Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-10-15 / 39. szám
www.paks.info.hu/hirnok PAKSI HÍRNÖK Úti élmények Hubert Istvánnal Egzotikus utazás a távoli Afrikában- Pakson közismert egyéniség vagy: a kalapos ember. A munkád révén, a munkahelyed elismeréseként egy távoli afrikai országba jutottál el. Kérlek mesélj erről nekünk!- Ügyfeleimnek köszönhetően jutottam el egy céges tanulmányútra, ami az idén nyáron a Kelet-Afrika gyöngyszemeként emlegetett Kenya volt. Nyolcnapos szafariturizmuson vettünk részt a feleségemmel. Emellett néhány szakmai előadás is szerepelt a programban, hiszen ezt a cégünk tanulmányútnak hívja, de a jutalmazásnak egyik formája is. Időnk nagy részét - négy teljes napot - két szafariparkban töltöttünk. Az egyik a Szerengeti síkság folytatása kenyai részen: a Maszáj Mára, a másik pedig a Nakuru tóról elnevezett Lake Nakuru volt. Fő célunk az Afrikában őshonos nagyvadak meglesése volt.- Hogyan sikerült ez a vadles? Milyen állatokat láttatok?-A hat nagyvad mindegyike megtalálható Kenyában, oroszlánt, vízilovat, orrszarvút és kafferbivalyt, mindent, ami létezik, láttunk. Tudni kell, hogy Kenyában harminc éve betiltották a vadászatot. Akkor már olyan mértékű volt a pusztítás, hogy teherautóról géppuskával lőtték a csordákat... Jelenleg gyönyörű állomány látható, például a nagyon jellegzetes gnúból, ami egy patás tehénhez hasonló nagytestű növényevő. Augusztusban készül a gnú az úgynevezett nagyvonulásra, ekkor gyülekeznek a csordák. A Tanzánia és Kenya határán húzódó Mára folyó híres arról, hogy ott vonul a gnú, de soha nem tudják, hogy Tanzániából Kenyába vagy Kenyából Tanzániába és hogy melyik napon, csak saccolások vannak. Ott láttunk vízilovat is. Állítólag a víziló nappal nem jön ki a vízből, amikor mi ott jártunk, akkor is csak a fülük látszott ki a folyóból. Tiszteletünkre azonban egy nagyon szép példány mégis kijött a partra. Iszonyatos méretű. Állatkertben láttam már vízilovat, de szerintem jóval nagyobb, mint az elefánt. Ásított egyet, négyen lehetett volna kártyapartit rendezni a „szájában”. Hihetetlen.- Volt-e félelmetes kalandotok, esetleg különleges izgalom?- Igen. A szálláshely tulajdonképpen egy oázis a füves pusztaságban, elektromos védelemmel és fegyveres őrséggel körülvéve. Büszkék rá, hogy több mint harminc éve nem történt halálos baleset Kenyában. A luxussátorban úgy éreztük, mikor ordított az oroszlán, mintha a szomszéd sátorban lenne. Nem kakaskukorékolás... Az ember tudja, hogy van elektromos védelem, hogy fegyveres őrség poroszkál körben, de ettől ez még nagyon félelmetes szituáció volt. Láttuk még, amikor két gepárd, körülbelül tíz másodperc alatt „kivett” a csorda közepéről egy gnút, és már ott voltak mögöttük a hiénák, a sakálok, a keselyűk. Láttuk, hogy a kafferbivaly, egy hatalmas termetű bika, két süldő oroszlánkölyköt úgy elzavart, mint az óvodásgyereket. Az állatok annyira hozzá vannak szokva az ember jelenlétéhez, hogy például a csapáson heverő oroszlán nem megy arrébb, a busznak, terepjárónak kell kikerülni. Tele van a szavanna trófeával, mindent úgy hagynak érintetlenül. Ha ledől egy fa, akkor azt csak addig vágják le, hogy a közlekedést ne zavarja. Minden eredetiben látható. A buszból kiszállni tilos, így nincsenek eldobált műanyag poharak, sörös dobozok. A dobozokat egyébként a maszájok előszeretettel hordják a fülükben. Lehet, ezért nem találtunk egyet sem a pusztaságban...?- Beakasztják a fülükbe a sörösdobozokat?- Igen-igen. Kifúrják a fülüket. Egy ősi maszály faluban voltunk, ahol sárból, trágyából gyúrt kis kunyhókban, viskókban laknak. A férfiak még vért isznak, a hölgyek vérrel kevert tejet. Ezt úgy oldják meg, hogy több százas tehéncsordáik vannak falunként külön őrizve, védve. Megvágják a nyaki ütőeret az öszvéren vagy a tehénen, de nem vérzik ki az állat, hanem csak megcsapolják és utána sárral kevert agyaggal viszszaragasztják. Lándzsával járnak és kockás piros tógában, ami tulajdonképpen egy pléd, ahogy elnéztük. Láttunk kisfiúkat is, tele léggyel. A feleségem próbálta egy ideig őket tisztogatni papír zsebkendővel, de több gyerek és több légy volt, úgyhogy ezt fel kellett adni. A nyomor és a hihetetlen luxus él egymás mellett. A másik programon két napot töltöttünk a tengerparti kikötőjükben, Mon-Masai-ban. Mon- Masai egy légi- és tengeri kikötő, a népek kohójának hívják, hiszen tudni kell, hogy Kenyában 72 bennszülött törzs él nagy békében együtt, illetve négy egyéb náció, az angolok, portugálok, indiaiak illetve arabok leszármazottaival. Kisebb törzsi villongásokon kívül béke van. Büszkék arra, hogy nincs éhínség Kenyában, meg tudják termelni a számukra szükséges élelmet. Teából és kávéból nagy exportőrök, illetve a GDP közel 40%-a szafari-turizmusból származik. Ma is halálos büntetés jár az orvvadászatért.- Milyen nyelven beszélnek?- A leggyakoribb az úgynevezett szuahéli nyelv, de az angollal mindenhol elboldogultunk.-A közművek mennyire épültek ki? Vannak-e utak?- Az utak olyanok, hogy többet voltunk a tetőkárpiton, mint az ülésben, de a közlekedésben nagyon nagy fegyelem van. Közbiztonság? Nem javasolták, hogy túlzottan messzire menjünk a szállodától, akár Nairobiban, akár Mon Masai-ban. A szálloda: az egyik lépcső belelóg a tengerbe, másik oldalon még egy luxus üzletsor, utána bádogváros, gyertya, térdig érő sár és nyomor...- Gondolom be kellett tartani a szigorú higiéniai szabályokat.- Igen. Luxuskörülmények között éltünk, de csak palackozott italokat fogyasztottunk. A piacon érintkeztünk a helyi lakossággal, de utána igyekeztünk kezet mosni. Egy fafaragó faluban is jártunk. Az Akamba törzs a leghíresebb fafaragó, a gyűszűnagyságútól az életnagyságú állatokig: álarcok, harcosok, zebrák, zsiráfok, oroszlánok, harci jelenetek készülnek fából. Képzeljenek el egy falut, ahol négyezer férfi farag. Az egyik csak oroszlánt, a másik csak rinocéroszt, a harmadik csak gepárdot...- És szépen dolgoznak?- Hihetetlenül. Az ébenfa, tikfa, mahagóni különböző csipkézett változatai láthatók. A munkaeszközük egy kapához hasonló szerszám, amivel a faragás nagyját végzik, egy fareszelő illetve egy óriás csiszolóvászon, és ebből hihetetlen dolgokat hoznak ki. Tulajdonképpen ez a fő exportcikkük.- Hány napos volt ez az út?- Hét éjszaka volt, és azt gondolom, hogy megmutatták nekünk, ami Kenyából leginkább érdekes. Sokat megtudtunk Magyarország kenyai nagykövetétől is, aki fogadást rendezett számunkra és sok mindent elmondott az ország gazdasági helyzetéről, kultúrájáról, az életéről. Számunkra ez különleges és csodálatos élmény volt.-CM-