Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-11-15 / 42. szám
Paksi Hírnök 1996. november 15. VÁROSI MOZAIK A lakótelep házfalait az üzletek és a közintézmények oldalait sem kímélik a lelkes pingálók. Régebben a nevek és a „szeretlek” került közismertté. A feliratok is változtak, jelek, jelmondatok, olykor közismert politikusok- neve látható nagybetűvel. A boltból hazainduló hatvan körüli néni nehezen érti mire való ez az egész:-Jó módúkba már nem tudnak mit csinálni, részegre isszák magukat és azután randalíroznak. Egy középkorú férfi igencsak indulatosan közli:-Aki ilyet csinál el kéne a kezét tömi. - Aztán hozzáteszi: a szülők a hibásak, nem törődnek eléggé a gyerekekkel, kicsapják őket a szabadba és soknak még azt is megmondják: mikorra mehet haza... A legtöbb kérdezett a fiatalokat teszi felelőssé. A játszótéren néhány fiatal üldögél, megkérdezem: -Szerintetek ki festette az ABC oldalát ily’ szépre?-A diszkóból hazafelé tartók, amikor már jó mámorosak, akkor szoktak szórakozni - mondják nevetve.-Szerintetek ez jó buli? - kérdezem a csoportot.-Hogyne, én is firkáltam már - válaszolja a tizenöt év körüli fiú.- Mikor írsz, hogy ne vegyék észre?-Én csak a lépcsőházat firkáltam, rajzoltam egy szivet, bele a barátnőm nevét és az enyémet, hadd tudja az utókor: szeretem.- Mit szólnak a felnőttek? -Anyám kiakadt, mint a „taxióra”, apám lekevert két pofont, mert neki kellett kimázolni a lépcsőházat. ^ -Megérte?______________-Azóta már máshová írom az ügyeletes barátnőm nevét. Már sötétedik, amikor három huszonéves fiatalemberrel találkozom, akik kicsit csapzottan néznek ki. Kopaszra nyírt fejét vakargatja az egyik, majd illedelmesen felhívja a figyelmemet: „kicsinál”, ha bármit is megírok...-Az egész élet olyan rossz, úgy ahogyan van és az, aki ide írja a gondolatait, annak igaza van. - Társai csatlakoznak: Demokrácia van nem? Mindenki elmondhatja a véleményét, akkor meg mi a baj?-Én mégis csak azt mondanám, nem kellene ide firkálni, rontja a városképet...-Ne üsd bele az orrod anyukám - mondja valamelyikük kissé dülöngélve, majd folytatják útjukat. Egy házaspárból csak úgy árad a szó:- Nemcsak falat rongálnak, de pénteken és szombaton éjszaka nem lehet aludni, olyan csatazaj van. Sörösüveget dobálnak kiabálnak és ordítoznak a fiatalok.-Aki egy kicsit is ad a környezetére, az nem nézi jó szemmel a történteket, a falfirkálás rongálásnak minősül és ha bárki feljelentést tesz kivizsgálják az ügyet - mondják a rendőrségen -, de a járőrök is járják éjszakánként az utcákat, ha valakit rajtakapnak, felelősségre vonják. A lépcsőházak festését a lakók fizetik, a Fenyves utcai ABC-áruháznak huszonötezer forintjába került a legutóbbi remekmű, most ismét szép fehér, de vajon meddig? A művelődési központ a legutóbbi festés alkalmával megmaradt festéket használja úgymond javításokra. A tapasztalatok azt igazolják: költséges játék a fal____festés.___________-ese-A KÁBULAT ÁRA Bűn és ifjúság címmel tartott előadást november 6-án délután általános iskolások számára Kormos János, a BRFK bűnmegelőzési osztályvezetője az ESZI-ben. A rendőrtiszt előadásában rávilágított arra, hogy milyen károkat okozhat egy fiatal szervezetben a kábítószer, hiánya hogyan bírhatja rá a függésben élőt bűn elkövetésére. A Paksi Hírnök érdeklődésére Kormos János elmondta, a hatóság módszere nem az elrettentés, hanem az igazság kimondása:-A rendőrség az őszinteség útját választotta: ismertetjük a jó és árnyoldalait is a kábítószerzésnek. A tiltás nem vezet eredményre, kizárólag a negatívumok felsorakoztatása pedig ebben az esetben féligazság kimondása volna. Hitelesebb, ha közlöm a hallgatósággal: a drog kezdetben felszabadít a gátlások alól, feledteti mindennapi bosszúságainkat, nehézségeinket. Erre minden épeszű ember vágyik. De a pillanatnyi mámorért később óriási árat kell fizetni. A választás persze a fiataloké. A rend őrei mérlegelésre tanítanak, céljuk, hogy a gyermek a folyamat minden fázisát ismerje, s döntési helyzetben felelősséggel válassza a drogos vagy a józan életet.-Ma egyre nehezebb meggyőzőnek lenni. Azt tudom csak ugyanis mondani, „ne tedd, mert veszélyes, az egész életed megpecsételi”. Alternatívát azonban nem szolgáltathatok: nincs mihez igazodniuk, demokráciánkban még nem alakultak ki a megfelelő értékrendszerek. A gyerekek úgy sínylik meg mindezt, hogy galerikhoz, felelősség nélküli társaságokhoz csapódnak, hiszen senki sem ellenőrzi őket. Amikor azonban tévúton jár a fiatal, nehéz visszatéríteni őt a helyes útra. pozbai
