Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-05-10 / 18. szám
Paksi Hírnök 1996. május 10. EMBERMESEK ANTAL EGY NAPJA F. Antal 53 éves, erős testalkatú, elvált férfi. Több mint huszonöt évig dolgozott egyhuzamban egy építő-szerelő vállalatnál. Ezen idő alatt megbecsült szerelő-lakatos volt, azonban négy évvel ezelőtt több munkatársával együtt őt is leépítették. Az indoklás a szokásos: veszteséges a vállalat, mindenféle átszervezések szükségeltetnek fennmaradásához. Munkanélküli lett, de egy percet sem töltött munka nélkül, azonnal beállt egy kőművesbrigádba. Igaz nem éppen legálisan, de ma is biztosítja magának a mindennapi betevőre valót. Vidékezik, de ez nem új számára, hiszen a korábbi, az „igazi” vállalatánál is vidékezett. Meggyőződése, hogy elsősorban ez az oka válásának. Későn kapcsolt, hogy idehaza Pakson, az erőmű építkezésén is elhelyezkedhetett volna, a bajt már nem lehetett rendbe hozni. E Antal, mint régen, a hétvége kivételével ma is mindennap reggd öt órakor kel. Felül az ágyban, elnémítja a vekkert és rágyújt egy „talpas” symphoniára, majd a konyhába indul kávét főzni. Amíg a frissítő barna folyadék lecsorog, ő megmosakszik kimegy az előszobába és feltölti az előtte való este precízen előkészített munkásruháját, bakancsot vesz a lábára, s végül a konyhaasztal mellett egy újabb symphonia társaságában megissza a kávéját. Fél hatra jár az idő, s a „drót” minden reggel pontban hatkor van a „Zöld Ormányosra” keresztelt presszó előtt, ekkor érkezik a Wartburggal és a többiekkel az „Öreg”, Stasznyi bá’, a szaki. Antal biciklire pattan, s meg sem áll a preszszó melletti ABC-ig, ahol minden reggel ugyanazt vásárolja. Egy csomag sima symphoniát, 10 dkg párizsit, kettő zsemlét, esetleg két szelet kenyeret és egy üveg sört. Péntekenként ehhez még hozzájön fél liter pálinka, mivel ilyenkor ő a soros. Pontban hat órakor megérkezik a Wartburg, elöl az öreg ül, hátul a többiek. Beszáll az autóba, s háromnegyed hét körül megérkeznek a „területre”. A munkaidő hétkor kezdődik, s este hatig tart, de legtöbbször a mi Antalunk már fél hatkor kiszáll az ütött-kopott járgányból a „Zöld Ormányos” előtt. Ez azért lehetséges, mert ők úgy tartják, hogy mindig, mindenütt és mindenkinek „szívességből dolgoznak, nem telheteüenek, nem arcátlanok, ez az órás, félórás csúsztatás igazán belefér a pakliba”. Érkezésük után gyorsan előkerülnek az előző nap szépen megtisztított szerszámok, indul a malterkeverő, jöhet a víz, mész, gondosan szitált homok. Sietni kell, mert az öreg Stasznyi szaki morog. Mindig morog az „Öreg”, egyszer kövérnek, másszor soványnak találja a masszát. Morog, ha nedves az idő, olyankor nem szárad a vakolat, morog, ha tűz a nap, mert akkor meg túl gyorsan szárad és megrepedezik. De hát mindannyian megszokták, hogy a szaki ilyen, meg úgy tartják, hogy a kényeskedésével csak mindannyiuknak jót akar. Tíz órakor reggeli. Mindenki helyet keres magának, előkerül a pálinka és az elemózsia. F Antal is letelepszik, húz egyet a tüzesvízből és cigarettára gyújt. Keveset beszélnek, mivel úgy tartják, hogy sok beszédnek sok az alja. Mielőtt újrakezdik a munkát, még elkortyolják a maradék italt. Ha jó napja van az „Öregnek”, akkor kisebb a hajtás. Ezt arról venni észre, hogy fütyörészik, meg dalolgat, néha még történeteket is mesél, amolyan pikánsakat, ezeken aztán mind jót mulatnak. Forog a gép, fogy a malter, meg a tégla, éppen melyiknek van ideje. Délután egykor ebéd. Antal is előveszi a parizerét a zsemlékkel vagy a kenyérszeletekkel. Miután túlesett ezeken cigarettára gyújt és megissza a sörét. A délutáni munka már lazább, az idő is gyorsabban múlik. Stasznyi szaki is lassul, ők is meg-megállnak böllenkedni kicsit egymással. Háromnegyed öt felé az „öreg” elkiáltja magát: „mára vége rabszolgák, cuccot elmosni, eleget kerestek rajtunk!” Egy emberként rohannak, ki spaklival simítót, lécet vakar, ki a keverőgépet „kezeli le” gyorsan, aztán nyomás vissza, Paksra. Valamivel fél hat után Antal kiszáll a „Zöld Ormányos” előtt a kocsiból. A presszóba csak pénteken, fizetés napján megy be, amikor felvette a heti 5500 Ft-os munkabért, ilyenkor sem iszik meg többet két-három sörnél. Hazamegy, megszabadítja magát az előszobában a munkásruhától, precízen kiteríti az előszobában, hogy másnap reggel mindent rendben találjon, aztán vizet hoz, s fürdőszoba híján a lavórban lecsutakolja magát. Pizsamát ölt, kávét melegít, a kredencből előveszi a tegnapról megmaradt, kétdecis üveg alján lötyögő pálinkát és a dunsztos üvegben árválkodó lecsót. Bekapcsolja a rádiót, cigarettára gyújt, s a lecsó melegítése közben elszopogatja a kávét és a tüzesvizet. „Vacsora” után leül a tv elé. A híradót még csak sikerül végignéznie valahogy, de jóval a Dallas előtt lelecsukódó szemhéjakkal kikapcsolja a készüléket és összeölelkezik az ággyal. SZARKAJÓZSEF
