Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-09-10 / 34. szám
Ta I-j' PAKSI HÍRNÖK www.paks.info.hu/hirnok A: Z 1999. AUGUSZTUS 19-ÉN MEG- tartott rendkívüli testületi ülésen határozat született a Móra Ferenc Általános Iskolában nyolc pedagógusi állás leépítéséről. A határozat nagy port kavart a város politikai és szakmai köreiben éppúgy, mint a lakosság berkeiben. Többen többféle megközelítésből magyarázzák a pedagógusok humánus vagy nem humánus elbocsátását, szakmai és nem szakmai okokat keresve arra, vajon miért épp most és mils ért pi^t annak kellett mennie, aki" végül „útilaput” kapott. Kérdések sokaságára A szakszervezet vélemény| kereshetnénk a választ, többek között arra, hogy valóban szükséges volt-e nyolc pedagógusnak felmondani, valóban humánus eMrás-e egy nyolcadikos osztályfőnököt elbocsátani (ez esetben nem a pedagógusÉszemélyére szeretnénk utalni, inkább « továbbtanuló gyermekek érdekeit kíwnjuk képviselni), de feszegethetnénk m törvényesség tényét is, éi még sorolhatnánk több oldalon keresztül. Ez esetben nem tesszük. A tény, hogy a lecsökkent gyermeklétszám miatt a pedagógusok létszámát is csökkenteni kellett, és hogy ezt a hálátlan feladatot végre kellett hajtani. Lapunk a Paks Városért Mozgalom, a Pedagógusok Szakszervezetének állásfoglalását rövidítve és Iker Istvánná, a Móra Ferenc Általános Iskola megbízott igazgatónőjének reagálását szó szerint közli. Az indoklás szerint az osztályok számának csökkenése valamint az ovisuli megszüntetése miatt számukra nem jut ellátandó feladat. A nyolc pedagógus közül kettő áthelyezéssel munkát kap más paksi iskolában, egy hamarosan betölti nyugdíjellátásra jogosító életkorát. A pedagógus szakszervezet városi alapszervezetei a fenti eljárással kapcsolatban az alábbi kifogásokat emelik:- A törvényileg adható maximális órakeret felhasználásával elegendő lett volna öt pedagógusi álláshely megszűntetése. Felmerül a kérdés, hogy a maradó tanárok tudják-e biztosítani a korábbiakban nyújtott minőségi munkát, változatos tevékenységi formákat. Emberileg elfogadhatatlan az eljárási mód. Az elbocsátás tén^e az érintettek számára szinte teljesen váratlan volt. A két ovisulis kolléga augusztus első felében legalább szóbeli jelzést kapott, de a többiek csupán augusztus 25-én értesültek felmentésükről, az írásbeli felmondást pedig augusztus harmincadikán kapták kézhez. Szakszervezetünk elvárja, hogy a városban még egyszer ne forduljon elő pedagógus elbocsátása két nappal a tanévkezdés előtt! Érdekegyeztetési gyakorlatilag nem történt meg. Városi szintű érdekegyeztetésre a törvény csak akkor kötelezi a fenntartót, ha legalább tíz főt érint az elbocsátás. A helyi érdekegyeztetésre ez az előírás nem vonatkozik. Ilyen mérvű felmentés indítványozása előtt az igazgató kötelességének kellett volna lenni, hogy érezze a szakszervezet és a közalkalmazotti tanács tájékoztatásának fontosságát, valamint tárgyalások kezdeményezését. Ez a szakszervezeti titkár többszöri érdeklődése ellenére sem történt meg. Ilyen horderejű kérdés előterjesztéséről az önkormányzati ülés előtt két nappal értesülni - ráadásul a nyári szabadság idején - szinte esélyt sem ad a védekezésre! Ennyi idő alatt nem lehetett sem a helyi titkárt visszahívni nyaralásából, sem a városi titkár nem tudott a tények részleteivel megismerkedni úgy, hogy érdemben tárgyalhasson. A szakszervezet továbbá méltatlannak tartja dr. Ferenczy Istvánné elbocsátását, több soron keresztül méltatja a képviselő asszony eddigi kiváló szakmai munkáját, és a város pedagógusaiért tett fáradozását. Sajnos újságunkban más anyagoknak is helyt kell adni, így ezt most nem áll módunkban közölni. A szakszervezet humánusnak tartja továbbá az oktatási intézmények segítségét is. A Paks Városért Mozgalom állásfoglalása A nyolc fő pedagógus létszám leépítésének határideje folyamatos. Ennek ellenére az űj igazgatónő azonnal megtette a tőle elvárt intézkedést. Az új tanév megkezdése előtt néhány nappal közölte az érintett pedagógusokkal, hogy nem tart igényt munkájukra. Mivel több évtizede a pályán eredményesen dolgozó, szakmáját értő és szerető tanítókról, tanárokról van szó, az intézkedést elhamarkodottnak, embertelennek és gondolkodásunktól idegennek tartjuk, tekintve hogy az elbocsátás időzítése lehetetlenné; .tette az érintettek elhelyezkedését. Véleményünkben nt a végrehajtás politikai indíttatású volt! Úgy látjuk, hogy ez egy folyamat újabb állomása az intézrrényvezetők menesztése után (Városi TV, Paksi Hírnök, Móra Ferenc Ált. Isk.) A nyolc pedagógus egyikének, dr. Ferenczy Istvánnén^k., a Paks Városért Mozgalom képviselőjének elbocsátása különösen felháborító. A harminc éve tanárként dolgozó, kiváló szakmai minősítésekkel és nagy tapasztalattal rendelkező pedagógus többször szót emelt a város oktatásáért, a pedagógusokért, iskolájáért. A jelenlegi politikai hatalomnak így kényelmetlenné vált. Felmentésének indoklása törvénysértően azt tartalmazza: „foglalkoztatására mód nincs, sem a Móra Ferenc Általános Iskolában, sem az önkormányzat által fenntartott más oktatási intézményben.” Dr. Ferenczy Istvánné az előző ciklusban az oktatási-, kulturális és sportbizottság elnöke volt, a jelenlegi képviselő testületnek is tagja. Az 1998. évi választásokon győztes politikai erők ellenzéke, ezért próbálják őt most egzisztenciálisan tönkretenni, ily módon is megtörni az ellenzéket és megfélemlíteni a közalkalmazottakat. A jelenleg hatalmon lévő erőknek ezt a magatartását visszataszítónak tartjuk és mélységesen elítéljük. Az igazgatónő válasza A politikai megközelítést nem értem, nem is tisztem ezzel foglalkozni. Igaz azonban, hogy nehéz időszakot éltünk, élünk át a Móra Ferenc Általános Iskolában. Nehéz időszak a nevelőtestületnek, az iskolai munkát segítőknek. Takarítónőket éppen olyan gyötrelmes emberi érzés felmenteni, mint pedagógusokat. Érték hordozója és kifejezője mindkettő. Mégis az utóbbiakról - mert gyermekekre gyakorolt hatás minden pillanata egyszeri és megismételhetetlen - több szó esik. Hogy első igazgatói intézkedésem ilyen embert próbáló feladat, és ezt ennyire nehezen élem meg, arra nem számítottam. Augusztus elsején vettem át az igazgatói munkát, fchát mindössze huszonegy munkán® állt rendelkezésemre az iskolai tanév előkészítésére. A tantárgyfelosztás elkészítésekor vált világossá, hogy a folyamatosan csökkenő gyermfeklétszám miatt, a feladatcsökkenés -okán sokan vagyunk, ezért a létsÁmleépítés elkerülhetetlen. Mérlegelem kellett, mi a tisztesség a munkában, válasszam a tiszta, átlátható megoldást, ezzel felvállalva a következményeket - annak következményeit, hogy egyenes úton járok. Megfutamodhattam volna a probléma elől úgy, hog)Azemet hunyok fölötte és megpróbápk a pedagógustársadalom előtt »épszerű lenni, egyébként pedig *m tisztességes úton haladni. A kérdés számomra csupán elméleti, hiszen nem volt kétséges, hogy így döntök, s ezzel a nehezebb utat választom. A közvetlen, néha több évtizede, jó viszonyban, talán baráti viszonyban élő kollégák körében még nehezebb, hogy azokon a szakaszokon, ahol felesleg van, kik legyenek, akiket felmentek. A mérlegelésben a leghumánusabb megoldást kerestem. Nincs ilyen megoldás. Négy esetben megnyugtató a pedagógusok további sorsa, négy esetben azonban nem találtunk megoldást, ők a felmentési idejüket töltik, természetesen végkielégítésre jogosultak. Továbbra is szem előtt tartom jövőjüket, de nyilván ők is keresni fogják a megoldást. Köszönöm igazgatótársaimnak, hogy azonnal segítő kezet nyújtottak. Hitem szerint egy vezetőnek nem az a dolga, hogy megkerülje, hanem hogy megoldja a problémákat. Az ötszázötven kisdiák, a szülők és az intézménynél maradt kollégáim érdekében remélem, hogy iskolai nyugalmunkat, békénket, munkánkat a továbbiakban semmi nem zavarja. Ezzel lezártnak tekintem a témát. Az iskolai munkámmal kell foglalkoznom, azzal ami az iskola küldetése, hogy minden feltételt megteremtsen diákjainak az előrehaladáshoz, a képesség, a tehetség kibontásához. Iker Istvánné igazgató
