Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-03-06 / 8. szám

Paksi Hírnök 1998. március 6. NÁLUNK TÖRTÉNIK MEGSZÜLETETT A VÁROS IDEI KÖLTSÉGVETÉSE (Folytatás az 1. oldalról) A szocialista képviselő a tanuszoda előtti telekre üzletházat építeni szándékozó vállalkozó-csoport levelét is­mertette újabb interpellációjá­ban: kérte azt, hogy a követ­kező testületi ülésen ter­jesszék elő az uszoda előtti te­lek ily módon történő haszno­sításának ügyét. A jegyző tize­nöt napon belül írásban vála­szol számára. A napirendi pontokra tett eredeti javaslatokat felcserél­ték a képviselők: a költségveté­si összegeket érintő előterjesz­téseket a büdzsé tárgyalása előtt vitatták meg. Az interpellációk után, és az ülés napirendi pontjainak elfo­gadását követően zárt tárgy­alással kezdték meg a képvi­selők a munkát. A közel egy órás diskurzus során elsőként arról döntöttek a városatyák, hogy Beregnyei Miklósnak - tár­saságának, a Jámbor Pál Tár­saságnak ajánlására - Paks vá­rosért tett munkássága érdemé­ül PRO ŰRBE díjat adományoz­nak. Ezután a kis és közepes ra­dioaktivitású hulladéktemető ügyében tárgyaló három tagú delegációba - a közelmúltban lemondott Hajdú János képvi­selő helyett - Faller Dezsőt vá­lasztották, s mindannyian jóvá­hagyták a PA Rt.-vel folytatott eddigi hosszas tárgyalásokat, és annak eredményeit. A zárt ülést követően az első napirendi pontban a szennyvíz­­csatorna hálózat építéséhez el­nyert támogatás egy részéről mondtak le a képviselők. En­nek oka az az 1997. év végétől hatályos törvényi bekezdés volt, amely lehetőséget biztosí­tott arra, hogy a beruházás fo­lyamán vagy annak befejezését követően a levonhatóvá váló ÁFÁ-t az adóhatóságtól az ön­­kormányzat visszaigényelje és ezzel egyidejűleg a forgalmi adóhoz tartozó központi támo­gatásról lemondjon és azt az ál­lami költségvetésbe visszafizes­se. A lemondásról szóló határo­zati javaslatot a testület egy­hangúlag elfogadta. Ezt követően a Tanuszoda melletti hévízkút hasznosításá­nak lehetőségét tárgyalták a képviselők. Kérdéseik között szerepelt, hogy gyógyvízként tör­ténő hasznosításával egy bizo­nyos idő eltelte után elapadhat -e a kút vize? Dr. Gálos István Vass Györgytől, a polgármeste­ri hivatal műszaki osztályának szakemberétől érdeklődésére megnyugtató választ kapott. A határozati javaslatot végül, az előterjesztő dr. Széchenyi Attila módosításával együtt el­fogadták a képviselők: a hévíz­kút ásványvíz és gyógyvíz minősítéséhez, valamint a hasz­nosításhoz szükséges munkála­tokat támogatták, a költségfe­dezetet 3,580 millió forintban (ötszázezer forint az RRT több­letköltsége) jóváhagyták. A Jámbor Pált ábrázoló szo­bor helyét hosszasan vitatta a testület. A véleményező bizott­ságok (városépítő, oktatási, környezetvédelmi, és gazdasá­gi) egyik fele az Erzsébet Szálló előtti területet látta jónak, a másik a Lengyel - Magyar Ba­rátság Parkban képzelte volna el a szobor feláállításának he­lyét. Az az ötlet, hogy szobor le­gyen, a Jámbor Pál Társaságtól származik, és ők kérték a kép­viselő testüleletet, hogy szak­emberek bevonásával a bejárt helyszínek elemzése után dönt­sön. A hely kijelöléssel kapcso­latos egyeztetések még tavaly decemberben elkezdődtek, a helyszín vonatkozásában pedig a vélemények többször is vál­toztak. Hosszas vita után a testület végül is a Jámbor Pál szobor helyéül a Lengyel - Magyar Ba­rátság Parkot jelölte ki, mely­nek fellálítását március tizenö­tödikére tervezik. A költsége­ket a PA.Rt és az önkormányzat viseli. Sarkalatos pontja volt a tes­tületi ülésnek, és közel másfél órás vitát váltott ki a Kishegyi út, Tolnai út és Újtemplom utca közötti szakasz forgalmi rend­jének kérdése. A tanácskozási joggal jelen levő Köllő Imre városi rendőrkapitányt több képviselő kérdezte arról: mennyiben vál­tozott a balesetek száma az egyirányúsítás után? Válaszá­ban a kapitány elmondta: ép­pen a súlyos balesetek indokol­ták azt, hogy 1995-ben a rendőrség már javasolta az utca egyirányúsítását - a forgalmi rend megváltozása óta pedig csupán egy koccanásos baleset történt. Faller Dezső a megnö­vekedett forgalmat elviselni kényszerülő Pollack Mihály és Kápolna utcák baleseti statisz­tikájáról is érdeklődött - ezt a rendőrség nem vizsgálta. Heves (személyeskedéstől, sem men­tes) polémia lángolt fel annak kapcsán, hogy egy évvel ezelőtt nem minősített többséggel dön­tött a testület az egyirányúsítás­­ról, hogy elvtelen lépés volt a lakók egy részének kedvezni mások rovására, s felvetették azt is: az aláírásgyűjtések „ko­molyan vétele” a testület ré­széről úgy tűnik függ attól, hogy milyen ügyben történt az akció. Bor Imre képviselő java­solta egy közvéleménykutatás lehetőségét is, amellyel bizo­nyossá válna, hogy a többség számára kedvezőtlen ajelenlegi forgalmi rend. Tizennégyszer jelezték fel­szólalási szándékukat a képvi­selők, miközben elfogadták dr. Rónaky József javaslatát: ves­senek véget a parttalan vitának. Végül a határozati javaslat egyes pontjáról, melyben az szerepelt, hogy a kétirányú forgalom visszaáll súlykorláto­zási intézkedésekkel és az autó­buszok kitiltásával nyolc igen, öt nem és négy tartózkodó sza­vazat után nem született döntés - tehát a jelenlegi forgalmi rend nem változik meg. A második ja­vaslat azonban tetszést aratott: a Pollack Mihály utca és Domb utcai csomópont és kijelölt gya­logátkelőhely kivitelezésének a részletes helyszínrajz alapján, ezév szeptember 1-ig meg kell történnie - ezt dr. Bencsik Lajos módosító indítványával egészí­tették ki, mely szerint a gyalo­gátkelőhely kerekes székkel jár­hatóságát is biztosítani kell. A hosszan tárgyalt napirendi pontok között, hatodikként ke­rült a testület elé Paks város 1998-2000. évi költségvetése. A maratoni tárgyalást a már meg­szokott hangvételű, hol szem­élyeskedő, hol indulatos, hol pedig szónoklatos, de minden­képpen politikai indíttatású hozzászólások kísérték. Bor Imre és dr. Rónaky József által hangoztatott vélemények sze­rint a „költségvetés tarthatatlan volta egyértelmű”, „a város mo­bilizálható vagyonát már sike­rült mind eladni”, így jövőre úgy eladósodik a város, hogy „nem lesz egy vasa sem”, ezért egyszerűen elfogadhatatlan a költségvetés-tervezet. Mások szerint el kellene gondolkodni azon is, hogy ebben a siralmas helyzetben szabad-e új beruhá­zást indítani, s nem lenne-e cél­ravezetőbb a „légvárak építése helyett a meglévő dolgokat megmenteni”. A vita során újra felborzolta a kedélyeket az új szociál­is otthon és a gimnázium „ügye”, de a Paksi Ipari Park - amit sokan csupán „földbe du­gott vascsövek összessége­ként” tartanak számon - sem kerülhette el a bírálatokat, s természetesen a polémia során

Next

/
Oldalképek
Tartalom