Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-02-07 / 4. szám

Paksi Hírnök 1997. február 7. ARCOK A VÁROSBÓL TÁVOLI MESEVILÁG A törökországi Queen of Európa szépségverseny óta - ahol a zsűri úgy döntött, hogy Európa 5. leg­szebb hölgye nálunk található - nem hallottunk városunk szépségkirálynőjéről. A hazai és a külföldi sikerek után, hogyan alakult az élete Paks házi­asszonyának - erről kérdeztük Tokaji Nórát: Folytattam tanulmányaimat a dunaújvárosi műszaki fő­iskolán, melynek végzős hallgatója vagyok - meséli Nóra, aki épp az elmúlt na­pokban tette le sikeresen utol­só félévi vizsgáit. - Ha végez­tem, mint műszaki mene­dzser, fél év gyakorlat követ­kezik, amit a fővárosban sze­retnék eltölteni.-Mi a helyzet a szépségszak­mában, hiszen ilyen eredmé­nyek után azt gondolná az em­ber: zsebedben szerződés lapul.-A szépségversenyt nem szabad összetéveszteni egy modellversennyel, kevés szép­ségkirálynőt láthatunk viszont a kifutón. Szerepeltem válo­gatásokon, a Fészekrakó című televíziós műsorban, di­vatbemutatón - de nincs szer­ződésem. Egyfelől összeegyez­tethetetlen az iskolával, ahol bár halaszthattam volna, nem láttam értelmét. Rengeteg anyagi befektetést és elhiva­tottságot igényelne az, hogy 2-3 évet feltegyek erre az éle­temből. Távolról ez egy me­sevilágnak tűnik: de jó lehet reklámfilmben szerepelni vagy egy újság címlapján, pedig ke­serves az út odáig. Nem tu­dom azt csinálni, hogy nap­hosszat járjam az ügynöksé­geket, hetente több alkalom­mal vegyek részt válogatáso­kon, ahol mondjuk száz lány­ból egyet választanak ki. Erre sem időm, sem idegzetem. Egy modellügynökség pedig nem tud annyi munkát adni, hogy abból meg lehessen élni. Valójában 10-20 felkapott modell lefedi a teljes piacot, a többieknek már csak a „mor­zsák” jutnak.-Indulsz valamilyen verse­nyen?- Hívtak egy modellverseny­re, ami hasonló rangú ren­dezvény mint az „Év arca”. Ez nyáron lesz majd. Ha nem szólnak, nem megyek, de így lehet, hogy nekifutok - pró­ba, szerencse.-A Duna menti városok szép­­ségkírdlynőjeként elnyertél egy hollywoodi utazást. Hogy sikerült?-Ez tavaly elmaradt, mert éppen akkor voltam Törökor­szágban, a Queen of Európán. Remélem idén összejön, már csak azért is, mert Dallasban ismerősök várnak.-Már folynak az előkészüle­tei az idei sörfesztiválnak és szépségversenynek...-Amihez kellemes élmé­nyeim fűződnek. Igen színvo­nalas és termékeny verseny volt, hiszen négy lány is or­szágos döntőben szerepelt az itteni indulók közül. Szeret­ném, ha ilyen maradna és bí­zom benne, hogy egyre töb­ben jelentkeznek majd... PRÉHÁZI Lezárták az iskolákban a fél­­j évet, a virágboltokban meg­jelentek az első tulipánok és - bár még igencsak tél derekán járunk - a ködös, párás égbol­ton néha átcsillan a napfény Gyerekzsivaj hallatszik innen is, onnan is, majd becsenget­nek és az előbb még élettől nyüzsgő iskolafolyosó kiürül. Ismét egy újabb hét vette kez­detét a Móra Ferenc iskolában, amelynek vezetője immáron évek óta Till Józsejhé.-Mádi Magdolna azzal a kérdéssel gurította tovább a hó­labdát: Hogyan látja a mai ma­gyar iskolák helyzetét?-A társadalomban meglévő feszültségek elsőként mindig is az iskolákban csapódtak le. Egyik ilyen a minket körülvevő stressz, ami az igen nagy meg­terhelést jelentő, túlzott telje­sítményorientáltságból fakad. Ez begyűrűzött minden intéz­mény falai közé - már a kis­gyermekeket is versenyeztet­jük. Ez nem azt jelenti, hogy a teljesítmény nem fontos, de a hozzá vezető út legalább olyan figyelmet érdemel. Az ered­ményt az iskolákban legtöbben csupán a jegyen keresztül mé­rik le. Pedig az érdemjegy pusztán jelzés, hogy a meg­kezdett úton hová jutottunk. A gyerek ahelyett, hogy örömét lelné a tanulásban, azon szo­rong, hogy ötöst és négyest kap. Ez társadalmi probléma, amelynek kiküszöbölésére mind a felnőtteknél, mind a gyerekeknél szemléletváltozás­ra lenne szükség. Szívem sze­rint bizonyos tantárgyak eseté­ben nem is adnék osztályzatot.- A másik ami elgondolkod­tató a korai szelekció. A társa­dalomban is együtt élnek oko­sak és kevésbé okosak, jól ne­veltek és kevésbé jól neveltek - ez az iskolában is ugyanígy van. Erre a meglévő helyzetre kell, hogy épüljön a pedagógiai program, amelynek folyamatá­ban a kis sikert is sikerként éljük meg, ahol együtt nevelke­dik a tehetséges és a kevésbé tehetséges. Nem tartom he­lyesnek azt, hogy már kisgyer­mek korban tudatosítjuk az esetleges szétválasztással a kü­lönbségeket. Együtt kell, hogy neveljük a különböző képes­ségű gyerekeket. Adjuk meg a kellő segítséget ahol kell, a másik helyen pedig nyissunk új távlatokat.-Problémát jelent'az egyre csökkenő gyereklétszám is...-Valóban, ez országos prob­léma. Komoly hibának tartom az iskolák közötti rivalizálást. Az jó, ha az iskolák különböző profillal működnek, választási lehetőséget biztosítva diákok­nak és szülőknek egyaránt. Azt viszont bajnak tartom, ha a tan­­intézmények közötti versengés elhatalmasodik. Az iskolavá­lasztást nem a divatnak kellene aláverni, elsődleges a gyerek. A diák érezze jól magát az isko­lában, de az elmélyült isme­retszerzés mellett legyen le­hetősége arra is, hogy életkori sajátosságainak megfelelő tevé­kenységet folytasson.-Kinek adja tovább a hó­labdát? Dr. Pásztor Hildának, a Vá­rosi Rendelőintézet veze­tőjének. PRÉHÁZI ILDIKÓ JÓ NAPOT, MI ÚJSÁG?

Next

/
Oldalképek
Tartalom