Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-08-19 / 26. szám
1994. augusztus 19. Paksi Hírnök 2> KÉT FOGABA KERÜLT AZ ÉJSZAKA A DINNYECSŐSZNEK Mit gondol éjszakánként egy dinnyecsősz, aki a tolvajoktól óvja egy vállalkozó földjét? Éjszakánként félek - mondja Farkas István, a dinnyecsősz. Hard tőszomszédságában terül el az egyhektáros dinnyeföld, amely meglehetősen félreesik a településtől, de ez nem azt jelenti, hogy a tulajdonoson kívül senki más nem látogatja. A napokban a cecei úton a diszkóból hazafelé menet négy fiatalember látogatta meg a dinnyeföldet, két fogamba került az ő kirándulásuk... Szombat éjszaka autóval érkeztek, kedvük támadt egy kis dinnyére...-Megérte a szembeszegülés? Nem gondolja, hogy jobban járt volna, ha megtiszteli a „látogatókat” egy-egy dinnyével?- Hogy néhány napon belül tömegével „látogassák” a dinynyeföldet? Hogy ne legyen semmi értelme a munkánknak? Mi lenne, ha nyílt utat hagynánk ezeknek az embereknek? Lassan véget ér a szezon. Ha nem tudjuk kiárulni legalább a befektetett pénzt, semmit nem tettünk.- Hogyan lett dinnyecsősz?-Három gyermekem van, valamit tennem kell, a feleségem fizetése sem megoldás. Rokkantnyugdíjas vagyok.-Mit érez a dinnyecsősz éjszakánként, fegyvere nincs, de van egy éber kiskutyája.-Feszült idegességet. Éveken keresztül a vendéglátóiparban dolgoztam, higgye el nem volt könnyű az sem, de soha nem féltem úgy, mint most, amikor felelősséggel tartozom mások munkájáért. Itt nagyon egyedül van az ember.- A munkaadójával elégedett?-Igen. Korrekt, mindenről gondoskodott, amire szüksége van egy dinnyecsősznek. Kiszállítja az eledelt, időben kifizeti a bért, bár nem tudom, hogy marad-e ebből a pénzből a fogpótlásra... * * * Egy agg Lada utánfutóján agg gyümölcsök tömkelegé, hangosbeszélőn kínálja az említett dinnyetermesztő kereskedője az árut. A késő délután ezekben a hetekben a dinynyevásárlás idejét is jelenti, hiszen ebben az időszakban térnek haza a legtöbben a munkából. Iőrinc napja, augusztus tizediké. A dinnye ideje lassan lejár. A vállalkozónak J egyre nehezebb dolga van, a csősznek egyre könnyebb. Sokan élnek alkalmi munkából. A mi városunknak nincs „Moszkva tere”, ahol az új idők emberpiacát megtűrhetnék hatóságaink. Szakítópróba SZARKAJÓZSEF Budapesten elnézik a főváros szegény embereivel végeztetett olcsó munkát. Mit is tehetnének? Pakson a munkaadó és vállaló közötti megállapodás többnyire ivókban köttetik, de gyakran előfordul az is, hogy felkeresnek emberek egy-egy építkezést, fuvarost, gazdálkodót valami munka reményében. A munkabér napi nyolcszáz és ezerhászomszáz forint közt ingadozik, ebben közrejátszik az étel és az ital, no meg a munkaadó embersége. Többnyire ismerős szegényeket fogadnak fel, természetesen a könyörületen túl az ember ára is nagyon fontos. Mindannyian nagyon jól tudjuk azt, hogy nemcsak a felfogadott ember, de a többnyire vele dolgozó munkaadó számára is kellemetlen egy ilyen „nyaralás”, egy ilyen ember, állat, növény számára már-már elviselhetetlen nyárban. Beszélgettem hegesztővel, gépészmérnökkel, akik a mindennapiért reggel hét órától sötétedésig a kőműves vagy az ács, vagy a vasbetonszerelő keze alá dolgoznak, inkább elviselik ezt a kiszolgáltatottságot, embert próbáló hőséget, mintsem a falat kenyér hiányát. Kellemes nyaralást szoktunk kívánni egymásnak. Mindannyian tudjuk, hogy miért nem nevezzük meg ezen „nyaralókat”. Értjük a kor szakítópróbáját. Értjük, féljük is egyben. VÉGE A DINNYESZEZONNAK
