Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-09-12 / 32-33. szám
1997. szeptember 12. Paksi Hírnök Fél évtizednél hosszabb ideje tulajdonosként élnek a szerencsés lakók a Kossuth Lajos utca 3. szám alatti nyugdíjas házban. Nem minden paksi és városkörnyéki nyugdíjasnak valósulhatott meg ez a vágyálma, akiknél az életkor előre haladása, az egyedüllé válás, az egészség romlása, a kényelmi igény egyaránt közrejátszott az előző, többnyire kertes családi ház után az ide költözésben. A Szent István térről is nyíló érdekesen egyedi formájú többszintes épületben a garzonok, egy-másfél-kétszobás összkomfortok egyedülálló özvegyeknek, régi házaspároknak élet-színterei, de akad itt évtizedek után újra egymásra talált, új közös életüket egyházi esküvővel is megpecsételő házaspár is.- A nevem nem érdekes, de én nem költöztem volna a nyugdíjas házba a nagyon drága olajjal fűtött házamból, ha tudom, hogy bevezetik Pakson a gázt - tárja fel ideköltözése indítékát a 8o év körüli hölgy. Van az alagsorban mosógép nélküli mosókonyha, hidegmeleg vízzel. Csakhát a lejárást, a lépcsőzést az öreg lábak már nem bírják...- Hogyan élnek-laknak a nyugdíjasok házában?- Harminckét lakásban lakunk. Bár nincs társalgónak, a közös képviselő irodájának szolgáló helyiség, így hát itt a folyosón, nagyritkán valamelyikünk lakásában beszélgetünk. Téma, esemény mindig van bőven. Például, hogy kinek-kinek mit mondott a telefonon hívott orvosa. Meghogy milyen jó lenne, ha hetenként meghatározott időpontban jönne orvos a nyugdíjas házba, de hát erre alkalmas helyiség nincs. Különben kívül-belül szép, hangulatos a paksi nyugdíjasok háza. Van bejárata a Kossuth Lajos utca, a Szent István tér felől, csak ne lenne az a sok fránya meredek bejárati lépcső... Belül a folyosókon színes cserepes virágok, kúszó zöldnövények jelentik a pihentető 1. ARCOK A VÁROSBÓL dekorációt és idézik fel az ezelőtti, régebbi családi ház kertjének képét, hangulatát, emlékét. Programként, frissítő, erősítő mozgásként mostmár marad a közeli Szent István tér, odébb a Duna-part, a bátrabb vállalkozók ritkábban az ó-paksi rész távolabbi pontjaira, nagyritkán az új lakótelepre is elvetődnek. Vagy még távolabbra, mint a Fülöp házaspár, akik gépkocsin bebarangolják a dunántúli gyógyfürdőket, de ha a szükség úgy hozza az erre szoruló szomszédot is elfuvarozzák az orvoshoz Wartburgjukon.- Ne kívápja, hogy részletezzem a tortúrát, ami kiváltotta, hogy jól menő kolozsvári fodrászüzletünket feladva, Kolozsvárott maradt tanár Bandi fiunk kivételével a család átjöjjön, ahogy mi mondjuk Erdélyben: ide Magyarba -mondja Fülöp Endre. -Eszter lányunk ma is fogorvos Dunaszentgyörgyön, férje az atomerőműben dolgozik, László fiunk Budapesten. Van négy gyönyörű unokánk.- Hogyan sikerült a beilleszkedés?- A nyugdíjas ház első beköltözői között voltunk. Ami bútort, könyveket, dísztárgyakat, képeket itt lát nagyon nehezen, de sikerült a Causescu rémuralma alatt nyögő Kolozsvárról, lakásunkból átmenekíteni. Ez volt életünk munkájának, eredményének számító anyagi javunk, vagyonunk. Megvallom, már csak korunk miatt is volt bennünk félsz, bizonytalanság: vajon hogyan lehet, egyáltalán lehet-e az öreg fát átültetni? Aztán mikor láttuk a gyerekek boldogulását, megnyugodtunk, végül mi is szerencsésen gyökeret eresztettünk. Hogy milyennek látjuk Paksot? Gyönyörűnek, idézi számunkra a romániai, szász hagyományú városképet. Ezért is tetszenek például a helyi sváb történeti hagyományok. A város képe erősen emlékeztet a Kolozsvár és Nagybánya közötti Dés /Dej/ városára. Mindkettőnek van folyója, itt a Duna, ott a Szamos folyik a város mellett, melyet megénekeltek a Szép város Kolozsvár kezdetű dalban, és Ady is írt a Szamosról. A paksi hétköznapok kerülnek ismét szóba. A sok ismerős, hiszen nyugdíj előtt a Barátság utcai borbélyüzletben évekig dolgozott, ahol a felesége, Ilonka néni pedikűrös volt. Életútjukról sokan, sokat tudnak a nyugdíjas házban, ahol jószomszédi kapcsolatban éldegélnek, össze járogatnak özvegy Szűcs Jánosnéval, dr. Major Györgynével, Kocsis Istvánnal, Kemékkel, Bosnyákékkal és a többi szomszéd nyugdíjassal.- Hallottam a házban az állampolgárság megszerzéséről és közelgő aranylakodalmukról...- Életünk meghatározó esemény - élménye volt április 24- én, amikor ünnepélyesen átvettük a Városházán visszahonosítási okiratunkat. Én, aki 81 éve a romániai Vingrádon és Csiszár Ilona a feleségem, aki 69 esztendeje Marosvásárhelyen született, végre magyar állampolgárok lettünk anyaországunkban. Fülöp Endréné és férje felejthetetlen élményeik között őrzik Herczeg József polgármester és az anyakönyvvezető barátságos köszöntő szavait és ereklyeként vigyáznak magyar állapolgárságuk igazoló okiratára. Anyaországi, paksi magyar mivoltuk mellett természetesen megmaradtak a régi, elszakíthatatlan eredeti, erdélyi gyökereik is. Hiszen egyik fiuk, rokonságuk mellett a vejük szülei, ahogy mondják: apatársuk és anyatársuk is erdélyiek. S a családból Fülöp Endre édesanyja és édesapja is a kolozsvári Házsongárdi temetőben alussza örök álmát.- Mi pedig mostmár itt, Pakson, az itteni földben eresztünk gyökeret - mondja Bandi bácsi. - A Virág utcai református temetőben vásároltunk családi kripta sírhelyet. Ezzel is kifejezzük akaratunkat, jövőnek szóló döntésünket, miszerint a mi családunknak mostmár - Erdély után -, éltében és holtában itt a hazája, otthona az anyaországban, Pakson, Magyarországon. Ahol 1997. november 29- én megünneplik családi, baráti körben házasságkötésük ötvenedik évfordulóját - aranylakodalmukat. B.GY. CSENDESEN, ÖREGESEN
