Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-02-09 / 3. szám

1994. február 9-9 PAKSI HÍRNÖK A rendszerváltás óta a főutcán sokasodó boltok révén a belváros visszanyerte eredeti szerepét, újra a település kereskedelmi központ­jává vált. Végigsétálva a Dózsa György útról a Duna felé nyíló ut­cákon, meglepődve tapasztalhat­juk a hetven-nyolcvan éve épült házak homlokzatainak szépségét Különösen igaz ez a Villany ut­cára. Valaha, a két világháború kö­zött jómódú zsidó kereskedők lak­ták túlnyomórészt az utcát, amely­nek névadójára, az 1911-ben épült, és akkor igen komoly technikai fej­lődésnek számító villanytelepre ma már csak az idősebbek emlékeznek. A zsinagóga még áll, a Városi Könyvtárnak helyet adva, sajnos már nem az eredeti homlokzatá­val, remény persze van a helyre­­állítására, mert a város birtokában vannak az ehhez szükséges tervek, fényképek - talán egyszer pénz is akad a szándék melle. Meleg vizes artézi kút tette von­zó építési területté az annak idején még a Duna-partra futó utcát, s ha már volt meleg víz, megépítették a Népfürdőt is, ami az akkori, vízve­zeték-csatorna nélküli világban ugyancsak nem számított csekély­ségnek. Megtalálható még ez az épület is, ma varroda működik benne. A főutca után elsőként a Villany utcában épült kockakővel burkolt szilárd út. Az idilli hangulatot, a tisztes polgári jólétet a második világháború, a holocaust szörnyű­sége szakította félbe: a Villany utca lett a paksi gettó, és az itt lakókat innen indították a koncentrációs táborokba, ahonnan csak kevesen tértek haza. A következő évek sem hoztak sok jót a Villany utcának. 1953- ban, az addig a főutcán keresztül­haladó, Budapest felé vezető út a jelenlegi nyomvonalára épült, el­vágva ezzel a települést és így az utcát is a Dunától. A lakótelep épí­tésével a tradicionális kereskedel­mi centrum „hegyre” kényszerí­tésével a belváros már-már elsor­vadni látszott Szerencsére a hagyományok erő­sebbnek bizonyultak. A piac fel­költöztetésének elvetélt kísérlete az új „vásárcsarnok”-ba végképp bebi­zonyította az eredeti belváros életképességét Az egyre szebbé váló Villany ut­cai piactér, amely az ötvenes évek végén került ide a volt izraelita is­kola helyére, idén májusra korsze­rű és szép parkolóval bővül, ké­szen állnak a piaccsarnok tervei is. Lehetséges, hogy a Kereszt utcából levezető út folytatódni fog a Vil­lany utcában új kijáratot biztosítva a hatos útra - és egyszer talán még újra a Duna-partra is. A jövő biztató és ha a még meg­lévő értékes épületek is megma­radnak, felújításra kerülnek erede­ti arculatukat megőrizve, akkor el­mondhatjuk, hogy meg tudtuk őrizni a város igazi arcát RÁKOSI GUSZTÁV Minap említette valaki, hogy szükséges lenne az általános műveltség emelése érdekében tanítani a Bibliát. Hivatko­zott arra, hogy a mindennapi életben, újság­cikkekben, politikai megnyilatkozásokban sokszor utalnak a bibliai történetekre, egyes mondásokra, esetleg az abban szereplő sze­mélyekre, néha tévesen. Ennek iskolapéldája, amikor úgy idézik: Ha megdobnak kővel, dokd vissza kenyérrel. Ez a mondat ugyanis így nincs a Bibliában. Van hasonló, amit Jézus mondott: ha jobbról arcul ütnek, tartsd oda a bal arcodat is - de a kettő nem ugyanaz. Az is természetes, hogy a művészeti al­kotásokat (festészet, szobrászat, de az iroda­lom jeles alkotásait) sem lehet bibliaismeret nélkül megérteni. Az sem mellékes, hogy a Biblia mindeddig a világ legtöbb példányszámban kiadott könyve, a legtöbb nyelvre lefordított alkotás. Mindez együttesen adta az indíttatást, hogy felhívjam a figyelmet arra: immár az ötödik évfolyamában tart az a bibliai szabadegyetemi sorozat, melyet a művelődési központ szerve­zésében tartunk. Igaz, mindig szerepelt a mű­velődési központ programfüzetében, mégis el­kerülte - úgy tűnik - egyesek figyelmét. Ezt pótolom most. Novembertől februárig tartjuk az előadáso­kat minden hétfőn. Első két évben az Ószövet­ség könyveit, azok keletkezését, mondanivaló­ját tárgyaltuk, a harmadik évben az Újszövet­ség négy evangéliumát, a negyedikpen az Apostolok cselekedeteit (az első egyháztör­ténelmet) és most, az ötödik évben Pál apostol leveleit tárgyaljuk. c-------------------------------------------------\ Tudsz-e róla1 \_______________________________/ Hetven és száznegyven között mozog egy­­egy előadás hallgatóinak száma, megtöltve a nagyobbik klubtermet a művelődési házban. Az előadók helybeli, környékbeli lelkészek. A katolikus, evangélikus, református és baptista lelkészek egyenlő arányban négy-négy elő­adásban szolgáltatják a 16 estére terjedő soro­zatot Egymást kiegészítve hangzanak el az elő­adások és a résztvevők igénylik, hogy a követ­kező évben is folytassuk a sorozatot, amelynek az ismeretközlés mellett hitébresztő jelentő­sége is van. A Bibliában találni ősi, szinte mitologikus elemeket a kezdetekről, érdekes történelmi adalékokat a zsidó nép múltjából, ősi történe­téből. Találni benne egy speciális világtörténe­lem szemléletet: Isten a történelem ura. A Bibliát olvasva megragad valami különös atmoszféra, légkör, és megérint a szentlélek ereje. Régi történetek maivá válnak, az esemé­nyek a személyes ügyünkké. A Bibliából hitet ébresztő erő árad, hibáinkat, vétkeinket lelep­lező, megvilágító reflektorfény, máskor életet újító, vétkeket feloldó erő. Különös könyv. Jézus példázata, a magvetőről szóló, nem a kor agrotechnikai jelenségét világítja meg, ami a palesztínai körülményekre jellemző, hanem lelki tükörré válik, amelyben megláthatom: életemben milyen a sorsa Isten szavának, igéjének. Elgondolkoztató könyv. Vannak az életemben emlékezetes könyvek, ifjúsági regények, amelyek megmozgatták ifjú­ságom fantáziáját Vannak történelmi köny­vek, amelyek élménnyé tették számomra a régi múltat és világossá tették, hogy a törté­nelem az élet tanítómestere. Vannak kedves regények, amelyeket, ha fáradt vagyok, előve­szek újra meg újra, mert felüdítenek, elan­dalítanak (Jókai- vagy Mikszáth-regények, Móra Ferenc-novellák). De csak egy könyv van, amit naponta elő­veszek, mert belőle élek, erőt merítek, békességet találok. Ez a Bibliám. SÓLYOM KÁROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom