Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-09-23 / 31. szám
Paksi Hírnök 1994. szeptember 23. Egy kis szomszédolás a szágosan híres, ma már turisztikai nevezetesség a hajósi pincesor. Császártöltés, Hajós, Nemesnádudvar, Vaskút környékére Mária Terézia uralkodásának idején telepített németek - svábok - honosították meg a szőlőművelést, bortermelést. A természeti adottságok - homokbuckás terület, löszös talaj - azonosnak mondható a paksival. Mintegy 200 présházat-pincét alakítottak ki. Uralkodóvá vált a kadarka, oportó, kékfrankos, zweigelt, olaszrizling, chardonnay, királyleányka. A magántermelők által termelt bor nem volt meghatározó a piacon, de a korábbi keleti piac minden csepp bort „elnyelt”, nem voltak értékesítési gondok. Ebben az időben a Hosszúhegyi ÁG-nak még Tolnában is voltak érdekeltségei, Bátaszéken, Mözsön, Nagymányokon és más helyeken. A bor exportja 85- től napjainkig szinte a nullára csökkent. A nyugatra történő értékesítésnél nagy konkurencia a spanyol, portugál, görög szőlő- és bortermelés, illetve ezek megjelenése a Közös Piacon. A hajósi pincesor mára már inkább csak turisztikai nevezetességnek számít, naponta több nyugati rendszámú autóbusz hozza a turistákat, évente mintegy 15 ezret. Itt élő eleiket jönnek meglátogatni, alkalmi szúretelésen, must- és borkóstoláson, pecsenyesútésen vesznek részt. A korábbi szőlők hobbikertté, a présházak hétvégi házzá alakultak. Fő cél lett a turisztika kiszolgálása. Ennek érdekében épültek a pincesoron kisebb panziók, éttermek, egyéb, az idegenforgalmat kiszolgáló létesítmények. Az itt termő borok elsősorban a borkóstolás eszközévé váltak. A BOR lehet tiszta, kellemes, bársonyos, élvezetes, mint egy szűzlány. Lehet telt, testes, érett, mint pékné asszonyság. Lehet szőke, vörös, kaparó, ress, mint kocsmárosné... A bort nem lehet inni, vedelni, a bort kortyolni, kóstolni kell... Egy szépséges borosüvegcímke. Elkelne a paksi palackokon is... Különleges minőségű HOSSZŰHEGYI M'ER'LOT Szára^vörösbor Teimetie és UoM.* Hosszúhegy* ,Me/oy.ud<v>ai>i Kombinál # HdjóvHíUI bot. A paksi borversenyen 1994-ben kilenc arany-, húsz ezüst-, negyven bronzérem, harminchárom oklevél volt a bortermelők jutalma. A „hivatásosokat” egyedül a Dunamenti Szövetkezet képviselte, két ezüst-, két bronzéremmel, az összes többit a magántermelők érdemelték ki. Érdekes végigböngészni a felsorolást. Például a vegyes vörössel lehetett aranyat, ezüstöt, bronzérmet, oklevelet szerezni, de lehetett 0,00 pontot is elérni - mondja ifjabb Keller János aranyérmes bortermelő. Nem elég tehát a bort megtermelni, azt hozzáértéssel kezelni is kell. VISSZA KELL ÁLLÍTANI A PAKSI BOROK RANGJÁT! M ikor és hogyan kezdődött a bortermelés Pakson? A szőlőtermelést a rómaiak honosították meg. Sok évszázad viharát is átvészelve a századfordulón mintegy 2227 hektár területen termeltek szőlőt. Volt időszak, amikor Paks szőlőtermelésbenbortermelésben túlszárnyalta Szekszárdot. Nemzetközi borversenyen 1966-ban arany- és bronzérmet nyertek a paksi bortermelők. A magántermelők általában csak saját fogyasztásukra termelték a bort, kéthárom termelő Pesten nyitott borkimérést, a peremkerületekben mérték ki boraikat. A századfordulótól a hatvanas évekig Paks lakossága mintegy 12 ezerre tehető, 3000 szőlősgazdát tartottak nyilván, nem volt közöttük érdekazonosság, nem alakítottak pinceszövetkezeteket -mint például Szekszárdon - így aztán fokozatosan el is vesztették piaci jelentőségüket a paksi borok. Az urbanizáció hatása is megtette a magáét, napjainkban mindössze 400 hektárra tehető a paksi szőlőtermő területek nagysága. Az erőmű, a lakótelep, a sporttelep, a hobbikertek területén is valaha szőlőtermelés folyt. Minőségi bortermelés - mint például a püspöki, papi borászatoknál — azért sem tudott kialakulni, mert ezek a fajták kisebb hozamúak, de annál inkább munkaigényesek. Ezért inkább a kevésbé munkaigényes, direkttermő fajták felé fordultak. A bor kezelésére sem fordítottak kellő figyelmet, hogy el ne romoljon karácsonyra már híre-hamva sem volt az újbornak. Az Aliscavin Rt. 94. évi árajánlata pedig éppen a minőségi borokat preferálja, amiből alig van kínálat. A paksi borverseny két résztvevője - Százuj István, Pipa Károly — az országos borversenyen is bronzérmet nyertek. Ezek az érmek akkor válthatók át forintra, ha évről évre produkálni tudják ezt a minőséget és a kereskedelmi mennyiséget is. Legalább ötszáz mázsa szőlővel, vagy ötszáz hektó borral tudnak megjelenni a piacon. Ehhez az kellene, hogy a paksi szőlősgazdák pinceszövetkezetbe, vagy más módon szövetkeznének. Az Aliscavin Rt. hajlandó a paksi szőlősgazdákkal együttműködni, ha rendszeres mennyiségű és minőségű árukínálatuk van. Az értékesítésben is partnerek tudunk lenni.
