Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-08-19 / 26. szám

Paksi Hírnök 1994. augusztus 19. Szülők, gyermekek, célkitűzések Tévedés ne essék: ez itt nem a Hír­nök sportrovata, ahhoz tovább kell lapoznia a kedves olvasónak. Csupán ürügy a sport, hogy bemutathassuk egy csa­lád életét, mindennap­jait. A cél, amit megterveztek, lehetne bármi egyéb értelmes emberi cselekvés, a szőlőmű­veléstől a számítástechnikáig. A lényeg a szülői szándék, hogy tudatosan, rendszeresen munkára nevelik gyermekei­ket, időben felismertetik ve­lük, hogy az eredmények, a siker nem hullik az ölükbe, hogy az ünnepi pillanat ritka, mint a fehér holló és a valódi, szívből jövő örömöt csak azok élhetik meg, akik ke­mény munka verítékével kiér­demlik azt. A gyermekkor persze tiszta kell hogy legyen, mint ahogy természeténél fogva tiszta a gyermeki lélek. Játékra, vidámságra van szük­sége a cseperedő emberké­nek, felhőtlen, gondoktól mentes évekre, hogy egészsé­ges gondolkodású, tisztessé­ges erkölcsű felnőtt váljék be­lőle. S bár közösségben, társa­dalomban élünk, a külső ha­tásoktól nem zárhatjuk el gyermekünket, ennek biztosí­tása elsősorban mégiscsak a család feladata és felelőssége. A szülőké, akiket a gyermek tudatának ébredésekor példa­képének tekint, akinek sza­vait, mozdulatait, szokásait utánozni kezdi. Ideális körülmények között a szülő példakép is ma­rad, hosszú ideig, talán örökre. Hogy így legyen, mi­nél több családban legyen így: ahhoz sokat kell tennie a tár­sadalomnak és sok lemondás­sal jár az egyes ember részé­ről. Megéri? Ha Till Barbara és Regina édesanyját, édesapját kérdezzük, a válasz: igen!-ffi). A TILL CSÁLAD APÓVAL KEL ÉS FEKSZIK... Van, aki tudatosan irányítja, képzi gyerme­két az élsport számára, van aki csak egysze­rűen belecsöppen. horváth margit-izsószilvia A szülők először csak a mozgás fontossága mi­att indítják el edzésre, és hetek-hónapok múlva rájönnek, hogy csemeté­jüknek kiváló érzéke van a sportághoz. Boldogan kísérik el egy-egy versenyre és büszkén fogadják a sike­reket. A lelkesedés, mint egy örvény húzza magával az egész családot, átala­kítja életét, mindenek fölé helyezi a sportot. Két „pakolás” között együtt a Till család, s a szek­rény tetején már nem akad hely az újabb trófeáknak Mindkét leány, Barbara és Regina, sportoló a Till családban. Látogatá­som előtt néhány nap­pal érkeztek haza egy svájci edzőtáborból.- Hogy is kezdődött? - tettem fel a kérdést Till Ferencnek, az apukának.-Bár mindig nagy érdek­lődéssel fordultunk a kü­lönböző sportágak felé, iga­zából sohasem terveztük, hogy gyermekeink élsporto­lók legyenek. Először nem is a judoval, hanem a ritmikus sportgimnasztikával, majd balettel foglalkoztak. A Beze­­rédj Általános Iskolában a tor­naórákon ismerkedtek meg a küzdősport világával. Barbarát lelkesítette sikeres vizsgája az első színes övre - folytatta az apuka -, amelyet egy versenyen szerzett máso­dik hely követett. Attól a perctől kezdve elválaszthatat­lanok a cselgáncs és ő.- Barbara sikerei biztatást adtak Reginának, ő korked­vezménnyel járhatott az edzé­sekre - fejezte be a gondo­latsort Marika, az anyuka.-Ha két testvér sikeres az életben, gyakran előfordul a fél­tékenykedés, a rivalizálás. Van-e ilyen a lányoknál? Az apa mosolygó arccal vá­laszol: Egymás sikereinek egy­formán örülnek, sőt a ki­sebbikre, Reginára lelkesítő­­leg hat nővére teljesítménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom