Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-11-04 / 37. szám
Paksi Hírnök 1994. november 4. (5 Az előszobában székek sorakoznak, alattuk cipők. Kinyílik a rendelő ajtaja, két páciens és kíséretükben a természetgyógyász jön ki. Kavalkó János beinvitál, de előtte megkér, hogy vegyem le a cipőmet. A szobában zöldre festett íróasztal, beépített szekrény és egy masszírozóágy, a szőnyegre leterítve: bárányszőr hever. A magnóból halk, lágy zene szól. SENKI SEM TÁVOZIK ÜRES KF7.7.FI A „CSODADOKTOR” SZOBÁJÁBÓL... Bejön János, aki Tamásiból érkezett. A természet- I gyógyász mögé áll, mindketten becsukják a szemüket és: elkezdődik a kezelés. Pár perc múlva János hátradől, a „csodadoktor” elkapja, majd lefekteti a báránybőrre. A kezelt személy most „alfa állapotban” van. A természetgyógyász lelkesen, megállás nélkül beszél:- Eredeti foglalkozásom műszerész. Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy én természetgyógyász leszek, akkor kinevettem volna. Az egész úgy kezdődött, hogy négy éve egy tévéműsorban láttam egy embert, aki a puszta akaraterejével felemelte egy másik ember kezét. Ezt én is kipróbáltam és mikor sikerült, rájöttem, hogy én is rendelkezem azzal az adottsággal, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valakiből természetgyógyász legyen. Ezek után különböző tanfolyamokon vettem részt. Megtanultam a radiesztéziát, a bioenergetikát, az informatikai masszázst - ami egy testmaszszázs -, gyógynövényismereteket szereztem, és a kijevi egyetem parapszichológia szakát is elvégeztem. Úgy érzem, hogy ez egy misszionáriusi tevékenység, mert az embereknek hitet adok, megpróbálom őket megszabadítani gondjaiktól, hiszen számos betegség idegrendszeri eredetű. Ennek a gyógymódnak tulajdonképpen az a lényege, hogy az egész szervezetet, az egész testet kell gyógyítani, s ezáltal a szervi bajok is orvosolhatók. Persze ez csak egy kiegészítő terápia és nem helyettesítheti az orvosi gyógyítást. Az orvosok előírásait be kell tartani és fontosnak tartom azt is, hogy a betegek közöljék az orvossal, hogy természetgyógyászhoz is járnak. Az ajtó mellett egy kis dobozt pillantok meg. Megtudom, hogy mivel a kezelésekért nem kell fix összeget fizetni, mindenki annyit rak bele, amennyit akar.-Sokan nem tudják megfizetni a három-négyezer forintos kezeléseket. Sajnos manapság már az egészség és az életben maradás is attól függ, hogy kinek mennyi pénze van. Nekem nem az a célom, hogy meggazdagodjak, hanem az, hogy az embereken segítsek. Ha csak egy sátorban gyógyíthatnék, akkor is ezt tenném. Ezt a foglalkozást csak alázattal és humánusan lehet végezni. Ezt a kis gyertyatartót - mutat az asztalon álló tárgyra - egy cigányasszonytól kaptam, mert meggyógyítottam a kisfiát. Sokszor egy ilyen kis ajándék sokkal többet ér, mint bármennyi pénz. Közben a földön fekvő János „felébred” és odaül hozzánk. A fiatal fiú elmeséli, hogy egy ér-
