Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-12-11 / 45. szám

Paksi Hírnök 1998. december 11. SVÉDASZTAL IPAROSOK, VÁLLALKOZÓK Megalakult az Ipa­ros és Vállalkozói Kör. A szervezet elnöke, Ko­vács Sándor, az Arany­nád Kft. tulajdonosa elmond­ta: céljuk a régi iparos hagyo­mányok felelevenítése, az ipa­ros név elismertségének, be­csületének visszaszerzése többek között rendezvények tartásával, iparos klub létre­hozásával és olyan vállalkozói kör kialakításával, amelynek tagjai egymásért és a városért egyaránt tevékenykednek. Bor Imre polgármester is jelen volt az Iparos és Vállal­kozói Kör alapító közgyűlé­sén, jó kezdeményezésnek tartotta annak létrehozását, valamint erkölcsi támogatá­sáról biztosította a tagokat. Kovács Sándor elmondta: az iparos kör tagja lehet bár­melyik paksi vállalkozó, aki elfogadja az alapszabályt. Éves tagdíjként hatvanezer forintot kell befizetniük a csatlakozóknak. Ennek fejé­ben az Iparos és Vállalkozói Kör gazdasági és jogi érdek­­védelemmel is a tagok segít­ségére lesz. A tizenegy alapító mellett (mindannyian a paksi vállal­kozói szféra prominens kép­viselői) alig öt nap eltelte után már tíz újabb tag jelezte belépési szándékát. Kovács Sándor kérdésünk­re elmondta: nem tartja valószínűnek, hogy a most megalakult vállalkozói kör és az iparosok érdekképviseleté­re már korábban is hivatott, az eddigiekben is működő Paks és Vidéke Ipartestület között konfliktus támadna, hi­szen ez egyik civil szervezet­nek sem állhat érdekében. Hozzáfűzte: törekednek a jó kapcsolat, az együttműködés kialakítására. ÜNNEP ELŐTT VÁSÁRLÓI KÖRKÉP Advent idején a legtöbb családban a szeretetteljes ünnepekre való fel­készülést számvetés előzi meg, mely­nek során az ajándékok ára mellett tervezik a konyhára szánt összeg nagyságát is. SEREGÉLY ERZSÉBET A zt azonban már mindannyi­­an tudjuk, hogy az a pénz, amit tavaly elkölthet­­tünk, az infláció miatt idén már alig háromnegyedét éri a bevá­sárláskor, ezért aztán (csak­nem annyi pénzből, mint ta­valy) ott spórolunk ahol csak tudunk. Az ünnepi menü egyik legel­terjedtebb és már hagyo­mánnyá vált étke a hal, az idén talán olcsóbban kerül majd az asztalra, feltéve, ha sikerül megtalálnunk azt az árusító he­lyet, ahol kevesebb pénzért ad­ják. A Paksi Halászati Szövet­kezet az idén a tavalyi hét­­nyolcszáz forintos árhoz ké­pest az idén négyszázötven fo­rintért kínálja majd a pontyot. Gyurkó László elnök szerint minden igényt ki tudnak elégí­teni, sőt azt tervezik, hogy a pi­acon is árusítanak, ha kapnak helyet. A paksi piacon található ha­lüzletben hatszáz forintos áron kínálják a hallének valót. Az üzletben dolgozó eladó el­mondta: nem tudtak a halasta­vak tulajdonosaival kedvező szerződést kötni, ezért kényte­lenek magasabb áron kínálni a portékát. Választék azonban bőven akad, tengeri és folyami halakat egyaránt értékesíte­nek, elegendő mennyiségben. A hazai halfogyasztás átlagát valószínű, hogy az idén sem szárnyaljuk túl, hiszen hazánk­ban a halhús fogyasztására a szezon-fogyasztás a jellemző: az éves halfogyasztásunk mint­egy felét az ünnepek alatt fo­gyasztjuk el. Az egy főre jutó két és fél kilogrammos éves halfogyasztással Magyarország a vüágrangsorban az utolsók között van. A szaloncukor, melyből évente öt-hatezer tonnát vásá­rol a lakosság, többféle árban találhat gazdára. A legtöbb a zselés szaloncukorból fogy, ennek ára bolttól függően vál­tozik. A kissé szebb kivitelezé­sű, esetleg különlegesebb íze­sítésű cukrokat már csak a jobb módban élők tudják meg­fizetni. A karácsonyi pulyka, kacsa, liba szintén a jól fizetettek asz­talára kerülhet majd, hiszen még az akciós áruk is elég bor­sos. Ugyancsak jelentősen emel­kedett az utóbbi időben a cu­kor, a margarin, a sajt ára; a kereskedők azt tapasztalják: mindig az utolsó pillanatokban szerezzük be az ünnepi menü­nek valót, és az a háziasszony, aki már elhatározta, mivel is akar a család kedvére járni, ha drágábban is, de megveszi a hozzávalókat. Természetesen csak az vásá­rolhat „mindegy mennyiért, csak legyen”- alapon, akinek erre pénze is van. Az utóbbi években azonban egyre keve­sebben vannak, akik az ünnep előtt egy-két nappal beszerzett nyersanyagokból készítik az ünnepi vacsorát. A legtöbb há­ziasszony arra kényszerül, hogy hónapokkal előbb gyűjtö­gesse a kamrában a karácsony­ra szánt élelmiszereket, bolt­­ról-boltra járva szemügyre ve­gye, mi, hol kerül kevesebbe, és csak utána kezdjen számol­ni, hogy az idén mire is futja. A fenyőfát és a szaloncukrot csak a leértékeléskor vásárol­ják, ha még marad rá való a családi kasszában. Áfa alá helyezett szerény ajándékot pedig legtöbb­ször azzal magyarázzuk: „saj­nos az idén sem futotta többre”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom