Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-08-11 / 32. szám
1995. augusztus 11. Paksi Hírnök § VÁROSI MOZAIK SOK EZER ESZTENDŐRŐL FECSEGŐ SZEMÉTGÖDRÖK A Városi Múzeum idén nyáron három helyszínen is folytatott szondázó ásatásokat. Wosinsky Mórnak, a szekszárdi múzeum alapítójának leírásából ismert a múlt század óta a paksi püspök-dombi lelőhely. Itt római kori őrtornyot, esetleg kisebb villát (majorság) tételezett fel a kutatás. Noha közismert, hogy a 6-os út építésével a régészeti lelőhely jelentős része megsemmisült, mégis érdemesnek látszott egy kisebb, úgynevezett szondázó kutatást indítani a kérdéses területen. A múzeum munkatársai öt kutatóárkot nyitottak, ezek segítségével a következőket figyelték meg: Valóban létezett itt római kori épület, és alapos a feltételezés, hogy ez őrtorony volt. Ezek az őrtornyok a római kori Pannónia provincia határát jelentő Duna mellett kiépített erődláncolat tagjait képezték. Nem csupán a 6-os út építése okozott pusztulást a lelőhelyen, hanem az igen erőteljes talajerózió is sok régészeti jelenséget semmisített meg. így csak római kori tégla-, kő- és habarcstöredékek mellett kisebb-nagyobb agyagedénytöredékek kerültek felszínre, ám épületet, illetve annak nyomát nem sikerült azonosítani. Kiderült, hogy jóval a római foglalás előtti időszakban, a bronzkorban is lakott területnek számított a Püspökdomb. Két bronzkori szemétgödröt is találtak a kutatók, számos e korból származó edénytöredékkel és állatcsonttal. A paksi Bezerédj Általános Iskola volt a következő helyszín, ahol egy kutatóárokkal megbolygatták az iskola udvarát. Itt is egy igen nagy méretű bronzkori szemétgödörre bukkantak, amely egy bronztű töredékén kívül agyagfazék- és táltöredékekkel gyarapította a múzeum gyűjteményét. Az igazi érdekességet azonban a majd kétméteres mélységből felszínre hozott vonaldíszes kerámiatöredék és pattintott kőpenge jelentette, amely a csiszolt kőkorszakból származik, s Paks egyik legkorábbi leletének számít, bizonyítva ezzel, hogy az óváros területén a neolitikumtól kezdve valóban számolhatunk emberlakta településsel. Harmadik helyszín a belvárosi katolikus plébániatemplom szentélye és nyugati hajófala melletti terület volt, ahol a középkori templomalap, cinterem vagy kerítőfal esetleges nyomait próbálták megkeresni, azonban ezeket régészetileg egyelőre nem sikerül igazolni. Annál váratlanabb volt ezen a kis területen a hódoltság kori, 16- 17. századi településnyomok előkerülése. Erre utalnak az itt húzott hat kutatóárokban talált nagy átmérőjű cölöplyukak, egy vályogtégla falú ház omlásnyomai, számtalan tégla, vályogtégla és kőtörmelék, amelyeket meglepően nagy számú kerámiaanyag keltez. Legfontosabb eredmény egy kerámiaégető műhely selejtgödrének felfedezése, amelynek alja a mai felszíntől körülbelül három méterre található. Több rétegben tartalmaz speciális kerámiát, úgynevezett kályhaszemeket, amelyek az akkori fűtőtestek hőkibocsátását növelték a cserépkályhákhoz hasonlóan. Az egészben előkerült pohár alakú kályhaszemek kisebbnagyobb deformációi bizonyítják a feltárt objektum selejtgödör mivoltát, amelyet persze később szemétgödörként is használtak az itt lakók. Nem igaz, hogy-Rutai György, paksi polgár _ nem hisz a gyógyíthatatlan betegségekben. Meggyőződése, hogy mindent meg kell tenni a gyógyulás érdekében, elfogadhatatlannak tartja, hogy az orvosok kimondják végső megállapításként: „gyógyíthatatlan”. Ugyanakkor tudja, hogy sokan vannak, akik sarlatán módon visszaélnek azzal, hogy a kétségbeesett betegek, családtagjaik az utolsó szalmaszálba is kapaszkodva mindent megadnak az életért, egy mégoly halvány reménysugárért is. Feleségére is kimondták, nem lehet segíteni. Nem nyugodott bele, s a család tartalékait feláldozva százezreket fizetett egy magát természetgyógyásznak valló „csodadoktomak”. Huszonöt-harminc Pakson a halálos betegségben szenvedők száma - mondja Rutai György -, többségük rákos felnőtt, leukémiás gyermek. Segíteni kell nekik, hogy maradjon esélyük az életre - gondolta Rutai úr, aki felülemelkedve saját családjának sorsán, alapítvány létrehozásán fáradozik. „Gyógyíthatatlan betegek megsegítésére és gyógyítására” névvel közalapítványt szeretne létrehozni, s máris kapott ígéreteket: a város polgármestere, Herczeg József saját keretéből százezer forintot, a református egyház ugyanennyit ajánlott fel a nemes célra. Vállalkozók, magánszemélyek támogatását váija Rutai György, de tudja elsősorban, az önkormányzat és az erőmű segíthetne - és mint mondja ők sem zárkóznak el ettől. Az alapítvány pénzeit kuratórium osztaná el és ebben orvosok is helyet kapnának. A jól megválasztott gyógykezelési módok reményt adhatnak a gyógyulásra váróknak.
