Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-02-09 / 5. szám
Paksi Hírnök 1996. február 9. a. KULTURÁLIS, TUDOMÁNYOS ÉLET PÜSPÖKVÁR A MÚZEUMBAN Nagy értékű kiállítás nyílik február 15-én, 16 órakor a Városi Múzeumban: a művészetek iránt érdeklődők megtekinthetik a Pécsi Püspökvár-ásatások dokumentációját, ami magában foglalja a helyszínen készített fotókat, különböző rekonstrukciós rajzokat, korai gótikus és reneszánsz szobrokat és töredékeket. Ezek a plasztikák, mint azt Rosner Gyulától, a múzeum igazgatójától megtudtuk, értékükben vetekednek a Budai Vár reneszánsz szobraival. A Pakson bemutatásra kerülő dokumentáció már Németországban is látható volt. Kérdésünkre, hogy miért esett a L paksi múzeum választása erre az anyagra, Rosner Gyula elmondta: Paks mindig is a pécsi püspökséghez tartozott egyházügyileg. Pécs Szent István korában az első tíz magyar püspökség egyike volt. A Pécsi Püspökvár ásatási eredményei jelentősen gazdagítják az egyetemes magyar kultúrtörténetre vonatkozó ismereteinket, hiszen több évszázad építési maradványaira bukkantak a csaknem egy évtizedig tartó feltárási munkálatok során. Az ásatások megkezdése előtt csak korabeli oklevelekből tudtunk a Püspökvár létezéséről. A kutatások következtében pontosan sikerült lokalizálni az egykori épületkomplexumot, ami valóságos erőd lehetett. Az eredmények közül megemlíthető például, hogy itt találtak nyomaira az első magyar egyetemnek, amit Anjou Nagy Lajos király alapított 1367- ben. Ez az épület a közép-európai egyetemalapításokkal egy időben épült. A kiállításon látható lesz az egykori épület címere és maradványai. A Püspökvár története a magyar történelem egy része és így a millecentenáriumi ünnepségek paksi nyitányaként méltón illeszkedik a millecentenáriumi rendezvények közé. BACH MÁRIA Január 29-e nagy nap volt ár. Várady Zoltán életében. Elsősorban a megmérettetésé, a megnyugvásé, de ez a hétköznap elégtételt is nyújtott az eltelt évek hányódtatásáért. KANDIDÁTUS, RÉGÉSZ Dr. Várady Zoltán 38 éves régész, a paksi Városi Múzeum muzeológusa, s bár hivatalosan még nem avatták fel, már mondhatja: kandidátus. Második Tolna megyében, a 17. vidéken, a 96. Magyarországon a régészek és a művészettörténészek között. És az első, aki egy olyan segédtudományág alapjait rakta le disszertációjában, amely hiánymunkának számított a határokon belül. A középkori epigráfia - felirattan - alapjainak lerakása, továbbfejlesztése egy életre feladatot adott saját magának, s elképzelhető, hogy a jövő nemzedéke Várady Zoltán munkája alapján írt tankönyvekből tanul majd az egyetemeken. A kőbe vésett betűtípusok elemzése Szent István királytól a reneszánsz korig, a Dunántúlon megtalálható, fellelhető forrásanyagok elemzése közelebb hozza a mai kor emberét az elődökhöz. Hatalmas, akaratot próbáló produktumot hozott létre a fiatal régész - embert próbáló körülmények között. A romantikusan hangzó régészmunka sajnos valójában keveseknek adatik meg az egyetem elvégzése után. Ez történt Várady Zoltánnal is, miután 1982-ben ambíciókkal telve kilépett a nagybetűs életbe. Elsőként az ozorai vár ásatásánál dolgozott, mint segédmunkás, majd a szekszárdi megyei könyvtárba került. Szűkebb területe a zeneműtár volt, amit 1983 őszén, az akkori megyei tanács művelődési osztályán kapott meghívás alapján hagyott ott. A nagyobb szakmai lehetőség reménye hamar szertefoszlott ezen a helyen is: kiderült, itt hivatalnokstátust tölt be. Négy év után következett a megyei levéltár. 1990-ben megkezdődött a szekszárdi gimnáziumban a latin nyelv tanítása, vállalta ezt a feladatot, a történelem és a filozófia tárgyak tanítása mellett. A hányattatások után 1994-ben Paks lett a nyugvópont - ami közben egy pillanatig sem adta fel, hogy tudományos munkáját befejezze. Eközben mindenféle munkahelyi támogatás nélkül, a szabad idejében, saját költségén dolgozott és kutatott. Készült a doktori diszszertációra. Summa cum laude minősítése, s kiváló vizsgája tette lehetővé, hogy ugyanezt a munkát térj esszék fel a Magyar Tudományos Akadémiára. Szakmai műhelyvita s egy újabb nyelvvizsga volt még hátra, majd egy hattagú bizottság előtti számadás a tudásból, ahol szintén kivételes eredményt ért el. Az akadémikusokból és nagydoktorokból álló bizottság a maximális pontszámon ismerte el Várady Zoltán kutatómunkáját. Ez történt 1996. január 29-én. Még friss az emlék, még az avatási szertartás előtte van. És a továbbiakban a lehetőség: a város felajánlotta segítségét. T. sz.
