Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-12-10 / 47. szám
www.paks.info.hu/hirnok EMBERMESÉK Két hazám: Székelyföld és Magyarország Hateganu Monica kéri, hogy nevét románosan írjam, mivel székely-magyar család gyermeke. Zoltán, aki feleségül vette, paksi illetőségű, így kisfiával és férjével Pakson él és dolgozik. Marosvásárhelyen született, innen került Magyarországra. Erdélyben, marosvásárhelyen születtem, anyai ágon magyar nemesi családból származom - válaszolja kérdésemre, mégis beleegyezve a magyar névhasználatba Mónika. - Magyarországra a családom elgondolása hozott, ez abban állt, hogy a magyarországi lehetőségek tágabbak, az anyanemzet nyitottabb, több az esély az életben maradásra. Ok is eljöttek, de nem igazán sikerült talpon maradniuk Magyarországon, így visszamentek Erdélybe. Halottak napján, Mindenszentek idején a férjemmel visszautaztunk Marosvásárhelyre, hogy emberhez méltóan megemlékezzünk az elhunyt családtagokról és tiszteletünket tegyük a ma is élő családtagok előtt. Férjemmel úgy érezzük, hogy az ottani magyarság egy kicsit kedvesebb, talán egy kicsit magyarabb is az anyanemzet magyarságánál. Régi családom Erdélyben él, új családom itt, Pakson. Ugyanúgy szeretem az ottaniakat, mint az ittenieket...- Hol és hogyan ismertétek meg egymást? - kérdezem Zoltánt. Érdekes kérdés: hol találkoztunk? Budapesten. Annak idején éppen Budapesten dolgoztam, így ott éltem albérletben. Egy közös barátnak köszönhetően futottunk össze és nagyon sokat beszélgettünk. Megkedveltem ezt az okos erdélyi lányt, azután már nem tudtak volna eltántorítani a gondolattól, hogy a barátom és a feleségem legyen.- Mondanál valamit a közelmúltban tett erdélyi látogatásról? Halottak napjára utaztunk haza, a feleségem édesanyja emléke előtt tisztelegtünk, s természetesen meglátogattuk a rokonokat, barátokat, ismerősöket. Sokan úgy vélik, hogy a romániai viszonyok zártak. Ez nem igaz, nagyon is nyitott a mai Románia. Igaz, a feleségem családja egy jómódú erdélyi család, kitűnő orvosok, nagyszerű, jól szituált családtagok látják vendégül az utazót. Nyitottak, mindenre figyelmes, érzékeny emberek, ám nem csupán a magyar, hanem a jólelkű román ember is szeretettel látnak vendégül. Nagyon sok okos, tisztességes román ember nyújtja segítő kezét, ha szüksége van rá az arra járónak. A csodálatos Székelyföld igézetét talán említenem se kell. Szabad a légkör, román és magyar békében él egymással. Nem igaz, hogy az egyszerű román ember nem vendégszerető. Igenis az, csak ő is őrzi a maga méltóságát.- Mónika, tudomásom szerint a te családodban ugyanúgy jelen vannak a román rokonok, mint ahogy a székely-magyar felmenők évszázados méltósága. Nem érzele különbséget a két nyelv, kétféle kultúra közt? Sohasem tapasztaltam ilyesmit. Ha jó szívvel érkezel, ugyanolyan szeretettel fogad a román rokon, mint.a székely. Ugyanúgy a szívébe zár, ha kell, hát segít rajtad a román, ugyanúgy, mint a székely ember. Tény, hogy kultúrája, vallása miatt ki lehet játszani a politikusoknak, médiának egymás ellen az embereket, de meggyőződésem, hogy a kijátszás, - bármennyire is művészet - csupán a flaszter. Minden népnek, így a románnak is megvan a salakja, de elismerően kell szólnom arról, hogy az én családomban ilyesmi sohasem fordult elő, mi több, az ismerőseim között sem tudnék mondani példát az ellentétre. Nagyon erős a lelki kötődés a családomhoz, máig sem tudtam feldolgozni azt, hogy meghalt az édesanyám. Az anyanemzet magyarjai másként élik meg a hasonló traumát. Szeretem Magyarországot, elismerem, sokat köszönhetek neki, de nekem van egy másik hazám is; Székelyföld, Pakson kívül van egy másik városom: Marosvásárhely. Pakson újra születtem, Marosvásárhelyen pedig megszülettem. Két hazám van, mindkettőt szeretem, mindkettőben élek, s ha lehetséges, még sokáig szeretnék itt is és ott is élni, nyílt, szabad gondolatokkal, s ahogy emberhez méltó, a többiek iránt érzett tisztelettel, megbecsüléssel. Szarka József Ha jó szívvel érkezel, ugyanolyan szeretettel fogad a román rokon, mint a székely. Ugyanúgy a szívébe zár, ha kell, hát segít rajtad a román, ugyanúgy, mint a székely ember. Adventi készülődés a Mesevárban A MESEVÁR ÓVODÁBAN .Adventi készülődés” címmel a decemberi hónapban helyi művészek akvarelljei és olajképei láthatók. Bosnyákné Terikével, az intézmény vezetőnőjével arról beszélgettünk, hogy miért is tartja fontosnak az immár hagyománnyá vált ovitárlat megrendezését...- Az ovitárlatot a Mesevár Alapítvány szervezi. Tavaszszal már rendeztünk egy kiállítást, akkor Vajnai Irina olajképeit láthatták a szülők. Úgy gondoltuk a nevelőkkel, hogy az ünnepek előtt ismét rendezünk egy újabbat. Most három festő: Vajnai Irina, Péger József és Makó András képeit tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállításért cserébe az alkotók az eladott képek után bizonyos százalékot fizetnek be alapítványunkba. Azért is vállaltuk fel a kiállítás megrendezését, mert igen fontos a gyerekek számára. Úgy gondoljuk, hogy nagyon csekély az a vizuális hatás, ami gyermekeinket körülveszi ebben a rohanó világban. Ezzel és ehhez hasonló programokkal, lehetőségekkel szeretnénk őket megajándékozni. Olyan jó látni, ahogy megállnak és rácsodálkoznak egy-egy képre. Megindítja a fantáziájukat, képzelőerejüket, később akár a műalkotások, színházi előadások könnyebb megértését is elősegítheti, hogy megtalálják benne az értéket, a szépet.- Témájában milyen jellegűek a festmények?- Nem karácsonyhoz kötődőek, inkább tájképek, csendéletek láthatók a folyosón. Az alkotók repertoárjukból mutatnak be néhány művet.-szilvi■ A Popeye Bt. Forni Di Sopra-beli üdülési programját a CICM magazin olvasói a tíz legjobb sítúra közé választották. Gratulálunk!
