Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-11-15 / 42. szám

1996. november 15. Paksi Hírnök 1 ŐSZI MUNKÁK Pihenni készül a természet, a fák levelei sárgulnak, az őszi beta­karítások a vége felé járnak. Nyugdíjas házaspár teríti a fóliát az udvar közepén, negyvenkilenc mázsa kukoricát kaptak a háztáji fejében. A szomszédok már álldo­gálnak a kapuban, várják a teherau­tó érkezését és azt, hogy mikor kell segíteni felszedni a zsákokba. Öt óra után megérkezik az autó, le­borítják és már kezdődik is a zsá­kolás. Két óra alatt a padláson van a szárított termény. - A ló, a malacok egész télen ezt eszik - mondja fá­radtan a házigazda. A szomszédban a paprikát sze­degetik, nemsokára jön a fagy és el­veszhet a termés. Szedés után a pin­cébe kerül, ott biztosan eláll még akár karácsonyig is. Máshol a káposztát gyalulják. A hordóba só, babérlevél, birs kerül: ízesítésnek. A pincében már forr a bor, november vége felé lehet majd fejteni. A spájzban tárolva a burgo­nya, gyümölcs és zöldségféle. Az utcán végighaladva majdnem minden kertben gereblyézik a szá­raz, lehullott levelet. Ilyenkor per­sze nemcsak a levél lesz majd a tűz martaléka, hanem a nyáron össze­gyűjtött szemetet is elégetik. A füst kellemetlen.-Mindenki így szokta - meséli egy fejkendős néni -, régóta így szokás. Csak kevés embernek van türelme komposztálni - válaszolja miután érdeklődöm: tud-e valakit, akinek ilyen tárolója van? Egy gondos kis kert végében a dió­fa alatt valóban ott a komposztáló.- Nem szerencsés a hely - mond­ja a gazda, de nem volt más megol­dás. A szőlő betakarását már meg­kezdte, a tárolóban az alma és kör­te, gondosan ládázva. Két fiatal ássa a kertet: - Már alig érzem a lábam, de a derekam is na­gyon fáj - mondják szinte egyszer­re. - Nemrégiben vettük a házat és olyan jó kedvvel fogtunk neki, szin­te mindent megcsináltunk, már csak a kertásás van hátra és a birssel kellene még valamit csinálni. Róluk sugárzik még a munka öröme, jó kedvvel és kitartással művelik, ami az övék. A háztáji földeken a sütőtök beta­karítása folyik. Lovaskocsira rakják a termetes példányokat. -Szereti ezt a földet - tudom meg a bácsitól, aki épp a lovait szeretné rábírni ar­ra, hogy ne mászkáljanak el: -Az idén is jó volt a termés, majd meg­eszik az állatok, meg olykor még én is, sütve. Estére jár az idő, a határ is elcsen­desedik, a kertek végében még imitt-amott füstöl az avar, majd elalszik. Pihenni készül a táj, a ter­mészet nyugovóra készül. A gazdák minél előbb szeretnék befejezni az őszi munkákat, mert az esős időjá­rásról nem tudni, mikor szól bele a tervezett munka menetébe, -ese-Kevés idő jut ilyenkor pihenésre ti GYÓGYÍTÓ FÜVEK NYAVALYÁKRA ÉS PÉNZTELENSÉGRE Hazánkban a gyógynövényeket már reges-rég óta is­merik, elsősorban gyűjtik, de házikertekben is ter­mesztik. Napjainkban a gyógy-, fűszer- és illóolajos növények termesztése körülbelül harmincöt-negyven­­ezer hektáronfolyik. Az ágazatban előállított termékeket a gyógyszergyártásban, a fitoterápiában, az aromaterá­piában, az élelmiszeriparban, a kozmetikai és háztartás­vegyiparban használják fel. Az ágazatnak a foglal­koztatásban betöltött szerepe is meghatározó, mert a termesztés nagy része és a gyűjtés is élőmunkát igényel, így lehetőség van nagy számú képzetlen munkaerő fog­lalkoztatására is. A Nagydorog és Vidéke Áfész a szep­temberben megrendezett OMEK-on a kertészeti szakbi­zottságjavaslatára termelési nagydíjat kapott a gyógy­növénytermelés integrálásáért. Hogy mi is rejlik emögött: termeltetnek, vagyis vetőmagot, technológiát biztosíta­nak a termelőknek, szakmai tanácsokkal látják el a velük szerződésben állókat. A betakarításhoz aki kér az kap göngyöleget, a gyógynövény aprításához morzsológépet.-A felvásárolt termékeket a telephelyeken feldolgoz­zák - mondta Jaksa János, a szövetkezet elnöke -, már a hatvanas években elkezdtük a gyógynövények termel­tetését, először az anyarozzsal próbálkoztunk, majd jött a gyapjas gyűszűvirág és a macskagyökér, amely a Vale­riana nevű gyógyszer egyik alapanyaga. Másik fontos növényük a háztartásokban már jól is­mert fűszernövény, a majoránna. Az utóbbi években kö­rülbelül húszféle növényt termeltetnek és vásárolnak fel. Ebben a szakmában fontos a csapatmunka, megfelelő szakembergárda segíti a termelők munkáját. Ezeket a növényeket csak kis területeken lehet termeszteni, mert nagyon sok kézi munkaerőt igényelnek. Családok veríté­­kes, kitartó munkája fekszik sok esetben egészen kicsi kis területekben. A tavasszal elszórt mag gondosan előkészí­tett talajba kell, hogy kerüljön, később viszont gyommen­tesen kell tartani, nehogy más mérgező gyomok magját is leszüreteljék. A termeltetéssel foglalkozók nyitottak, segí­tenek, ha baj van a növényvédelemmel, vagy ha valaki szokatlan dologgal találkozik a növény fejlődése közben. Az idősebbek kevésbé munkaigényes fajtát választanak, esetleg szóba kerülhet évelő fajta, ott csak a vágás okoz derékfájást, mert a földdel azonos szinten kell elvágni a szárat. Akik jobban bírják, munkaigényesebbet választa­nak, igaz a szezon vége felé fogadkoznak: jövőre nem csi­nálják. A gyógyszeriparban és az élelmiszeriparban haszná­latos körömvirág, mórmályva és a festőmályva kevesebb fizikai erőt kíván, de naponta háromszor-négyszer is kell a virágokat bogarászni. Sok esetben hetekig tartó izomláz kíséri a betakarítás utáni időt, keserű gondolatok fogalmazódnak meg fiatalokban, idősebbekben egyaránt, de a pénz átvé­telekor megenyhülnek a fizikai fájdalmak, mert a pénz nagy úr és minden családban az első helyen áll. -ese-

Next

/
Oldalképek
Tartalom