Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-04-25 / 15. szám
1997. április 25. Paksi Hírnök A KISHEGYIEK A NAGY HEGYEN (Fölfelé, lefelé, fölfelé, lefelé...) • POZBAI ILDIKÓ Nem könnyű a képviselők sorsa, akik egy-egy hosszan tartó, heves vitákkal tarkított testületi ülés után, fáradtan várják párjuktól az „akkor is neked volt igazad, fiam” édes egyetértését. Nekik mi, választópolgárok sem segítünk a konszenzus utáni vágyuk elérésében. Egyetlen példa: a közelmúltban felmerült az igény, hogy néhány forgalmas paksi utcát a tehermentesítés érdekében egyirányúsítsanak, tereljék más, párhuzamos utakra a forgalmat. Annak rendje s módja szerint az érintett körzet egyéni képviselője, dr. Bencsik Lajos a hozzá levél formájában megfogalmazott kérést tolmácsolta a „tizenhetek” testületé felé: vitassák meg ők maguk az elképzelést. A Kishegyi út — aki már járt arrafelé, tudja — nagy forgalmat bonyolít, aminek egyetlen oka az lehet, hogy sokáig egyeduralkodója volt az ó- és újváros összekötésének. Nos, ez a Pollack Mihály utca meghosszabbításával megszűnt, azaz, mint azt a fenti példa mutatja, nem teljesen. Történetesen ugyanis a városban autóval közlekedők valamilyen rejtélyes ok miatt nem hajlandók igénybe venni az immár többsávosra kiépített utat, helyette a szűk Kishegyit választják. Természetes, hogy ezt a helyzetet rosszul tűrik az ott élők, akiknek bármilyen furcsa is, gyermekeik vannak, kezüket szüleik nem merik elengedni az úthoz közeli járdán sem, vágynak a friss levegő és a csend után. Dr. Bencsik Lajos, a választókörzet képviselője szívén viselte az igényt, amely nem sokkal az után fogalmazódott meg, hogy a gázvezeték építésekor rövid ideig csak fölfelé lehetett közlekedni ezen az útszakaszon (az Újtemplom utcáig), s úgy látták az itt lakók, a megszorító intézkedés bevált. Az autósok nem panaszkodtak, a „kishegyiek” pedig végre nyugodtabban élhettek. A testület az előterjesztést megtárgyalta, az igényt jogosnak vélte, s közlekedési szakember vizsgálata alapján úgy határozott, hogy a városközpont felé tereli a forgalmat az Újtemplom utcától. Ez az a bizonyos neuralgikus pont a Kishegyi utca egynéhány lakója számára, ugyanis — vélik — így nem jó. Miért nem az eredeti „felfelé” volt a nyerő... Az önkormányzat hivatkozik, magyaráz, hogy környezetszennyezőbb, ha felfelé haladó járművek bűzét szívják a lakók, mint az fordítva volna, hogy kisebb a zajhatás, csekélyebb az üzemanyagfogyasztás, hiába Már-már aláírásgyűjtésen törik az elégedetlenek a fejüket. (Kérdés, vajon ennek testület elé terjesztésére is Bencsik Lajost kérik?) A képviselő a felvetésre azt mondja, mindenki számára tökéletes döntés nem hozható, s megosztja velem, hogy azt is hallotta a legegyszerűbb az volna, ha le- és felfelé egyaránt egyirányúsítanának (!). Kétségtelen, a leginkább költségkímélő, legegyszerűbben kivitelezhető megoldást ők ajánlják... Egyetlen véleményre körültekintő újságíró nem adhat, így az utca legkülönbözőbb pontjain élő lakosokat szondáztam, mi is az álláspontjuk a forgalomelterelés ügyében. Nem voltam eléggé precíz, minden lakásba nem kopogtattam be, azonban a tíz megkérdezett közül egy sem vitatta az elterelés szükségességét, előbbutóbb arra is rájöttek többen, mi is lehet az „éppen lefelé” megoldás — egyébként ésszerű — magyarázata. Ez ügyben tehát nyugodtan térhetnek haza a képviselők: jól cselekedtek... ERŐMŰ: ADJUK, VAGY MÉG SE? A teljes irracionalitás lengi körül a villamosenergia privatizációját, politikai felhangokkal, szakmai érvek háttérbe szorításával — hangzott el az SZDSZ helyi szervezete által meghirdetett Liberális Klub április 17-i rendezvényén a meghívott előadó, Szalay Gábor országgyűlési képviselőtől. Talán éppen ezen megfontolás késztette a paksi csoportot arra, hogy a tisztánlátás érdekében az SZDSZ energetikai szakértőjét Paksra invitálja Az előadáson elhangzott: az előző kormányzati ciklusban kezdték megteremteni a privatizáció elvi feltételeit. Az akkor is törvényhozói státuszban lévő képviselő kifejezetten sikerként könyveli el a villamosenergia szállításáról, a gázszolgáltatásról vagy éppen a bányákról született törvényt. Mint rámutatott, ezek meghozatala a gördülékeny megánosítás előfeltétele volt. Az SZDSZ szakembere részt vett a törvény előkészítésében, és elismerően nyilatkozott az atomenergiáról szóló jogszabályról, valamint a bányatörvény módosításáról. A törvényi háttér összességében megfelelt annak az igénynek, hogy a privatizáció Magyarországon sikeres legyen. Mint ismeretes, a magánosítás folyamatának első lépcsőfokán túl vagyunk, s az értékelés vegyes. Rámutatott: „a jelenlegi ellenzék, felhasználva a szinte szükségszerűen a folyamatba ékelődött hibákat, azokat felnagyítva, két évvel korábbi állásfoglalását gyökeresen megváltoztatva támad. Attól sem riad vissza, hogy választási hadjáratába belevegye: a jelenlegi kormányzat kiárusította az országot. Azonban mindannyiunknak éreznie kell: most, a végső cél előtt, hivatalosan úgy állást foglalni, hogy a privatizáció folyamatát felfüggesztjük, egyenlő a külföld előtti mindennemű kormányzati szavahihetőség elvesztésével.” A parlamenti képviselő elmondta azt is: az energiaszektor privatizációja pillanatnyilag 50-50 százalékon áll. Kérdés természetesen a Paksi Atomerőmű sorsa, amelyet két aspektusból kell vizsgálni: egyrészt, hogy az MVM Rt-nek szakmai vagy pénzügyi befektetők számára értékesítsék, illetve hogy Paks bent maradjon-e az rt. portfoliójában. Az SZDSZ politikusai úgy ítélik: „Paks eladható, s az első forduló tapasztalatai alapján azt lehet elfogadni, hogy pénzügyi befektetőknek értékesítsék, az MVM portfoliójában.” A hallgatóság körében ez utóbbi kijelentés nem aratott osztatlan sikert. A hozzászólók közül Pónya József, aki az atomerőmű vezetésében évtizedes tapasztalattal bír, emellett MVM igazgatótanács tag is, úgy látja: a magyar privatizáció óriási hibája, hogy a prosperáló erőművek mellett a menedzsmentet is kiadja a kezéből az állam, így mindennemű beleszólást felad. Ezt követően számokkal is alátámasztotta érvelését: a paksi atomerőmű nyereséges, s még sokáig az maradhat, így nem szabad a pillanatnyi nagy(obb) haszonért feladni azt a lehetőséget, hogy még évekig, évtizedekig „nekünk fialjon”. Bogáncs János ugyancsak hevesen reagált Szalay Gábor meglátásaira és arról biztosította őt, ha az SZDSZ az ügyben az erőmű eladása ellen foglal állást, úgy igen sok választó biztos szavazatára számíthat ebben a körzetben. (Pozbai)
