Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-05-10 / 18. szám
1996. május 10. Paksi Hírnök OS. LETESZIK A LANTOT Erdészbama egyenruha és kalap, napbarnított arcok, a vállukon üresen lógó bőrtáska. Sörétes puska, gáz-spré most sehol, a kerékpár kinn a városháza előtt várja Feil Ferencet és Kern Ferencet. Az idén hatvanéves két paksi mezőőr minden alkalommal hó elején veszi fel járandóságát a polgármesteri hivatal pénztárában - innen a találkozás -, különben ki tudja hol lehetne őket utolérni a széles paksi határban.- Hát az bizony nehéz kérdés - mondja a társánál pár hónappal idősebb „rangidős” Feil Ferenc, aki dehogyis gondolta volna, hogy egykori iskolatársa mintegy fél évszázaddal később - mezőőr társa lesz. Ne firtassuk hogyan, de valahogy elkerülte Feri bátyánkat a termelőszövetkezet, az asszonnyal közös magánbirtokán megtermett a gabona, a kukorica, répa, tartottak bikát, lovat, sertést, baromfit.-Hogyan lettem mezőőr? - válaszol kérdéssel a kérdésre Feil Ferenc. - Egy baleset okán, amelyet követően - miután erkölcsi bizonyítványom rendben volt, letettem Szekszárdon a megfelelő fegyver- és egyéb vizsgákat -, elfoglaltam „hivatalomat”. Ennek kiteijedése bizony nem csekélység. Másodmagammal vagy ritkábban egyedül járom a határt: Öreghegy, Sánchegy, Páskom, Vácika, Pörös, Vájertál. Zártkertek, hétvégi házak, szőlők, gyümölcsösök, zöldséges területek őrzői-védői vagyunk.- Valamikor nyolc-tíz mezőőr volt Pakson - veszi át a szót az 1991 eleje óta mezőőrködő Kern Ferenc. - Övé is bennszülött paksi család, a mai Duna Hotel melletti patika helyén volt édesapja kovácsműhelye, de nemcsak itt, hanem a földeken, majd 31 éven át a konzervgyárral szembeni borpincészetben dolgozott. Ma is némi nosztalgiával emlékezik a finom pörösi-csámpai tájjelegű borokra, amelynek ő volt az átvevője.- Mennyire veszélyes mesterség a mezőőrködés?- Bár nem kapunk veszélyességi pótlékot, nem mindig veszélytelen. Nem ritka a ránk uszított kutya, de ennél is gyakoribb a tetten ért vagy igazoltatott emberek fenyegető fellépése, akik között a csellengő diákok, a szomszéd értékére szemet vető szomszéd tulajdonosok és „etnikai kisebbséghez” tartozók egyaránt találhatók. Éppen ezért - különösen az esü óráktól kezdve - leginkább kettesben járőrözünk. Éjjel nem, hiszen éjjeli őrködésre nem szól a jogosítványunk. A két paksi mezőőr idén nyugdíjba készül. Közülük Feil Ferencnek csak öregségijáradékra van - tizenkét évnyi igazolt munkaviszony után - kilátása, ha romló egészségi állapota miatt megállapítják nála az 51 százalékos munkaképtelenséget. Valamivel jobb Kern Ferenc nyugdíjkilátása, ám annak mindketten örülnek, hogy helyzetükre tekintettel év végéig még alkalmazza őket a polgármesteri hivatal. Utána? Minden bizonnyal megszűnik a jelenlegi mezőőri hivatali forma. Jövőre már a Paksi Hegyközség intézi a dolgot. Vagyis új évtől a téeszesítés előtt ismert csőszválasztás előtt állunk, mert nevezzük akárhogyan: mezőőrre vagy csőszre mindig szükség volt, van és lesz. B. GY. ANGOLBÓL: OKÉ! NEM ISMERETLEN AZ ÍGÉRET FÖLDJE Zemliczki Zita, a Vak Botytyán Gimnázium 4/A osztályos tanulója hatodik helyezést ért el az országos középiskolai tanulmányi versenyen, ahol angol nyelvből mérték össze tudásukat az ország legjobbjai. Zita így felvételi nélkül bejutott a szegedi József Atüla Tudományegyetem amerikanisztika szakára. A tagozat pár évvel ezelőtt indult az egyetemen és minden olyan dologgal ismerkedhetnek meg az itt tanulók, ami az amerikai kontinenssel kapcsolatos, a telepesektől az indiánokig. A végzős leány számára nem ismeretlen az „ígéret földje”, hiszen négy évvel ezelőtt rövid időt töltött Arizonában, ahol édesapja dolgozott kiküldetésben. Mint mondja szívesen visszatérne az Államokba, de ott élni mégsem szeretne. Az egyetem elvégése után itthon kamatoztatja tudását, esetleg az idegenforgalom területén. Jelenleg a közelgő érettségi vizsgájára készül.
