Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-06-28 / 25. szám
1996. június 28. Paksi Hírnök Harminchét pedagógusi pályán eltöltött év. Ebből 17 a Bezerédj, közel két évtized pedig a Deák Ferenc Általános Iskolában telt el. Schiller Józsefné hosszú-hoszszú évekig igazgatta a Deák Ferenc iskolát, de most átadja a stafétabotot. Munkája elismeréseként nemrégiben „Gyermekekért” díjjal tüntették ki, melyet ballagáskor vett át tanítványai, kollégái, ismerősök, jó barátok körében. Schiller Józsefné az elkövetkezendő sorokban önmagáról vall, s az eltelt 37 évről. Az első osztályomnak nemrég volt a 30 éves találkozója. Meleg hangú visszaemlékezés volt és az egyik tanítványom azt mondta: Tetszik tudni, a lányomnak mindig azt emlegetem, hogy az én osztályfőnököm annak idején azt mondta, hogy: Elég nagyok vagytok ahhoz, hogy saját magatok tisztán tartsátok a ruhátokat és magatokat (miközben felénk kacsintgatott). Ezek apróságok. De hát az élet nagy dolgai apróságokból állnak össze. Soha nem lehet tudni, hogy az elhangzott sok ezer kimondott mondatból melyik marad a levegőben még évtizedek múltán is. A sokféle feladatomból én az osztályfőnökséget szerettem a legjobban. Az olyan, mintha a gyermek anyukája lenne az ember egy kicsit, egy darabig.- Matematikatanár vagyok. Ezt a munkámat meghatározta az az élményem, hogy a friss diplomámmal a zsebemben kimentem a piacra és kialkudtam egy pár rántani való csirkét, kilóját 35 forintért (nem tegnap volt). A csirke 1 kiló és 80 deka „súlyt” nyomott. Na, tanárnő mennyit fogsz fizetni? - gondoltam. Mire a néni mosolyogva, csendesen azt mondta: A két kiló ára az 70 forint lenne, de hiányzik belőle 7 forint. Tetszik fizetni 63 forintot. Azóta minden kigondolható egyszerűsítést és elfogadható gondolatmenetet végigjárunk a tanítványaimmal. A gyerekek olyan jó ötleteket tudnak hozni, olyan friss az agyuk.- Kémiatanár azért lettem, mert a férjem az ELTE-n végzett vegyész és miközben a szakmájáról beszélt nekem, megláttam ebben a tudományban azokat a dolgokat, amelyek minden ember mindennapi tevékenységében segítségére lehetnek. A kéÜÜ EMBERMESÉK A búcsúszó SCHILLERNÉ BÚCSÚJA miatanár az iskolában a nagy varázsló. Nemrég az egyik szökőkutas kísérlet után zúgó tapsvihar tört ki az osztályban. Szóval az ilyen még a színészek lelkét is átmelegíti, nemhogy egy tanárét.- Édesapám ennek az iskolának az első igazgatója volt. Paksi szegény paraszt családban nőtt fel. Özvegy nagyanyám az öt lányt és apámat nevelte, mindegyik igen jó tanuló volt, de csak az egyetlen fiú tanulhatott a Miskolci Evangélikus Tanítóképzőben, sorkosztos diákként. Édesanyám szintén Miskolcon végzett felső kereskedelmi iskolát német-francia szakon. Nagy vesztesége, hogy úgy alakult a történelem, hogy nem volt szükség a tudására. Anyai nagyapám végzettsége tanító és számos nagybácsi, nagynéni, unokahúg is pedagógus. A családunkban rangja volt és van a tudásnak, a tanulásnak, a szorgalmas munkának.- Nem lettem magyartanár (mert nem lehet mindent akarni), pedig az általánosban Pákolitz Pista bácsi volt a magyartanárom és az irodalom szakkörön, amikor minden feladat elkészült a saját verseit olvasta fel és én minden iskolai ünnepélyen szavaltam. A tanítóképzőben a felvételin Baradlayné nagy monológjával arattam sikert. Azok a szép gondolatok, amit Richardnak mond Bécsben, hogy „lélekcserélő idők járnak fiam!”. Ez is hozzájárult, hogy a mai lélekcserélő időkben én bátran vállalhatom mindazt, amit osztályfőnökként a gyerekeknek, szakfelügyelőként a kollégáknak és a 19 évi igazgatói beosztásomban a ballagásokon mondtam.- Igazgatói munkámról. Az iskola egy igen érzékeny és bonyolult nagy rendszer, amit szervezni kell. Mert az ugye nyilvánvaló, hogy olyan markáns tanáregyéniségek, mint a Tuba János kollégám volt vagy Székely Sanyi bácsi és még sorolhatnám, nem szorultak igazgatásra. De jól dolgozni valamennyien úgy tudunk csak, ha szigorú rend van körülöttünk és összhang van a sokféle tevékenység között. A jó közérzet feltételeinek biztosítása az igazgató feladata.-A kislányom óvodás korában egyszer döbbenten kérdezte: Anyu, az iskolában nem te takarítasz? És a már felnőtt (közgazdász hallgató a JPTE-n) lányom is megkérdezte: Mit dolgozik az igazgató? Én azt válaszoltam, hogy tulajdonképpen semmit, katalizátor. Segíti, hogy mindenki lehetőleg arra a helyre kerüljön, ahol a legjobban tudja hasznosítani a tudását, ahol a legeredményesebb a tevékenysége.- Átadom a stafétabotot. Nincs Schiller-birodalom, se Harasztdombi-birodalom, de van a gyerekeknek szép tornatermük, biztos nyugodt gyermekkoruk és tanulnivalójuk. Elégedett vagyok és boldog. Jóleső érzéssel tölt el, ha az emberek az utcán „megsüvegelnek”. Lejegyezte: PRÉHÁZI ILDIKÓ
