Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-07-31 / 25. szám

Paksi Hírnök 1998. július 31. HÉTVEGE PUNKFESZTIVÁL A PAßTON Ismét fesztivál volt Pakson, a nagysikeű blues-rock után ezúttal a punkok zenéltek a Tolna megyei kisvárosban. A műfaj azonban más volt, mint ahogyan a történet is. Délelőtt még alig akadt vala­ki, délutánra azonban már szép számmal gyülekeztek a szí­nes hajú fiatalok a téglagyári szabadterületen megrendezett Punkfesztiválon, ahol az ország tizenhét alternatív zenéjét játszó „bandája” lépett közönség elé. A rendező, Radics Attila, aki most először próbálkozott azzal, hogy programot szervezzen a hatvanas-hetvenes évek punk­­zenéjét kedvelőknek, kezdetben bízott a fesztivál sikerében. Úgy vélekedett: az ilyen zenéért ra­jongó fiataloknak kevés le­hetőségük van arra, hogy ked­venc zenei irányzatukat felsza­badultan élvezhessék. A közel négyszáz fiatal az idei év legjobb bulijának tartotta a fesztivált, amelynek a rendező szerint is pozitív hatása volt a résztvevők számára. Anyagi si­kert azonban nem hozott: Ra­dics Attilának mínusz hat - hét­százezer forintjába került a ren­dezvény. A Paksi Halászcsárda bisztró­jában azonban nem árulták el mennyi kár származott abból, hogy bezárták szombaton a bü­fét:- A punkfesztiválra érkezők közül néhányan a bisztró előtti telefonfülkét nézték ágynak, és az ott fekvő emberek látványa riasztotta a betérni szándékozó­kat. A gyorsétkezdében trágár szavakat kiabáltak és tiszteletle­nül viselkedtek, bár akadt a fia­talok között „rendes” is - mond­ta Deli Józsefné, a csárda a tu­lajdonosának felesége, aki el­mondta:- Arra az elhatározásra jutot­tunk: inkább bezárunk, mint, hogy rossz hírünket vigyék az átutazók. A fesztiválon nem történt rendkívüli esemény, mely rendőri intézkedést tett volna szükségessé, és orvosi ellátást is csak néhány darázscsípés igé­nyelt. * * * Akinek idegen a punkok vilá­ga, abban riadalmat keltenek. A Valamikor a hetvenes évek tá­ján -, a pontos időpontot kevesen tudnák megmondani — egy London külvárosában mű­ködő bárban fellépett egy zene­kar. A csapat a SEX PISTOLS ne­vet választotta magának. Mint általában a munkásne­gyedek gyermekei, ők is az arc­talan, pénzhajhász, gőgös, önma­gában tespedő kapitalizmus el­len lázadtak. Polgárpukkasztó­külsőségek: a kúpokban felzse­lézett, esetenként vad színekkel festett haj, lánc és lakat a nyak­ban, szakadt farmer, bőrdarab­kákkal díszített kezek, nem a hétköznapi emberek stílusának jellemzői.- Agresszívek - mondja ne­kem egy tizenhárom éves fiú, amikor érdeklődök: velem tarta­na-e a fesztiválra? A fiú öt-hat paksi „punkost” említ, nem szí­vesen akad össze velük, mert ál­landóan verekednek.- Nem vagyunk agresszívek - cáfolják a feltevést beszél­getőpartnereim, miközben hall­gatjuk a zenét.- Lenéznek minket, utálnak a külsőnkért, pedig nem ez szá­mít, hímem ami belül van. Meg kell érteni a zenénket, és akkor nak lenni, másnak lenni - erről szólt minden, amit csináltak. Fel­rúgtak minden korábban elfoga­dott könnyűzenei áramlatot, nem zenéltek nem is értettek különösebben a könnyűzenéhez, vagy a mélyebb muzsika hatal­mához, egyszerűen csak tombol­tak, és obszcén, elviselhetetlenül sértő dalszövegeket kiabáltak. A kakastaréjig borotvált, min­denféle ízléstelen színekkel „di­nünket is megértenek. Ok nél­kül nem bántunk senkit.- Elhanyagoltak, és nem tud­nak a társadalomban kellően vi­selkedni - ez a megkérdezett paksiak véleménye: így tiltakoz­nak a punkok világa ellen.- Nem vitás: csövesek va­gyunk, de összetartunk. Nem tudjuk ki, honnan jött, de haver itt mindenki, a jóban és rossz­ban egyaránt. Vannak értékeink, melyet az életformánk miatt nem vesznek tudomásul az em­berek.- Ez nem normális életforma - mondja egy komphoz igyekvő negyvenes hölgy - Fújják a füs­töt, kábítószert szívnak, és ál­landóan részegek.- Sört iszunk - mutatják az üveget a fesztivál résztvevői - nincs pénzünk tablettára, az na­gyon drága. Legtöbben munka­­nélküliek vagyunk, és a haverok fizettek be minket, örülünk, hogy itt lehetünk.- És koktélt (vörösbor, fog­krém és ragasztó keverékét - a szerk.) sem isztok?- Az a „kemény fiúk” itala, de erről neked nem mondunk sem­mit, nem vagy közénk való. Igen, a zene mellé kell egy kis doppingszer, a punkosok jó ré­sze ezt issza a koncerten - vall­ják be mégis. A punkosok világa talán kissé elszigetelt társadalmi életforma mely a fiatalok szerint ismét di­vattá vált, még ha nem is abban a formában, mint amilyen a hat­vanas-hetvenes évek „hippi” di­vatja volt. Ami azonban közös: mindkét . divat, mindkét életforma ellen ma is, mint régen, tiltako­zik a társadalom. Seregély Erzsébet szített” irokézfrizura, a fülükben, orrukban olcsó, bizsu fémkari­kák, a szeméttárolókból össze­hordott, nadrágzsebekre, sliccre, tűvel átszúrt mellre, vállra füg­gesztett üres sörösdobozok csö­römpölése azonban már egy új, másik zenei irányzatból születő életstílus kezdetét jelezte. mbol a munkás kölykökből összeverődött sokaság, és kezdetét veszi a punk mozgalom. PUNKTÖRTÉNET * > - ^ S HMl V w

Next

/
Oldalképek
Tartalom