Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-03-01 / 8. szám
1996. március 1. Paksi Hírnök Sok paksi lakosnak kellemes élmények idéződnek fel még ma is, ha ezt a szót hallják: színjátszók. Az ötvenes-hatvanas években Pakson működő amatőr színjátszó csoport előadásai sokak számára eleven emlék, akár úgy, hogy maga is játszott benne vagy úgy, hogy a nézőtér soraiban ülve élvezte a főként fiatalokból álló, de idősebbeket is mozgató lelkes társaság színjátszását. A csoport számára a paksi kultúrház adott otthont. A színjátszás nem volt új keletű ezekben az időkben, színjátszó körök már a negyvenes években is léteztek a községben. Mi volt az oka, hogy a fiatalok igényelték, hogy a hagyomány tovább éljen, miért jártak olyan szívesen ebbe a körbe? — Nem voltam egy kocsmába járó, szerettem a társaságot és itt értelmesen eltöltöttúk az időt. Műveltséget is lehetett itt szerezni - mondja László Károly, aki szinte minden darabban kisebb-nagyobb szerepekben színpadra lépett.-Jó társaság volt, mindenki ismerte egymást és a szórakozást is ez jelentette számunkra - ezt már Zsíros Lajostól tudtam meg, aki főleg epizódszerepekben játszott. A próbák bizonyos összejövetelt is jelentettek, ahol barátságok, nem ritkán szerelmek is szövődtek, hiszen nem kevés időt töltöttek együtt: a heti két-háromszori próbák, amelyek akár a késő esti órákba is belenyúltak, nagy lekötöttséget jelentettek.-Akkoriban még nem volt televízió, szívesen voltunk együtt - így hangzik Bányai János érvelése, aki szintén sokat állt a nyilvánosságot jelentő deszkákon. Csapatmunka folyt, nemcsak a színjátszást művelték, hanem megteremtették mindazt, amire szükség volt, hogy a nézőközönség valóban úgy érezze magát, mintha igazi színházban lenne. A díszletek elkészítésében mindenki ereje és tehetsége szerint közreműködött - a korabeli fotók bizonyítják, nem akármilyen színpadi berendezést sikerült létrehozniuk, így közösen.-A díszletfestésen kívül mindent mi csináltunk. A színpadi háttérképeket a németkéri Staub Feri bácsi készítette - folytatja Zsíros Lajos. - A rendező pedig Hellinger Sándor volt, aki mint fodrász, Népművelési Akadémiát is végzett. A szervezők neve között elhangzik még Kántor Ilus néni neve, aki akkoriban a kultúrház igazgatója volt és az előadások megszervezésén túl még maga is színpadra lépett. Szóba jön még Blazsek Frici bácsi neve, aki fáradságot nem kímélve a zenés számokat tanította be, az előadásokat pedig zongorán kísérte. De milyen darabokat is játszottak?-Főleg könnyed, szórakoztató darabokat játszottunk, hiszen ekkoriban erre volt igény. Nem egy operettet, mint a Luxemburg grófját, Leányvásárt, Csárdáskirálynőt. De előfordultak komolyabb darabok is. Ilyen volt Bródy Sándor Tanítónője vagy Schiller: Ármány és szerelem című darabja - meséli Zsíros Lajos.-A szereplőgárda gerincét az Usztyánék, id. Sipos József, Németh Katalin, Endrődi József, László Károly, Zsíros Lajos adta, hogy csak néhányat említsek - mondja Bányai János. Az ősszel elkezdett próbáknak tavaszra beérett a gyümölcse: akkor kezdődött az előadások sora. A volt tagok visszaemlékezéséből megtudtam, hogy négyszer-ötször szinte minden darabot eljátszottak, de volt olyan előadás, ami tizenegy alkalmat is megért. Ilyen volt például a Mágnás Miska. A sikeres paksi előadások után a környékbeli kis falvakban is felléptek. Bár akkoriban szinte minden településen létezett színjátszó kör, a paksi csoport azonban színvonalban a környékbeliek fölé emelkedett. László Károly elbeszéléséből tudom, hogy volt olyan darab, amit ők jobban előadtak, mint a Déryné Színház. Az előadások nagy sikere, a majdnem mindig telt ház nagy lendületet adott a további próbákhoz. Volt olyan év, hogy két-három darabot is előadtak. Az előadások után következett az ünneplés, ami egy közös vacsorát és az azt követő hajnalig tartó mulatságot jelentette. Az est kiadásait az előadásokon befolyt pénzből fedezték. A befolyt összegre szükség volt még az előadások során felmerült költségek fedezéséhez a ruhakölcsönzési díj kifizetésére - a ruhákat a budapesti kölcsönzőből hozták -, a szövegkönyvek kifizetésére. Mi volt az oka, hogy megszűnt a társaság? Az okok között az egykori tagok megemlítik a televízió megjelenését.-Sokan lemorzsolódtak közülünk, a régiek helyére pedig nem jöttek újak. - Nyugdíjba ment Kántor Ilus néni. A nézők száma is egyre csökkent - emlékezik vissza László Károly. Végighallgatva az egykori „színjátszók” élménybeszámolóit, úgy érzem nem véletlen, hogy az emberek még most is olyan szívesen emlékeznek vissza rájuk. BACH MÁRIA Luxemburg grófja; középen Surányi (Steincold) Károly és Huszka Böbe SZÍNJÁTSZÓK
