Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-01-26 / 3. szám
Paksi Hírnök 1996. január 26. 4 SZOMSZÉDOLÁS (Folytatás a 3. oldalról.) drasztikus intézkedésnek tűnhet, de akik közvetlenül ezzel foglalkoznak a környezettanulmányok elkészítése után másfajta megoldást javasoltak. - Kiss József polgármester szerint az embereket meg kell tanítani halászni. No, nem a szó szoros értelmében. Meg kell tanítani a családi házban lakókat egy másfajta, önellátást biztosító életmódra, hogy a ház körül és a kertben megteremjen minden, ami egy családnak kell. Hiszen itt, falun más az életvitel, a lehetőségek és ezt ki kell használni. Ilyen nehézségek mellett a gyerekekről való gondoskodás mindenek fölött áll. Nem akarják bezárni az óvodát, nem terveznek az iskolából pedagógus-elbocsátást sem. (Egy elképzelés szerint a tanárok fizetés nélküli szabadságon lennének az évközi szünetekben, de ez még terv csupán.) A tankönyeket még a mostani tanévben is ingyen kapták a bölcskei kisdiákok, hogy ez megmarad-e 1996-ra is még, majd a testület eldönti. Eddig még minden falubéli gyerek után a szülők szeptemberben ezer forint beiskolázási segélyt kaptak, a középiskolások és a felsőoktatásban résztvevők 1500 forintot. Még most is napi gyakorlat az iskolában az ingyen tízórai, amit mindenki megkap - ám ez sem biztos, hogy a következő tanévben megmarad. S nem lehet elhallgatni az önkormányzati Télapó megérkezését sem, minden olyan családhoz, ahol kisgyermek van. (Tavaly 370 helyre kellett elvinni az önkormányzati Télapóknak - összesen négynek - a háromszáz forint értékű csomagot.) Ugyanígy gondoskodnak az öregjeikről is. A hivatal dolgozói személyesen keresték fel a nyugdíjas korúakat karácsony előtt, s ekkor adták át a szerény, ezer forintnyi ajándékot. A nyugdíjasklubjuk az idősek klubjában tartja telente összejöveteleit. Ezerkétszáz példányban jelenik meg havonta a bölcskei újság, amelyben tájékoztatják a lakosságot az aktuális dolgokról. Az önerős fejlesztések 1985-től szinte töretlennek Egy kis terefere a főtéren: az önellátásról egyre többet beszélnek Tornacsarnok: a jólét jelképe is lehet? bizonyultak. Már ekkor azt építettek a faluban, amit a lakosság kért: a vízműfejlesztés három év helyett fele idő alatt elkészült, de bizony három év kellett ahhoz, hogy végül a község legyen a gazdája. Most egy önkormányzati tulajdonú kft. működteti, a környéken talán legolcsóbb, köbméterenként 45 forint, plusz áfába kerülő vizet szolgáltatnak. Elkészült a tornacsarnok, szintén a lakosok kérésére, s míg 1985-ben összesen csak négy szilárd burkolatú út volt a faluban, ma mind a 68 az. A II. világháború áldozatainak emlékére emlékművet is állítottak. A telefonfejlesztés szintén önerőből történt, s most itt a következő lehetőség, a gáz bevezetése. A településen 1200 ház van, de a lakosok közül csak 420-an jelentkeztek a gázprogramra. Hetvenezer forintot kellett befizetni, de aki a részlettörlesztést vállalta, annak az önkormányzat megelőlegezte a pénzt. A körülmények természetesen meghatározzák, milyen hangulatban élnek az emberek, mennyire összetartóak és aktívak. De a példa Bölcskén azt mutatja, hogy az anyagiakon kívül más is meghatározza a jólétet.- Különös gondot fordítunk arra, hogy a faluban minden közösség jól érezze magát, s ezt a hangulatot tovább is adják. - Kiss József ezután csak sorolta, sorolta... - Például a Honismereti és Faluvédő Társaságunk az önkormányzattal együtt falunapokat szervezett. Nemcsak itt derült ki, hogy óriási igény van a kultúra iránt. A községben könyveket adtak ki, létrehozták a kőtárat, a diákszínjátszókör foglalkozásai, előadásai rendszeresek. Volt itt községi Ki mit tud?, egy mexikói kórus is fellépett, s az igényeket jelzi az is valahol, hogy a mozi még működik. A sportolók hírnevet szereztek eddig is Bölcskének, ismerik a nevüket az országban, a labdarúgóikat pedig a megyében. A horgászegyesületüknek immár háromszáz tagja van, s egy nemes célt tűztek ki maguk elé. A Duna holtága, ha minden sikerült, hamarosan ismét élő vízzé válik. S valahol ez is a bölcskeiek érdeme...
