Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-02-13 / 5. szám
Paksi Hírnök 1998. február 13. A SZERELMESEK NAPJÁN Szeresd önmagad, hogy másokat is boldoggá tehess mosolyoddal, kedvességeddel, szereteteddel - szól az oly sokszor, sokak által, sok féle képpen megfogalmazott mondás. Szeresd szüléidét, testvéreidet, barátaidat, szíved lelked legszentebb érzésével ajándékozd meg kedvesed! Szeress mikor reggel felébredsz, de sötét éjszakában is; szeress boldogságban, de bánatodban is; szeress ma, holnap, s azután; s ne csak egy nap az évben, de szeress mindig! Február 14-e Bálint, Valentin nap, a szeretet napja. Eredete, hagyományainak gyökerei mélyre nyúlnak vissza az időben, s ezidáig az sem igazán tisztázott, ki is volt valójában Szent Bálint, aki nevével fémjelzi e naphoz kapcsolódó legendák sorát. A katolikus egyház tizenhat különböző Valentint tart számon, melyek közül hármat már az ókori Rómában kivégeztek. A többi tizenhárom közül Bálint plébános az egyik leghíresebb, akit 270-ben azért fejeztetett le II. Claudius császár, mert tilalma ellenére házasította össze a szerelmeseket. Rajta kívül, a II. században élt még egy olyan nemes lelkű püspök, aki virággal kedveskedett az ifjú pároknak. Más feltételezések szerint a Bálint nap pogány eredetű „ünnep”. Rómában a tavasz kezdete előtt a fiúk ezen a napon egy urnából sorsolták ki annak a lánynak a nevét, aki az adott évre jegyesük” lett; de élnek még olyan népi hagyományok is, melyek a természet körforgásához kötik a szeretet napját: e hiedelmek szerint ugyanis ekkor kezdenek a madarak párosodni. Máshogy vélekednek az angolok: Orléans-i Károly herceget 1415-ben hadserege veresége után egy londoni toronyba zárták, ahonnan szerelmes üzeneteket küldözgetett kedvesének, így az angolok többsége úgy véli, ezek a kártyák lehettek, a „Valentin Cards” ősei, mely levelezőlapok a XX. század végén Bálint napján az angolszász országokban valóságosan elárasztják a levelesládákat. Arról, a sokak által nem kedvelt szokásról nem is beszélve, hogy az angol fiúk február 14-én kötelesek kiválasztani egész évre párjukat, méghozzá azt, akivel aznap először találkoznak. Állítólag az erősebb nem óvatosabbjai ezen a napon az utcára sem mennek ki. (Bátortalanságra vall, de talán ők teszik jól. Mi, nők ugyanis minden gazságra képesek vagyunk - A szert) Amerikában, Japánban, Franciaországban is kedvelt és ünnepelt Bálint napja, apró üdvözlőkártyák és kedves meglepetések kavalkádja közül választhatnak ízlésüknek megfelelően fiatalok és idősek egyaránt. Sőt, a francia hősszerelmesek közül aki egy kicsit is ad magára, az a Saint-Valentin nevű, isten háta mögötti községben adja fel „szíve csücskének” színes kártyára írt vallomását. S arról, hogy mi magyarok miként tartjuk és ünnepeljük e jeles napot: nem igen szól a fáma. Tíz évvel ezelőtt még szinte senki nem tudta, hogy létezik ilyen hagyomány, ma pedig már piros szívekkel, színes lufikkal, apró csecsebecsékkel túlzsúfolt kirakatok vonzák a hosszú téli hónapokban a szürkeséghez, borús homályhoz, és rideg egyhangúsághoz szokott tekintetünket; s gerberák, íriszek, rózsák, jácintok, fréziák, s szebbnél szebb virágok csalogatják be férjeinket, barátainkat, udvarlóinkat a virágboltba, akik égnek a vágytól - már aki -, hogy meglepetést szerezzenek a - szerencsésebbek közé tartozó - asszonyoknak, ifjú lányoknak, szeretőknek. De vigyázat hölgytársaim: jól nézzük meg milyen növénnyel lepett meg bennünket életünk párja, ugyanis a szirmok és levelek magukért beszélnek! A cédrusság azt jelenti „szívjóságod olyan nagy, mint az én szerelmem”, a gyöngyvirág azt jelzi „régóta szeretlek”. A fehér virág átadója „már a közeledben is boldog”, a vörös színűé pedig mindent elvisel, „kínozd, mégis szeret”. A zsályavirág ifjú szeretők kedvence, jelentése „te tanítottál meg igazán szeretni”; a zeller levele és virága egy öregedő „kandúr” gáláns búcsúját fejezi ki: „lelkem vidul a szép emlékektől”. Ha viszont valaki a Mecsek lejtőinek védett virágát, a hunyort kapná, semmi jóra ne gondoljon, hisz az ajándékozó üzenete csupán ennyi: „nem csak szerelmemre, de becsülésemre sem vagy méltó”; s a csírázó vöröshagyma is szomorú véget jelez: „feledj el te is, mint én téged!” S hogy, mi nők mivel lepjük meg kedvesünket? Egy újabb borotvahabbal, még egy piros szivecskés alsónadrággal; esetleg imádott whiskyjével, vagy inkább a kedvenc kalácsát sütjük meg szív alakú formában, netalántán gyertyafényes „tollasbálba” invitáljuk szerelmünket? Fantáziánkra bizton számíthatunk, egy dolog azonban bizonyos: bármi legyen is Valentin nap „csodája”, függetlenül attól nő vagy férfi adja, szívből jöjjön, s ha lehet úgy havonta - na jó, negyedévente - legalább egyszer... megismétlődjön. Csak úgy. Vagyha ha mégis lehetne..., akkor szeretetből... Volf Mónika AZ ÉLET ÉRTELME PAKSI Ha nem mulasztotta volna el az elmúlt héten megvenni a Paksi Hírnököt, akkor elolvashatta volna, hogy szigorú költségvetésről és százmilliós hitel felvételéről tárgyaltak a testületi ülésen a városatyák, hogy Hajdú János megüresedett képviselői székébe Bogáncs János ül, hogy Pakson is vannak, akik nem tudják kifizetni a közüzemek díjait, hogy a PA Rt. a TEIT településekkel újabb három évre szerződést kötött, hogy meglehet, füstbe mennek a kiskocsmák, hogy miért bosszankodnak a szeszfőzők, hogy társaságban is lehetünk magányosak, hogy balatonfüreden edzőtáborozak a paksi bunyósok, hogy egy helyi ékszerüzletben szarkák jártak... Legközelebb megveszi a Paksi Hírnököt?
