Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-05-08 / 16. szám

Paksi Hírnök 1998. május 8. SVÉDASZTAL / / / A Nemzeti Kulturális Alap, Paks Város és Tolna me­gye Önkormányzata, az ESZI, a Művészeti és Szabadmű­velődési Alapítvány, valamint a Magyar Úttörők Szövetsége paksi elnökségének támogatá­sával színvonalas rendezvény­nek adott otthont a paksi Vá­rosi Művelődési Központ. Április 25-én és 26-án a Ma­gyar Drámapedagógiai Társas­ág rendezésében megtartott VII. Országos Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó regionális - Somogy, Tolna, Baranya, és Fejér megyét felö­lelő - döntőjét tartották Paks város kulturális intézményé­ben, ahol közel tizenkét órán keresztül, reggel kilenctől egé­szen késő estig, a népballadá­tól kezdve a mesejátékig a ma­gyar és nemzetközi irodalom gyöngyszemeit tekinthették, hallgathatták meg az odaláto­gató vendégek. A programsorozatban tize­nöt, más és más településről érkező színjátszó csoport, ti­zenöt szebbnél szebb produk­cióval ajándékozta meg a kö­zönséget. Az esti eredményhirdetésen végre nyilvánossá válhatott, hogy a résztvevők közül né­gyen - a taszári Általános Is­kola alsó tagozatosai Béka­szerenád című verses összeál­lításukkal, a szekszárdi Garay­­s Színjátszók a Kádár Kata cí­mű népballadával, a marton­­vásári Beethoven Általános Is­kola színjátszói Arany János: A Fülemüle című elbeszélő költeménye alapján rendezett pódiumjátékkal, valamint a sellyei Irodalmi színpad ifjú művészei által bemutatott Élet-képekkel - képviselhetik majd régiónkat az országos fesztiválon. Az izgalommal teli megmé­­. rettetés fáradalmait másnap, vasárnap egy dunai hajókiránduláson pihenhették ki a résztvevők, majd egy ki­adós ebéd után megkezdődhe­tett a hazautazás. IFJÚ FIZIKUSOK PAKSON ilárd Leó születésének szá­zadik évfordulója alkal­mából, az országos megemlé­­kezési programsorozat méltó részeként április 28-30. között Pakson rendezték meg az első, de mindenképpen folytatásra váró Országos Szilárd Leó Fi­zikaverseny döntőjét. A meg­mérettetésnek az Energetikai Szakképzési Intézet adott ott­hont, de a két nap során a - hetvenhárom iskola négyszáz­ötven benevezett tanulója kö­zül - döntőbe jutott huszonöt diák az atomerőmű Tájékozta­tó és Látogató Központját, a Karbantartó és Gyakorló Köz­pontot, és az Új Színkör be­mutatkozó előadást is megte­kinthette. A verseny különlegessége nem csak az alkalomnak, de a témának, az érintett résztudo­mányágnak a magfizikának is köszönhető volt. Az ország - képzettséget és tanulmányi si­kereket tekintve - élenjáró kö­zépiskoláinak hírnevét tovább öregbítve, a fizikát szerető és abban igen-igen jártas tanulók elméleti és gyakorlati síkon is bizonyították hozzáértésüket. Az eredményhirdetésen Ko­­váts Balázs, tájékoztatási főmérnök köszöntötte először a vendégeket, majd Csajági Sándor ESZI-tanár, s egyben a verseny főszervezője a Tolna megyei fizikaverseny helye­zettjeit - melyek között a har­madik helyen két ESZI-diák is szerepelt - ismertette. Ezt kö­vetően Marx György atomfizi­kus emlékezett meg Szilárd Leóról, idézve hitvallását, mely szerint érezve a változá­sok irányát, a jövő számára fontos tudományokat kell mű­velni; majd a professzor dr. Szűcs József adjunktussal, a JPTE Fizika Tanszékének ve­zetőjével adta át a díjakat. A junior - első, második osztályos - korosztály versenyében Bálint Péter, a JPTE szegedi gyakorló iskolá­jának tizenötéves tanulója lett az első; a másik csoportban, a harmadikosok és negyedike­sek versengésében pedig Tóth Ádám, a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium diákja ke­rült ki győztesként. Az iskolák között, az összesített ered­mény alapján a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium bizo­nyult a legeredményesebbnek. (Volf) A PAKSI HÍRNÖK POSTÁJÁBÓL Az 1998. május 1-jei számunkban közzé­tett nyílt levélre az alábbiakban válaszol dr. Rosner Gyula múzeumigazgató. Tisztelt Szekeres Judit! Tyjyílt levelére aligha kéne vá­­laszolnom, hiszen meg­állapításainak döntő többségé­vel nem tudok mit kezdeni. Az ominózus zsűrizésnek valóban elnökként voltam ré­szese, de talán több évtizedes tapasztalatom, valamint zsűri­társam e városban szintén több évtizedes és köztisztelet­nek örvendő rajztanári múltja elegendő biztosíték kell le­gyen az értékítélethez. Hogy Ön másképp látta, másképp ítélte meg az alkotásokat, nem elvitatható joga. Ezt én tiszte­letben is tartom. De joggal vár­juk el a mi döntésünk tisztelet­­bentartását is. A pályázati kiírás és a mé­retek kérdésének egységbe hozásával nem értek egyet, mert pont az alkotó gyermek hitét a szépben töretnénk meg. Ami a többi kép kiállítá­sának általam történt meg­akadályozására irányuló mondatait illeti, egyszerűen nem tudom értelmezni. Hogy nem járultam volna hozzá a kiállításhoz, ez egyszerűen nem igaz, hiszen magam is hi­ányoltam a többi mű bemuta­tását. így további megállapí­tásai szubjektivitásukban már nem bírálatot, hanem an­nál sokkal gonoszabb indula­tokat takarnak. A világ egyetlen zsűrije sem foglalkozott és foglalkozik a jutalmak kérdésével, csupán a produktumok bírálata a fel­adata. így sem én, sem zsűri­társam nem tudta és lényegé­ben ma sem tudja milyen ju­talmakban részesültek a gyer­mekek. Amennyiben a jutal­makkal kapcsolatos megáll­apításai hitelesek (s ezt nem kétlem), akkor sajnos nagyon hasonlatosak az Ön vélemé­nyéhez a magaméi. Ám én a kifejezések területén a szino­ním szavakkal jobban gazdál­kodtam volna, mert a hántás mindig talál alkalmat az újabb hántáshoz. Amiről valaki nem tud, s én minderről nem tud­tam, így nem is tehetek róla, de mivel ott voltam a helyszí­nen, talán helyesebb lett vol­na tőlem megkérdezni mind­azt, amit megkérdőjelez, s ak­kor erre az esetre nem lett volna igaz Marcus Aurelius megállapítása: Szoktasd magad hozzá, / / hogy minden emberi cselekedet láttán, ha lehetsé­ges, tedd föl magadnak a kér­dést: vajon milyen célból teszi ezt? De önmagadon kezdd, és először önmagadat vizsgáld meg.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom