítette, majd a megcsúszott autók megakadályozták a 6-os úton való közlekedést. Az Önök dolgozója, Erlich László, az autóbusz vezetője higgadtságával, magabiztos vezetési technikájával, nyugodtságával, példaértékű segítőkészségével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tanulóink viszonylag jó hangulatban, félelem nélkül, fűtött autóbuszban, kisebb megrázkódtatás nélkül töltötték a hosszúra nyúlt várakozási időt. Köszönettel: a Móra Ferenc Általános Iskola Gyermekszervezete Dunakömlődért Akömlódi jövőért Program munkacsoportja kidolgozta az elkövetkezendő időszak munkatervét, mely szerint december 21-ig hetente két alkalommal várja problémafeltáró találkozóra a falu lakóit, valamint a falu jövőjében fontos szerepet játszó embereket, csoportokat. December hetedikén a pedagógusok, a szolgáltatók, vállalkozók és pincetulajdonosok, december 9-én a paksi atomerőműben dolgozó, de a településen élő lakosokat várták a Faluházban, akik tapasztalataikat, és az általuk észlelt hiányosságokat vázolták a csoport munkatársainak.-ese-Olvasói levél Kiss G. Péter - dr. Rosner Gyula: A paksi évszázad című könyve kapcsán Tisztelt Szerkesztőség, Tisztelt Olvasók! Fiatalabb paksiak nem tudhatják, hogy élt valaha Pakson egy tanító, akinek életét végigkísérte a fotózás szenvedélye, s halála után, mely pontosan 30 éve, 1969. december 16-án következett be, ezernyi felvételt hagyott hátra. INOTAI IMRÉNEK hívták. Témáinak köre széles skálájú, de ebben is tetemes részt tesz ki lakóhelyünk látható változásainak dokumentálása. Életében csupán Paks monográfiájában és borítóján jelenhetett meg képe, felvételeit csak a rokonság, ismerősök láthatták. Húsz évvel ezelőtt két lelkes pedagógus „Mesterségek dicsérete” című helytörténetinéprajzi kiállításához, melynek anyagát tanulóikkal gyűjtötték, képeket kért. Felkérésüknek szívesen tettem eleget. Százával készültek tehát a kis- és nagyméretű nagyítások, melyek egy részét triplex lemezre kasírozva ki is állították. Jó helyen tudtam apám munkáinak színe-javát. Érthető tehát a meglepetésem, amikor A paksi évszázad című könyvben a Vásárban (38. o.) feliratú és 47. Oldalon kishajóra igyekvő kofákat ábrázoló cím nélküli képet felfedeztem, melyek igazolhatóan a fenti gyűjteményből valók. Magánnyomozásba kezdtem. Kiderült, hogy a fotók nagyobb része nincs ott, ahol most lennie kéne. A szerzők egyike értesüléseim szerint nem foglalkozott a képekkel, így Kiss G. Péter a megmondhatója, hogy kerültek apám fotói a könyvükbe. A pontosság és az esetleges szerzői jogviták elkerülése végett is biztosan nyilvántartása van a beérkezett anyagról. Kérdésemre érdemleges választ nem adott, csupán a könyv impresszumára hivatkozott, miszerint a város lakosságának családi gyűjteményeiből. Vajon melyik az a család, amely őrzi ezeket a családi fényképnek nem mondható felvételeket, s felvette értük az ígért készpénzt? Biztosan nem tudta, hogy Inotaifotókról van szó. Honnan tudta azonban, hogy paksi vonatkozásúak? És a szerkesztő? Ezúttal a város azért fizetett, ami az övé... volt. Fölmerül bennem az a kérdés is, hogy miért nem tartja egy fotós a másik (amatőr vagy hivatásos) nevét fontosnak. Szerepeltek az ő képei is a kötetben? Pillanatnyi ismereteim szerint további 4 kép szerzője Inotai Imre: 33. oldal: Koszorús László (iskolai anyagból), 37. oldal: Választási gyűlés 1930 körül (a helytörténeti anyagból!) 62. oldal: Iskolások (iskolai anyagból), végezetül engedjen meg a tisztelt Képaláírás-szerző egy kiigazítást a 13. oldal „Hej halászok ... (1910 körül)” c. képével kapcsolatban: jó szemű őspaksiak biztosan észrevették, hogy abban az időben még nem lehetett ott a Hatos út betonkorlátja. Egyébként édesapám 1958 augusztusában fényképezte. Kérem a tisztelt Olvasót, őrizze meg írásomat hibaigazítóként az általa megvásárolt, számomra drága könyvben. Köszönöm! E szomorú évforduló alkalmából méltóbb emléket is állíthattunk volna. Köszönettel: Koch Józsefné (Inotai Gyöngyi) Paks, Damjanich u. 5. Paks, 1999. december A mellékelt képeket a szerkesztőségben eredeti fotókról másoltuk.
