Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-06-28 / 25. szám
Paksi Hírnök 1996. június 28, ffi) GYERMEKEK, FIATALOK KULCSOS GYERMEKEK MAGAN0V1 SÓLYA EMMA Magántelevízió, magánrádió, magániskola... Sorolhatnánk. Magánóvodáról is hallottunk már, Pakson az első ilyen ovit dr. Horváth Imréné szervezi, vele beszélgettünk az ödetről, a megvalósítás terveiről, a nevelés módszereiről: -Óvónő vagyok, de két éve már nem dolgozom a szakmámban. Előző lakhelyünkről, Budapestről a férjemet munkája Paksra szólította, én vele jöttem. Hiányoznak a gyerekek. Jelenleg az igényeket méri fel Horváthné, jó kapcsolatot próbál kialakítani a szülőkkel. A jelentkezés végső határideje július 20-a, s szeptemberben a tanévvel egy időben kezdődne az óvoda, melynek működtetéséhez a legoptimálisabb hely — gazdasági szempontból is - a Városi Művelődési Központ lenne. Ot-hat gyerekkel már indulhatna az év - folytatja Horváthné —, a felső határ a tizenkettes létszám - így megfelelően tudok majd foglalkozni velük. Az óvoda inkább azoknak a családoknak kedvezne, ahol az egyik szülő vagy nagyszülő otthon van, a gyerekek csak néhány órát töltenének a kis közösségben, amely iskola-előkészítőként is szolgálna.- A reformpedagógiát veszem alapul: „kimazsolázom” a különféle irányzatok legjobb módszereit. Nagy hangsúlyt helyezek a spontán aktivitásra, az önkifejezésre, az egymás iránti toleranciára. Fontosnak tartom a művészeti nevelést, a kézügyesség fejlesztését, az önbizalom növelését. Mennyit kell fizetni a szülőknek? Ez nem kényes kérdés... Kényszer. Az őszszeg több dologtól - a bérleti díjtól, a rezsitől, a gyerekek számától - függ, optimális létszámmal körülbelül hatezer forintot jelent havonta. A magánóvodán nem akarok - és nem is tudok meggazdagodni. Az iskolás gyerekek tíz hónapig dédelgetett álma teljesült június közepén, amikor minden tanintézet osztályainak táblájára felkerült a még hiányzó - utolsó - betű. így a diákok számára most kezdődik a szabadság, nem így szüleiknek. Nekik gyakran nem a felhőtlen semmittevés, hanem a gond szakad június derekán a nyakukba. Felvetődik ugyanis a kérdés az óvodás, iskolás gyermeket nevelők körében; hogy oldjuk meg a felügyeletet? A paksi általános iskolák felkínálják a nyári napközi lehetőségét, ám Pakson egyetlen elemiben tartottak - mindössze egy hét erejéig — igényt a gyermekmegőrzésre. Vajon mi az oka annak, hogy Pakson nem igénylik a szervezett felügyeletet?-Nagyszülőkkel, ismerősök segítségével oldják meg a szülők gyerekeik elhelyezését. Ha egyik módszer sem válik be, marad a legelemibb megoldás: kulcsos gyerekekként töltik a több mint két hónapos pihenőt - véli a Bezerédj Általános Iskola egy nevelője. Tapasztalat, hogy a gyermekes családok financiális lehetőségei évről évre szűkülnek. Sokan nem képesek nyaralást, családi kikapcsolódást szervezni - illetve borsos árát megfizetni - a szünidőben. Csemetéiket nem bízzák, ilyen-olyan okok miatt, iskolai oktatókra, ők maguk pedig nem képesek nap mint nap nyomon követni gyermekük hollétét. Aztán már késő. Mert az unatkozó, semmittevő, érdektelen nebuló elcsavarog, nem szívesen számol be hol, kikkel tölti napját, mi újat tanult aznap. S a végkifejlet: szerencsétlen baleset vagy a „nem ismertem a gyerekem eléggé” késő bánata. Sok olyan történés megesik, melyet nem tudunk befolyásolni. Éppígy számtalanszor meg lehet, sőt meg is kell akadályozni azt, hogy gyermekünk rossz társaságba kerüljön vagy, hogy baleset élje őt. Mindenütt nem lehet jelen a szülők óvó tekintete és sokszor a bevált nevelési módszerek is kudarcot vallanak (mindannyian ismerjük a kortárs csoportok befolyását). Ám minden szülő felelőssége gyermekét jó helyen, biztonságban tudni. Az „adok egy kulcsot, de el ne veszítsd” nem ebbe a kategóriába tartozik. A gyerekek nem csupán áldozatává válhatnak az utcának, ők maguk is kisebb-nagyobb csínyeket követhetnek el, melyről nem gondolnák: tilos. Paks és környékén az elmúlt évben gyermekkornak által elkövetett bűncselekmények száma negyven, míg a fiatalkorú bűnelkövetők hatvanan voltak 1995-ben. A számadat, ha meghaladja az egyet, már magas. A szülők számára megfizethetetlen táborok helyett értelmes és főként olcsó elfoglaltságot nehéz találni, de azt gondolom nem eltékozolt idő a gyermeket nevelő szülőknek ezen töprengeni. A paksi rendezvényekről, kirándulási, kulturált szórakozási lehetőségekről a művelődési központ és az ifjúsái iroda is felvilágosítást nyújt. POZBAl Alig néhány hete, hogy mindannyian tisztelegtünk, ha csak egy nap erejéig is az anyaság felbecsülhetetlen értékű, pótolhatatlan hivatása előtt. Az anyai szerepkör árnyékos oldalairól azonban viszonylag kevés szó esik. Nem hálás feladat mások magánéletében vájkálni, de az eljövendő generáció életének jobbá tétele talán mindannyiunk közös ügye. Nem beszélek abortuszról, kukába dobott csecsemőkről, intézetben nevelkedő gyerekekről, csupán mindennapjaink apró, mégis elszomorító és viszszataszító jelenségeiről, arról, ahogyan néhány érdemtelenül anyának titulált illető beszél, illetve viselkedik gyermekével. Az utcán elmehetünk csukott szemmel a látni nem kívánt pofozkodás GENERÁCIÓK MA, ÉSHOLNAP? mellett, de a hallható ingereket nem zárhatjuk ki, a fülünk működik. A játszótereken tereferélő, egymás szórakoztató társaságát maximálisan kihasználni igyekvő fiatal anyajelöltek számára jelenlévő csemetéjük úgy látszik, olykor csak nyűg s ez irányú nemtetszésüket néha a legocsmányabb, válogatott káromkodásokkal fűszerezett, önmagukat emlegető beszéddel fejezik ki. Mások gyermekének nevelésébe nincs jogom beleszólni, de néha elmerengek azon, mit visz egy ilyen gyermek az emberiség közös jövőjébe... Sérelmeket, mellőzöttséget? S ki tudja, hogy ezek a rejtett traumák mikor törnek a felszínre? Talán akkor, ha ők is anyák, apák lesznek? (szp)
