Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-01-17 / 1. szám

Paksi Hírnök 1997. január 17. EMBERMESÉK Idős, utcámban élő néni mond­ja: „Kegyetlen időket élünk.” -Lehet ebben valami, főleg akkor, ha több mint hét évti­zed megméretései után teszi ezt a megállapítást. Történik ez az óesztendőben, pontosan 1996. oltóság parancsnoka -, hogy valószínűleg a fiatalember ágya mellett elhelyezett fűtőtest, eset­leg ágyban történt dohányzás okozhatta a tragédiát. Ebben az esetben nagyon nehéz reális képet alkotnunk a baleset kö-GOMOLYGÓ FÜST PAKS FELETT december 23-án reggel, né­hány perccel nyolc óra előtt. Az ok; az Öreghegy utcából nyíló Csonka közből gomoly­­gó füstfelhő, mely lassan ráte­lepszik a Kálvária-temető egy részére, s a domb alatt békésen pihenő Petőfi utcára. Az oko­zat egy csöppnyi ház, melynek tetőzetén kézigránátként rob­bannak a palák, füst kinyom­­ta-törte-robbantotta ablakok, kiégett ajtó és ablakkeretek. Hamarosan megérkeznek a tűz­oltók, parancsok, figyelmezte­tő kiáltások sorozzák egymást, de még a bámészkodók sem ké­pesek felfogni, hogy mi is tör­ténik itt valójában, mi ez a füst Paks felett? A tűz eloltása után a paksi tűzoltók a kiégett ház át­kutatása során a szénné, humá­­vá vált bútorok közt egy felis­­merhetetlenségig összeégett férfi holttestére bukkannak.-Vizsgálataink során arra a következtetésre jutottunk - válaszolja kérdésemre Sátor Géza őrnagy úr, a városi tűz­rülményeiről, mivel a lakás teljesen kiégett, szinte minden elpusztult. Tény, hogy megta­láltuk a fűtőtestet, ennek kon­nektorba illesztett dugvilláját. Valószínűsíthető, hogy az ál­dozat szénmonoxid-mérgezés­­ben hunyt el, annál is inkább, mert tűzoltóink a helyszínre érkezéskor nem egy teljesen lángokban álló házat, hanem egy belülről izzó, füsttel telje­sen feltöltődött, csaknem rob­banásveszélyes lakást találtak. Igaza lehet az utcámban élő idős néninek: „Kegyetlen idő­ket élünk.” Az új esztendő első hónapjából visszatekintve el­gondolkodom a 36 esztendős B. Jánost közülünk elragadó szerencsétlenségen túl azon a rövid életúton is, amit megtett. Jól ismertem őt. Tudtam, hogy munkanélküli, de azt is lát­tam, hogy ritkán van munka nélkül. Hívták, hát ment és se­gített. Nem volt se jobb, se rosz­­szabb senkinél. Tisztelet azok­nak a szomszédjában élő em­bereknek, akik ha csaknem reménytelenül is, de mindent megtettek a tragédia megaka­dályozása érdekében. Mégis, milyenek is vagyunk mi, em­berek. .. Nem tudok nem leírni három sajátos véleményt, me­lyek balesetével és vele kap­csolatosan hangzottak el. A vé­leményalkotók alig vagy felü­letesen ismerték, ám a tragédia ölbe tett kezű szemlélői voltak mindannyian. Idős hölgy: „Sajnálom sze­gényt, jóképű, derék, segítő­kész fiatalember volt. Igaz, hogy ivott is néha, de sohasem bán­tott senkit - csak saját magát.” Középkorú férfi: „Magának köszönheti.” Harminc-egyné­­hány éves fiatalember. „Sze­rintem felgyújtották.” Értjük egymást. Végül is más szelek kapják fel a füstöt, mint húsz évvel ezelőtt. Nálunk ma­gyaroknál, így paksiaknál sincs hiány az egymás iránt megnyilvánuló toleranciában. Említem például a B. János la­kásának egy részét bérlő há­romgyermekes H. Istvánná baleset utáni és ünnepek köz­ti, ünnepek után való csaknem reménytelen menetelését. H- né a tragédia idején (szerencse a szerencséúenségben) nem tartózkodott családjával az épületben. A váratlanul min­den tartozékával elpusztult ideiglenes „otthon” szemrevé­telezése után az ónos esős, ha­vas utcákon azonnal útra kel, hogy újabb albérletet szerez­zen a családnak. Persze hiába kutat. Ünnepek idején nincs hivatalból nyújtott segítség sem, így jobb híján kénytelen segítőkész barátoknál meg­húzni magát a család még csak nem is Pakson, hanem Nagy­­dorogon és Pusztahencsén. iz óesztendő alkonya nem fukarkodott tehát az „ün­nepi” kálváriákkal. De el­ment már, szétfoszlott, miként egy fagyos decemberi reggelen égbe kapaszkodó füst - Paks felett. SZARKA JÓZSEF vaui & r,naiwr. ÜZLET és IRODAHÁZ KÖNYVELÉS, ADÓTANÁCSADÁS' TELJES KÖRŰ ÜGYINTÉZÉS PAKS, DEÁK F. u. 38. (6-os út mellett) S/fax: 75 -316 938 MAGYAR KÉKKERESZT EGYESÜLET Mindazoknak, akiknek az életében, családjában vagy környezetében az alkohol problémátjelent. A Kékkereszt Egyesület helyi csoportja elsősorban az iszákossággal küszködök számára hirdeti, igyekszik elérhetővé tenni Istennek szabadító, gyógyító ajándékát. Ezért hívogatjuk a gyógyulni vágyókat, keressük velük a kapcsolatot és készítünk alkalmat részükre. Szívesen állunk mindenki rendelkezésére, akik segítséget kémek, érdeklődnek munkánk iránt. Alkalmaink: minden páratlan hét hétfőjén 18 órától a Paksi Művelődési Központi, klubtermében. minden páros hét hétfőjén 18 órától Györkönyben, a Szőlőtő Alapítvány otthonában. Bővebb felvilágosítás: Bán József, Györköny, Kossuth L. u. 320. Telefon: 06-75/352-456. „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem Csendesen és váratlanul átölelt az Isten.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom