Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-10-15 / 39. szám

www.paks.info.hu/hirnok PAKSI HÍRNÖK Úti élmények Hubert Istvánnal Egzotikus utazás a távoli Afrikában- Pakson közismert egyéniség vagy: a kalapos ember. A munkád révén, a munkahelyed elismeréseként egy távoli afrikai országba jutottál el. Kérlek mesélj erről nekünk!- Ügyfeleimnek köszönhetően jutottam el egy céges tanulmány­útra, ami az idén nyáron a Ke­­let-Afrika gyöngyszemeként em­legetett Kenya volt. Nyolcnapos szafariturizmuson vettünk részt a feleségemmel. Emellett néhány szakmai előadás is szerepelt a programban, hiszen ezt a cégünk tanulmányútnak hívja, de a jutal­mazásnak egyik formája is. Időnk nagy részét - négy teljes napot - két szafariparkban töl­töttünk. Az egyik a Szerengeti síkság folytatása kenyai részen: a Maszáj Mára, a másik pedig a Nakuru tóról elnevezett Lake Nakuru volt. Fő célunk az Afri­kában őshonos nagyvadak meg­­lesése volt.- Hogyan sikerült ez a vadles? Milyen állatokat láttatok?-A hat nagyvad mindegyike megtalálható Kenyában, orosz­lánt, vízilovat, orrszarvút és kaf­­ferbivalyt, mindent, ami létezik, láttunk. Tudni kell, hogy Kenyá­ban harminc éve betiltották a vadászatot. Akkor már olyan mértékű volt a pusztítás, hogy teherautóról géppuskával lőtték a csordákat... Jelenleg gyönyörű állomány látható, például a na­gyon jellegzetes gnúból, ami egy patás tehénhez hasonló nagytes­tű növényevő. Augusztusban készül a gnú az úgynevezett nagyvonulásra, ekkor gyülekez­nek a csordák. A Tanzánia és Kenya határán húzódó Mára folyó híres arról, hogy ott vonul a gnú, de soha nem tudják, hogy Tanzániából Kenyába vagy Kenyából Tanzá­niába és hogy melyik napon, csak saccolások vannak. Ott lát­tunk vízilovat is. Állítólag a víziló nappal nem jön ki a vízből, ami­kor mi ott jártunk, akkor is csak a fülük látszott ki a folyóból. Tiszteletünkre azonban egy na­gyon szép példány mégis kijött a partra. Iszonyatos méretű. Állat­kertben láttam már vízilovat, de szerintem jóval nagyobb, mint az elefánt. Ásított egyet, négyen lehetett volna kártyapartit ren­dezni a „szájában”. Hihetetlen.- Volt-e félelmetes kalandotok, esetleg különleges izgalom?- Igen. A szálláshely tulajdon­képpen egy oázis a füves puszta­ságban, elektromos védelemmel és fegyveres őrséggel körülvéve. Büszkék rá, hogy több mint har­minc éve nem történt halálos baleset Kenyában. A luxussátor­ban úgy éreztük, mikor ordított az oroszlán, mintha a szomszéd sátorban lenne. Nem kakaskuko­rékolás... Az ember tudja, hogy van elektromos védelem, hogy fegyveres őrség poroszkál kör­ben, de ettől ez még nagyon fé­lelmetes szituáció volt. Láttuk még, amikor két gepárd, körülbe­lül tíz másodperc alatt „kivett” a csorda közepéről egy gnút, és már ott voltak mögöttük a hiénák, a sakálok, a keselyűk. Láttuk, hogy a kafferbivaly, egy hatalmas termetű bika, két süldő oroszlánkölyköt úgy elzavart, mint az óvodásgyereket. Az álla­tok annyira hozzá vannak szok­va az ember jelenlétéhez, hogy például a csapáson heverő orosz­lán nem megy arrébb, a busznak, terepjárónak kell kikerülni. Tele van a szavanna trófeával, min­dent úgy hagynak érintetlenül. Ha ledől egy fa, akkor azt csak addig vágják le, hogy a közleke­dést ne zavarja. Minden eredeti­ben látható. A buszból kiszállni tilos, így nincsenek eldobált mű­anyag poharak, sörös dobozok. A dobozokat egyébként a maszájok előszeretettel hordják a fülük­ben. Lehet, ezért nem találtunk egyet sem a pusztaságban...?- Beakasztják a fülükbe a sörösdobozokat?- Igen-igen. Kifúrják a fülüket. Egy ősi maszály faluban voltunk, ahol sárból, trágyából gyúrt kis kunyhókban, viskókban laknak. A férfiak még vért isznak, a höl­gyek vérrel kevert tejet. Ezt úgy oldják meg, hogy több százas tehéncsordáik vannak falunként külön őrizve, védve. Megvágják a nyaki ütőeret az öszvéren vagy a tehénen, de nem vérzik ki az ál­lat, hanem csak megcsapolják és utána sárral kevert agyaggal visz­­szaragasztják. Lándzsával járnak és kockás piros tógában, ami tu­lajdonképpen egy pléd, ahogy elnéztük. Láttunk kisfiúkat is, tele léggyel. A feleségem próbálta egy ideig őket tisztogatni papír zsebkendővel, de több gyerek és több légy volt, úgyhogy ezt fel kellett adni. A nyomor és a hihe­tetlen luxus él egymás mellett. A másik programon két napot töl­töttünk a tengerparti kikötőjük­ben, Mon-Masai-ban. Mon- Masai egy légi- és tengeri kikötő, a népek kohójának hívják, hiszen tudni kell, hogy Kenyában 72 bennszülött törzs él nagy békében együtt, illetve négy egyéb náció, az angolok, portugálok, indiaiak illetve arabok leszármazottaival. Kisebb törzsi villongásokon kívül béke van. Büszkék arra, hogy nincs éhínség Kenyában, meg tud­ják termelni a számukra szükséges élelmet. Teából és kávéból nagy exportőrök, illetve a GDP közel 40%-a szafari-turizmusból szár­mazik. Ma is halálos büntetés jár az orvvadászatért.- Milyen nyelven beszélnek?- A leggyakoribb az úgyneve­zett szuahéli nyelv, de az an­gollal mindenhol elboldogul­tunk.-A közművek mennyire épültek ki? Vannak-e utak?- Az utak olyanok, hogy töb­bet voltunk a tetőkárpiton, mint az ülésben, de a közlekedésben nagyon nagy fegyelem van. Köz­­biztonság? Nem javasolták, hogy túlzottan messzire menjünk a szállodától, akár Nairobiban, akár Mon Masai-ban. A szálloda: az egyik lépcső belelóg a tenger­be, másik oldalon még egy luxus üzletsor, utána bádogváros, gyer­tya, térdig érő sár és nyomor...- Gondolom be kellett tartani a szigorú higiéniai szabályokat.- Igen. Luxuskörülmények kö­zött éltünk, de csak palackozott italokat fogyasztottunk. A pia­con érintkeztünk a helyi lakos­­sággal, de utána igyekeztünk ke­zet mosni. Egy fafaragó faluban is jártunk. Az Akamba törzs a leghíresebb fafaragó, a gyűszűnagyságútól az életnagyságú állatokig: álarcok, harcosok, zebrák, zsiráfok, orosz­lánok, harci jelenetek készülnek fából. Képzeljenek el egy falut, ahol négyezer férfi farag. Az egyik csak oroszlánt, a másik csak rinocéroszt, a harmadik csak gepárdot...- És szépen dolgoznak?- Hihetetlenül. Az ébenfa, tik­fa, mahagóni különböző csipké­zett változatai láthatók. A mun­kaeszközük egy kapához hasonló szerszám, amivel a faragás nagy­­ját végzik, egy fareszelő illetve egy óriás csiszolóvászon, és ebből hihetetlen dolgokat hoznak ki. Tulajdonképpen ez a fő export­cikkük.- Hány napos volt ez az út?- Hét éjszaka volt, és azt gon­dolom, hogy megmutatták ne­künk, ami Kenyából leginkább érdekes. Sokat megtudtunk Ma­gyarország kenyai nagykövetétől is, aki fogadást rendezett szá­munkra és sok mindent elmon­dott az ország gazdasági helyze­téről, kultúrájáról, az életéről. Számunkra ez különleges és cso­dálatos élmény volt.-CM-

Next

/
Oldalképek
Tartalom