Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-01-26 / 3. szám
Paksi Hírnök 1996. január 26. (5 ÉLELMEZÉS MIT TESZÜNK AZ ISKOLÁSTÁNYÉRBA? Ezt az ügyet igencsak kiemelten kezelték az elmúlt rendszerben. Természetesen a térítési díjak az évek folyamán változtak, de többnyire a családok jövedelme is ehhez viszonyítva nőtt. Ha meg nem - mivelhogy új fogalommal ismerkedhettünk mára meg, úgymint munkanélküli segély, jövedelempótló támogatás -, abban az esetben az önkormányzat támogatásban részesíti a rászoruló családot, a térítési díj 50-25 százalékát is átvállalva. Éhező gyermek nem lehet sem óvodában, sem iskolában. Hogy esetleg otthonról a szülők reggeli nélkül engedik el a gyereket, az már más kérdés, de szakemberek véleménye szerint ez inkább szülői hanyagság, mert egy pohár tej és egy kifli azért minden családban akad. Ennek ellenére mindig vannak szülők, akik soknak érzik a térítési díjat és inkább otthon étkeztetik az óvodás vagy iskolás korú gyermeket. Mint például az az ifjú házaspár is, akit nemrég ismertem meg. A félj elég jól keres, a feleség kevésbé, mivel tudvalévő, hogy bedolgozásból a keresetek nem a plafont verik. Az óvodás és az iskolás gyermek mikor hazajönnek, fogyasztják el az édesanyjuk ebédjét. S ez az, ami szöget ütött a fejembe, s ott motoszkál azóta is: Kérdem a kisebbik gyermeket, hogy mit szeretnek enni? Hallok ezt-azt, s végül mondja, hogy milánói makarónit. Hát azt hol ettél? - kérdem. Csak az óvodában - mondja a gyermek. A Dunavend Kft. konyháján főznek a város összes óvodása számára. A vendéglátós cég nyersanyagnorma kivetésein azon ételek szerepelnek, amelyet gyermekélelmezéssel foglalkozó szakemberek állítottak össze, s ebben figyelembe vették az óvodás vagy iskolás napi tápanyagszükségletét, amelynek időarányos részét a gyermekélelmezésben biztosítják.- Mi csak színhússal dolgozunk - mondja Jávori Jánosné, Marika, az üzletvezető. - Baromfinál is csak combot kapnak a gyerekek. Nagyon ügyelünk a heti étlapra, amely a főzelék - hús - kelt, illetőleg főtt tésztaarányt biztosítja, a felhasznált nyersanyagok alapján.- A nyersanyagnorma egy óvodás esetében a háromszori étkezés igénybevételénél napi 90 Ft, amelynek húsz százalék áfával növelt összegét térítik a szülők. Iskolás gyermek esetében ez az összeg 106 Ft, amelyet hasonló módon térítenek a szülők. Ily módon biztosítjuk a gyermekek tízóraiját - hangsúlyozom tízóraiját -, ebédjét és uzsonnáját. Nem hiszem, hogy az a szülő, aki figyelemmel kíséri gyermeke étkezését, panaszkodhatna ránk. Mostanában még cukrász által készített süteményt is biztosítunk az ebédhez, mivel tudjuk, hogy mindig kelendő. S azt is elmondanám - folytatja -, hogy mi minden esetben egy darab gyümölcsöt adunk ki szállításra. Egy almát, egy narancsot vagy banánt. Tudni kell, hogy a gyermek az otthoni szokásokat keresi, ha otthon nem ismeri meg azokat az étkeket, itt is csak turkálni fog, a mi gondosan elkészített ebédeinkben. Erre eklatáns példa az aranygaluska, amelyet sok szülő odahaza még soha nem készített, de ez a gyermekélelmezésben gyakorta előfordul. Természetesen ebben az esetben nem turkálják az ételt a nebulók, hanem örömmel elfogyasztják. Szokás avagy a pénz határozza vajon meg, hogy mi kerül otthon a gyermek tányéijába? Régóta vizsgálat tárgya e téma, ma, a relatív bőség korszakában. Sokat árulhat el egy tízórai valamely iskolában. Ez már azonban a szociálpolitika, amely egyre nagyobb teret követelne magának ebben a kettészakadó és leszakadó világban. Eördögh A GYERMEKEKÉRT Mint arról lapunkban már hírt adtunk az „Egészségesebb iskolákért” pályázat egyik különdíját Siposné Somogyi Andrea, a Móra Ferenc Általános Iskola tanítónője nyerte el. Tanulmányában ötödik-nyolcadik osztályosok számára készített tematikát a dohányzás, alkohol, AIDS és a kábítószer témakörében. Kérdés, nem túl korai-e a tizenegy-két éves emberkékkel ilyen dolgokról beszélni, ám ha arra gondolunk, hogy előfordul ennyi idős korban a rendszeresen dohányzó, alkoholfogyasztó vagy éppen szülő fiatal, akkor láthatjuk, nem lehet elég korán kezdeni a felvilágosítást:- Sajnos sokan alkalmazzák a struccpolitikát, ha nem látjuk ne is beszéljünk róla - mondja a tanárnő -, vagy ne hívjuk föl a gyerek figyelmét ezekre a dolgokra? Mint gyakorló szülő és pedagógus magam is tudom, hogy mindez téma az iskolások között és sokan ki is próbálják. Mielőtt elkezdenénk iskolánkban a programot mindenképp beszélni szeretnénk a szülőkkel arról, hogy mit is akarunk hogyan akarjuk, miben tudnának segíteni. Ugyanezt tanácsolnám a többi nevelő számára is. Szívesen fogadnék minden ötletet, de az osztályfőnöki órák keretén belül zártkörűek lennének a foglalkozások. A négy évfolyamon keresztül 12-12 órát kell szánni egy-egy témára. Kezdenénk ötödikben a dohányzással, amelynél az a cél, hogy teljesen utasítsák el. A program hatodikban az alkohollal folytatódna. A nevelés során itt nem teljes absztinenciára törekszünk, csak a gyerek tudja, hogy hol a határ, mikor ihat és mennyit. Hetedikben következne a gyógyszerfogyasztás és az AIDS, majd nyolcadikban a kábítószer veszélyeire hívnánk fel a figyelmüket.- Célunk, hogy ismerjék a gyerekek, hogy mi megy végbe a szervezetükben például akkor, ha rágyújtanak egy cigarettára. Mindezt szemléltető eszközökkel, beszélgetéssel kívánjuk elérni. Bármit megkérdezhetnek, teszteket tölthetnek ki. Remélem, mindebben partnerek lesznek a szülők és kollégák egyaránt. Most a második félévben tervezzük az indítást a közreműködő általános iskolákban. A gimnázium és az ESZI is felhasználná a tanulmányt, csak át kell dolgozni középiskolások számára. Egy év múlva bizonyára többet tudok mondani arról, hogy miként vált be a kezdeményezés.
