Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-02-13 / 5. szám

Paksi Hírnök 1998. február 13. A SZERELMESEK NAPJÁN Szeresd önmagad, hogy másokat is bol­doggá tehess mosolyoddal, kedves­ségeddel, szereteteddel - szól az oly sok­szor, sokak által, sok féle képpen megfo­galmazott mondás. Szeresd szüléidét, testvéreidet, barátaidat, szíved lelked leg­szentebb érzésével ajándékozd meg ked­vesed! Szeress mikor reggel felébredsz, de sötét éjszakában is; szeress boldogság­ban, de bánatodban is; szeress ma, hol­nap, s azután; s ne csak egy nap az évben, de szeress mindig! Február 14-e Bálint, Valentin nap, a sze­retet napja. Eredete, hagyományainak gyökerei mélyre nyúlnak vissza az időben, s ezidáig az sem igazán tisztázott, ki is volt valójában Szent Bálint, aki nevével fémjel­zi e naphoz kapcsolódó legendák sorát. A katolikus egyház tizenhat különböző Valentint tart számon, melyek közül hár­mat már az ókori Rómában kivégeztek. A többi tizenhárom közül Bálint plébános az egyik leghíresebb, akit 270-ben azért fe­jeztetett le II. Claudius császár, mert tilal­ma ellenére házasította össze a szerelme­seket. Rajta kívül, a II. században élt még egy olyan nemes lelkű püspök, aki virág­gal kedveskedett az ifjú pároknak. Más feltételezések szerint a Bálint nap pogány eredetű „ünnep”. Rómában a ta­vasz kezdete előtt a fiúk ezen a napon egy urnából sorsolták ki annak a lánynak a ne­vét, aki az adott évre jegyesük” lett; de él­nek még olyan népi hagyományok is, me­lyek a természet körforgásához kötik a szeretet napját: e hiedelmek szerint ugyanis ekkor kezdenek a madarak páro­sodni. Máshogy vélekednek az angolok: Orlé­­ans-i Károly herceget 1415-ben hadserege veresége után egy londoni toronyba zár­ták, ahonnan szerelmes üzeneteket kül­dözgetett kedvesének, így az angolok többsége úgy véli, ezek a kártyák lehet­tek, a „Valentin Cards” ősei, mely leve­lezőlapok a XX. század végén Bálint nap­ján az angolszász országokban valóságo­san elárasztják a levelesládákat. Arról, a sokak által nem kedvelt szokásról nem is beszélve, hogy az angol fiúk február 14-én kötelesek kiválasztani egész évre párju­kat, méghozzá azt, akivel aznap először ta­lálkoznak. Állítólag az erősebb nem óva­­tosabbjai ezen a napon az utcára sem mennek ki. (Bátortalanságra vall, de talán ők teszik jól. Mi, nők ugyanis minden gaz­ságra képesek vagyunk - A szert) Amerikában, Japánban, Franciaország­ban is kedvelt és ünnepelt Bálint napja, ap­ró üdvözlőkártyák és kedves meglepetések kavalkádja közül választhatnak ízlésüknek megfelelően fiatalok és idősek egyaránt. Sőt, a francia hősszerelmesek közül aki egy kicsit is ad magára, az a Saint-Valentin nevű, isten háta mögötti községben adja fel „szíve csücskének” színes kártyára írt val­lomását. S arról, hogy mi magyarok miként tart­juk és ünnepeljük e jeles napot: nem igen szól a fáma. Tíz évvel ezelőtt még szinte senki nem tudta, hogy létezik ilyen hagyo­mány, ma pedig már piros szívekkel, szí­nes lufikkal, apró csecsebecsékkel túlzsú­folt kirakatok vonzák a hosszú téli hóna­pokban a szürkeséghez, borús homály­hoz, és rideg egyhangúsághoz szokott te­kintetünket; s gerberák, íriszek, rózsák, jácintok, fréziák, s szebbnél szebb virágok csalogatják be férjeinket, barátainkat, ud­varlóinkat a virágboltba, akik égnek a vágytól - már aki -, hogy meglepetést sze­rezzenek a - szerencsésebbek közé tarto­zó - asszonyoknak, ifjú lányoknak, sze­retőknek. De vigyázat hölgytársaim: jól nézzük meg milyen növénnyel lepett meg ben­nünket életünk párja, ugyanis a szirmok és levelek magukért beszélnek! A cédrusság azt jelenti „szívjóságod olyan nagy, mint az én szerelmem”, a gyöngyvirág azt jelzi „régóta szeretlek”. A fehér virág átadója „már a közeledben is boldog”, a vörös színűé pedig mindent el­visel, „kínozd, mégis szeret”. A zsályavirág ifjú szeretők kedvence, jelentése „te taní­tottál meg igazán szeretni”; a zeller levele és virága egy öregedő „kandúr” gáláns bú­csúját fejezi ki: „lelkem vidul a szép emlé­kektől”. Ha viszont valaki a Mecsek lejtőinek védett virágát, a hunyort kapná, semmi jóra ne gondoljon, hisz az ajándé­kozó üzenete csupán ennyi: „nem csak szerelmemre, de becsülésemre sem vagy méltó”; s a csírázó vöröshagyma is szomo­rú véget jelez: „feledj el te is, mint én té­ged!” S hogy, mi nők mivel lepjük meg kedve­sünket? Egy újabb borotvahabbal, még egy piros szivecskés alsónadrággal; eset­leg imádott whiskyjével, vagy inkább a kedvenc kalácsát sütjük meg szív alakú formában, netalántán gyertyafényes „tol­lasbálba” invitáljuk szerelmünket? Fantáziánkra bizton számíthatunk, egy dolog azonban bizonyos: bármi legyen is Valentin nap „csodája”, függetlenül attól nő vagy férfi adja, szívből jöjjön, s ha lehet úgy havonta - na jó, negyedévente - leg­alább egyszer... megismétlődjön. Csak úgy. Vagyha ha mégis lehetne..., akkor szeretetből... Volf Mónika AZ ÉLET ÉRTELME PAKSI Ha nem mulasztotta volna el az elmúlt héten megvenni a Paksi Hírnököt, akkor elolvashatta volna, hogy szigorú költségvetésről és százmilliós hitel felvételéről tárgyaltak a testüle­ti ülésen a városatyák, hogy Hajdú János megüresedett képviselői székébe Bo­gáncs János ül, hogy Pakson is vannak, akik nem tudják kifizetni a közüzemek dí­jait, hogy a PA Rt. a TEIT településekkel újabb három évre szerződést kötött, hogy meglehet, füstbe mennek a kiskocsmák, hogy miért bosszankodnak a szeszfőzők, hogy társaságban is lehetünk magányosak, hogy balatonfüreden edzőtáborozak a paksi bunyósok, hogy egy helyi ékszerüzletben szarkák jártak... Legközelebb megveszi a Paksi Hírnököt?

Next

/
Oldalképek
Tartalom