Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-03-28 / 11. szám
MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK! 1997. március 28. PAKS ÉS A VÁROSKÖRNYÉK HETILAPJA IX. évf. 11. szám A PÉNZ ÉS A SZOCIÁLIS OTTHON A paksi idősek elhelyezését szolgáló otthon bővítése, netán új vagy egy meglévő épület kialakítása e célra 1993 óta tervként szerepel az éppen aktuális képviselő-testület ötlettárában. A megvalósulás azóta várat magára. Napirendről persze egyetlen percre sem került le, azonban újabb és újabb terveket szövögettek a hozzáértők aszerint, hol és mennyi ráfordítással lehetne a lehető leggazdaságosabban és nem utolsósorban humánusabban megoldani hajlott korú elődeink helyzetét. Szóba került a jelenlegi, Kossuth Lajos utcai (eredetileg szülőotthoni funkciókat betöltő) épület bővítése új szárnnyal, szociális otthoni arculatának végleges kialakítása. Az elképzelések akkor, 1993-ban a meglévő harminc férőhely duplára növelését tartalmazták, majd a testület egy döntése értelmében közel harmincmillió forint elkülönítését kezdeményezték 1994-ben. Később, a bővítésre kiírt győztes pályamunka alapján a hivatal műszaki osztálya 44-45 millió forintra taksálta a győztes vázlatterv költségeit. Innen, a szinte követhetetlen szövevényből egyeden pont világos: a költségek folyamatosan növekedtek. (Folytatás a3.oldalon.) A DOROGI VÁSÁRBAN Nagydorogon évenként három alkalommal tartanak vásárt már ősidők óta. Hogy miért hétfői napon azt senki nem tudja megmondani, így szokás, ilyenkor a faluban, aki csak teheti szabadságra vagy szabadnapra megy és elvegyül a vásári forgatagban. Vannak, akik szótlanul álldogáltak a sátruk mögött és csak akkor szólaltak meg, ha kérdeztek a vásárlók és van, aki mindent elkövetett, hogy portékájának megfelelő reklámot csináljon. így a legjobb helyzetben a kabátokat és dzsekiket árusító fiatal srác volt. Fázik? - kérdezgette az arra járókat. A legtöbben igennel válaszoltak a szeszélyes időjárás miatt, mire (Elmentem a dorogi vásárbafélpénzzel című írásunkjolytatása a 8. oldalon.) / II «• ISTEN HA1M0G0TÍ Imikor a nap vakító sugarait a Púpos domb oldalára ereszti, akkor látni csak igazán milyen szépséggel áldotta meg a természet ezt a Ids falut. Boijádon még régebben buszok hada állt meg Petőfi egykori kedvenc tartózkodási helyén, hogy tisztelettel emlékezzen a költőre. Ma csak néhány ember vetődik arra, hogy elolvassa azt a pár sort, amely a Méhes falán található. A falubéliek kívülről tudják már ennek a történetét, a külvilág azonban közömbös az emlékekre, a történelemre, az itt élők sorsára. Jelenleg 155 lakos él ebben a parányi községben. Elhagyott házak, lepusztult pincék jelzik a fiatalok hiányát. (írásunk lapunk 8. oldalán.) TAVASZ A PAKSI DUNA-PARTON
