Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-11-04 / 37. szám
1994. november 4. Paksi Hírnök agrár, valamint a kereskedelmi és iparkamara. Mindhárom gazdasági kamara megyei szervezeteket alakít.- Az új kormány máris változtatásokat tervez a kamarai törvényben - zárta előadását dr. Ficsor Mihály és ez nem kedvező jel, mert megkérdőjelezi a jogbiztonságot. Változások lesznek a tagdíjfizetés kezdetében, egy évvel előrehozták ezt a kötelezettséget, 1995. január 1-jére, és nem kerülnek vissza a kamarák tulajdonába valamikori ingatlanjaik, csupán használati joguk, meghatározott időre. Hegedűs György, a Paksi Építőipari Kisvállalkozók Egyesületének elnöke az egyesület másfél éves tapasztalatai alapján azt kérdezte: a tagdíjak, mint a források meghatározó része elegendőek lesznek-e a hatékony működéshez, és a gyakorlatban alulról vagy felülről szerveződnek a kamarák? Dr. Ficsor Mihály válaszában úgy fogalmazott, hogy a kamarák a törvény szerint nem folytathatnak ugyan üzletszerű tevékenységet, hisz nem lehetnek saját tagjaik piaci vetélytársai, de meghatározott közös célra létrehozhatnak non-profit jellegű közhasznú társaságokat. A szerveződés csakis alulról történhet, ez a biztosítéka az önkormányzati formában való szervezeti működésnek. Ez utóbbi válasznak ellentmondani látszott Rostás Ilona előadása. A Tolna Megyei Ipari és Kereskedelmi Kamara ideiglenes szervezőbizottságának elnöke a törvény végrehajtásának jelenlegi állásáról beszélt. Áprilisban alakult meg a megyei előkészítő bizottság, a munka lassan haladt, mert a regisztráláshoz az APEH nem nyújtott segítséget, nem érezte kötelezőnek magára nézve a törvény által előírt adatszolgáltatást. Az adatbázis, ha késve is, de már elkészült, és ennek alapján megtörtént az osztályba sorolás és ennek nyilvános közzététele is. Hét osztályt alakítottak ki, ezek közül kettő az állami vállalatoké, a további öt: nehézipar, könnyűipar, kereskedelem, utazás - idegenforgalom - vendéglátás, és a legnépesebb a szolgáltatások. Az osztályüléseket megtartották, ezeken küldötteket választottak az alakuló közgyűlésre. A küldöttek közül a paksiakat név szerint sorolta fel Rostás Ilona, s kiderült a szolgáltatási osztályban nincs paksi küldött. — Ki választott küldötteket, miért nem tudtak a paksi vállalkozók az osztályülésről, hogy fog demokratikusan működni a kamara, ha már indulásakor anomáliák történnek? - így sorolták a kérdéseket a résztvevők. Válaszként magyarázkodást kaptak a technikai nehézségekről, magyarázatot azonban - nem. A kamarák függetlenségét az garantálja, hogy finanszírozásuk forrása saját bevételeik - elsősorban a tagdíjak másrészt felügyeletüket csak törvényességi szempontból látják el az illetékes minisztériumok, tehát csakis kifogásolással élhetnek, véleményeltérés esetéh, közvetlenül beavatkozási lehetőség nélkül. A törvény négy alapfeladatot határoz meg, ezek a gazdasági fejlődés elősegítése, az üzleti forgalom és a piaci tisztesség biztosítása, a gazdaság általános érdekeinek képviselete és meghatározott közigazgatási feladatok elvégzése. Adójogszabályi változások 1995-ben - ez volt a következő előadás témája, Csátné Solymár Katalin, Csáki Gyuláné és Madarasi Márta, a Pénzügyminisztérium munkatársai ismertették az előrejelzéseket. A vállalkozói fórumon a továbbiakban dr. Székely László, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány igazgatóhelyettese az alapítvány tevékenységéről beszélt. Különös nyomatékkai szólt a külföldi hitellehetőségekről. A kis- és középvállalkozások támogatása állami érdek is - mondotta -, mert ez olcsóbb megoldás, mint a munkanélküli segély fizetése. A nagyvállalatok érdeke ugyanez, hiszen ebből a körből kerül ki beszállítóik nagyobb része. Magyarországon nem csupán tőke hiányzik, hanem a tradíciók is. A tőkéhez szükséges hitelt nehezebb megszerezni, mint Nyugat-Európában. Ezen igyekszik változtatni a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, amely a Phare-program keretében ma már évi 100 millió ECU-nak megfelelő összeget kap. A pénz egy részét kis- és középvállalkozások hitelezésére fordítja az alapítvány, a többit oktatásra és a helyi hálózatok finanszírozására. Tolna megyében hét irodájuk működik, egy közülük Pakson. Helyi bankvezetőkkel beszélgethettek a vállalkozók a program következő órájában. A Budapest Bankot Sipos Józsefné, az OTP Bank Rt.-t Hegedűs Zsigmondné képviselte és bizony kényes kérdéseket kellett megválaszolniuk: - Mikor fognak a bankok valóban bankként viselkedni? - kérdezte Hegedűs György, elmondva, hogy hiába vezeti vállalkozása számláját tizenhárom éve az OTP-nél, néhány napos lejáratú jelentéktelen összegű folyószámlahiteit mégsem kap, az eljárás hosszan tartó, bürokratikus szabályai miatt. - A bank úgy viselkedik, mint a gazdasági élet többi szereplője - hangzott mindkét bankvezető válasza - nincsenek hagyományok, ezért hiányzik a bizalom. Készséggel elismerték viszont, hogy maguk is szívesen vennék, hajóval több döntési jogkört kapnának központjaiktól, mert ez rugalmassá tenné a hitelkérelmek elbírálását. Németországi és katalán üzleti kapcsolatok lehetőségeiről kaptak tájékoztatást az utolsó órában a vállalkozók napja résztvevői, a program zárásaként Etessy Gábor értékelő pohárköszöntője hangzott el. RÁKOSI GUSZTÁV Új biztos a konzervgyárban EÖRDÖGH GABRIELLA Miközben a Paksi Konzervgyár étkezdéjében a munkások szakszervezeti tanács választásán vettek részt, a mára csak bérmunkában termelő cég irodaépületében a szocialista konzervipar maradványainak jogi átadás-átvételére került sor, mivel az Állami Vagyonügynökség november elsejei hatállyal új vállalati biztost nevezett ki Kródiné Dániel Mária személyében a konzervgyár élére. Egyidejűleg felmentette tisztségéből az eddigi vállalati biztost, Körmendi Gyulát. Az ország tizenöt konzervgyára közül a paksi sem kerülte el a sorsát. Piacvesztés, eladósodás a banknál, termelés és létszámcsökkenés, csőd, valamint lassú privatizáció. Erre magyarázatot ad, hogy a konzervgyárnál még a társasággá alakulás sem történt meg. Az viszont tény, a Budapest Bank eladta a konzervgyár közel százharmincmillió forintos tartozását a Sigma Ex Kft.-nek. Így ez a vállalkozás vált a konzervgyár legnagyobb hitelezőjévé és bérmunkaszerződést kínálóként biztosítja megrendeléseivel a konzervgyár létét. Az új vállalati biztos, valamint a VSZT-titkár, vélhetőleg abban egyet akar, hogy megőrizzék a mára majd’ négyszázra apadt munkahelyek számát.-A dolgozói érdekképviselet partneri kapcsolatot kíván kialakítani a vállalati menedzsmenttel - mondta Theobald Mária szakszervezeti titkár. Mint mondotta, a munkások a felszámolás ellen vannak, mert féltik a még meglévő munkahelyeket. Ezek megtartására a sztrájk kérdése azonban nem merül fel - mert a dolgozók inkább azon vannak, minél előbb induljon be a termelés és semmi ne menjen veszendőbe.
