Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-12-11 / 45. szám
Paksi Hírnök 1998. december 11. SVÉDASZTAL IPAROSOK, VÁLLALKOZÓK Megalakult az Iparos és Vállalkozói Kör. A szervezet elnöke, Kovács Sándor, az Aranynád Kft. tulajdonosa elmondta: céljuk a régi iparos hagyományok felelevenítése, az iparos név elismertségének, becsületének visszaszerzése többek között rendezvények tartásával, iparos klub létrehozásával és olyan vállalkozói kör kialakításával, amelynek tagjai egymásért és a városért egyaránt tevékenykednek. Bor Imre polgármester is jelen volt az Iparos és Vállalkozói Kör alapító közgyűlésén, jó kezdeményezésnek tartotta annak létrehozását, valamint erkölcsi támogatásáról biztosította a tagokat. Kovács Sándor elmondta: az iparos kör tagja lehet bármelyik paksi vállalkozó, aki elfogadja az alapszabályt. Éves tagdíjként hatvanezer forintot kell befizetniük a csatlakozóknak. Ennek fejében az Iparos és Vállalkozói Kör gazdasági és jogi érdekvédelemmel is a tagok segítségére lesz. A tizenegy alapító mellett (mindannyian a paksi vállalkozói szféra prominens képviselői) alig öt nap eltelte után már tíz újabb tag jelezte belépési szándékát. Kovács Sándor kérdésünkre elmondta: nem tartja valószínűnek, hogy a most megalakult vállalkozói kör és az iparosok érdekképviseletére már korábban is hivatott, az eddigiekben is működő Paks és Vidéke Ipartestület között konfliktus támadna, hiszen ez egyik civil szervezetnek sem állhat érdekében. Hozzáfűzte: törekednek a jó kapcsolat, az együttműködés kialakítására. ÜNNEP ELŐTT VÁSÁRLÓI KÖRKÉP Advent idején a legtöbb családban a szeretetteljes ünnepekre való felkészülést számvetés előzi meg, melynek során az ajándékok ára mellett tervezik a konyhára szánt összeg nagyságát is. SEREGÉLY ERZSÉBET A zt azonban már mindannyian tudjuk, hogy az a pénz, amit tavaly elkölthettünk, az infláció miatt idén már alig háromnegyedét éri a bevásárláskor, ezért aztán (csaknem annyi pénzből, mint tavaly) ott spórolunk ahol csak tudunk. Az ünnepi menü egyik legelterjedtebb és már hagyománnyá vált étke a hal, az idén talán olcsóbban kerül majd az asztalra, feltéve, ha sikerül megtalálnunk azt az árusító helyet, ahol kevesebb pénzért adják. A Paksi Halászati Szövetkezet az idén a tavalyi hétnyolcszáz forintos árhoz képest az idén négyszázötven forintért kínálja majd a pontyot. Gyurkó László elnök szerint minden igényt ki tudnak elégíteni, sőt azt tervezik, hogy a piacon is árusítanak, ha kapnak helyet. A paksi piacon található halüzletben hatszáz forintos áron kínálják a hallének valót. Az üzletben dolgozó eladó elmondta: nem tudtak a halastavak tulajdonosaival kedvező szerződést kötni, ezért kénytelenek magasabb áron kínálni a portékát. Választék azonban bőven akad, tengeri és folyami halakat egyaránt értékesítenek, elegendő mennyiségben. A hazai halfogyasztás átlagát valószínű, hogy az idén sem szárnyaljuk túl, hiszen hazánkban a halhús fogyasztására a szezon-fogyasztás a jellemző: az éves halfogyasztásunk mintegy felét az ünnepek alatt fogyasztjuk el. Az egy főre jutó két és fél kilogrammos éves halfogyasztással Magyarország a vüágrangsorban az utolsók között van. A szaloncukor, melyből évente öt-hatezer tonnát vásárol a lakosság, többféle árban találhat gazdára. A legtöbb a zselés szaloncukorból fogy, ennek ára bolttól függően változik. A kissé szebb kivitelezésű, esetleg különlegesebb ízesítésű cukrokat már csak a jobb módban élők tudják megfizetni. A karácsonyi pulyka, kacsa, liba szintén a jól fizetettek asztalára kerülhet majd, hiszen még az akciós áruk is elég borsos. Ugyancsak jelentősen emelkedett az utóbbi időben a cukor, a margarin, a sajt ára; a kereskedők azt tapasztalják: mindig az utolsó pillanatokban szerezzük be az ünnepi menünek valót, és az a háziasszony, aki már elhatározta, mivel is akar a család kedvére járni, ha drágábban is, de megveszi a hozzávalókat. Természetesen csak az vásárolhat „mindegy mennyiért, csak legyen”- alapon, akinek erre pénze is van. Az utóbbi években azonban egyre kevesebben vannak, akik az ünnep előtt egy-két nappal beszerzett nyersanyagokból készítik az ünnepi vacsorát. A legtöbb háziasszony arra kényszerül, hogy hónapokkal előbb gyűjtögesse a kamrában a karácsonyra szánt élelmiszereket, boltról-boltra járva szemügyre vegye, mi, hol kerül kevesebbe, és csak utána kezdjen számolni, hogy az idén mire is futja. A fenyőfát és a szaloncukrot csak a leértékeléskor vásárolják, ha még marad rá való a családi kasszában. Áfa alá helyezett szerény ajándékot pedig legtöbbször azzal magyarázzuk: „sajnos az idén sem futotta többre”.
