Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-07-08 / 20. szám

Paksi Hírnök 1994. július 8. <s Minek a kád, ha nincs lakás? Vaskeretek boldog rámolói goznak a vasöntödében, ám termelé­sük kapacitásuknak csak töredéke, mert a termékeknek nincs piaca, illet­ve lenne, de mint mondja Juhász Ká­roly, a megyei vízmű megszűnt, he­lyettük millióegy kis kft. alakult. A régi nagy építőipari vállalatok ezer darabra szakadtak. Hová menjenek, kit keressenek? Eddig minden meg­rendelőjük ismert volt, ma nehéz megtalálni a vevőt, mert anonimmá váltok - állapítja meg sóhajtva. Körülnézünk az öntödében. Mit mondjak? - itt huszonöt munkás bol­dog, hogy hetvennégy forintos órabé­rért dolgozhat, rámolhatja a nehéz vaskereteket, beszívhatja az öntödei homokot, amit a riporter vaspornak nézett, de Juhász Károly felvilágosítot­ta, hogy ez „csak” öntödei homok, nem is sokáig használják már, mert üzembe állítják a nemrég vásárolt szemcsemosó öntvénytisztítót. Az öltö­zők, fürdők viszont már most kulturáltak, tiszták. Mutatja a tulajdonos a gépeket, amiket a soroksá­ri öntödéből vásárolt No, nem automata öntödei gépsorok, csupán kisebb gépek. Szó esett még sok mindenről, a csődbe ment kecskeméti kádgyárról, mert minek a kád, ha nem épülnek lakások. Lánc, lánc, eszterlánc... De maradjunk csak Pusztahencsén; Juhász Ká­roly örömmel nézi a néhány kandallóajtót, ezeket egy pécsi megrendelőnek készítették, tán lesz még további rendelés, vagy azokat a behemót ut­cai csatornafedlapokat, amelyekre jöhetne vevő jókora igénnyel, hogy lekösse az öntöde egész évi kapacitását, ügy legyen! e. g. Áfészek hosszú menetelése, avagy: Diszkont a kapualjban Kis- és nagyvárosokban egyaránt gomba mód szaporodnak a garázs és kapualji „üzletházak”. Áruikat feléért-harmadáért kínálják, mint a szokványos, eddig megszokott üzletekben. Dömpingáruikkal árasztják el Paks piacát, köztereit Ezek között is sláger a Kínából származó ezer-tízezer apró cikk. Az élelmesebbek felismerve az áruk „piacképességét” a saját üzleteikben is kínálják ezeket Azon se cstr dálkozzon senki, hogy ugyanazok a cikkek köszönnek vissza a kirakatokból, polcokról, amelyeket a cso­magküldő szolgálatok „minőségi” áruként tukmálnak a kiszemelt áldozatokra. Például a konyhai esz­közkészletek, melyeket a shopingok 1300 forintért kínálnak és apaksi piacon 800 forintért, a lakótelepi diszkontban 1000 forintért vannak kitéve. Egy kínai konzervnyitó a piacon 120 forint, a Sooter’s boltban 99, a 10-es ABC-ben 200 forintért árulják. Már nem tudni, hogy a Szekszárdi Vasipari Vál­lalat miért pont Pusztohencsére telepített öntödét, de az biztos, hogy a kistelepülés üzemecskéje ugyanúgy megérezte a hetvenes évek olajárról bánását, a kilencvenes években a keleti piacok el­vesztését, mint utolsó anyavállalata, a Budapesti Egyesült Villamos Gépgyár. Szokványos történet a pusztahencsei öntödéé - mondja Juhász Károly, az öntöde privatizációja kapcsán alapított Fáner Kft. egyik tulajdonosa.- A pesti anyavállalatnak gyártottunk kézi for­­mázásű egyedi öntvényeket, ezek alkatrészként kerültek az Évig ál tol gyártott gépekbe. Kiváltunk a pesti vállalatból 1988-ban, és a dolgozókkal kis­szövetkezetet alakítottunk. A telepet béreltük, megrendeléseink hatvan-hetven százalékát az Évig adta. Közben a kisszövetkezet bővítette profil­ját, készültek az öntödében csatornázási és vízsze­relési öntvények. A legnagyobb megrendelőnk azonban nem fizetett, emiatt felszámolásra került a kisszövetke­zet. A dolgozók végkielégítéssel ugyan, de mun­kanélkülivé váltak. Miközben folyt a privatizáció szerte az országban - folytatta Juhász Károly -, az Évig valamennyi vidéki telepét eladta. A pesti gyáróriás egy részéből amerikai-magyar vegyes vállalat lett, a maradék átalakult részvénytár­sasággá, ahol minimális termelés folyik, minimá­lis létszámmal! Ma nincs szüksége vasöntödére az országnak, öntőmunkásra sem. Igaz, öntőszakmunkást vagy tizenöt éve nem is képeznek már, pedig valaha milyen jól megfizették a vasöntőket, kohászokat - sóhajt fel a tulajdonos, aki Dunaújvárosban, a „szocialista kohászat fellegvárában” szerezte főis­kolai diplomáját, és a privatizáció során kárpót­lási jeggyel és egzisztenciahitellel fizette ki tár­sával együtt az üzem vételárát. így cég volt már, dolgozók nélkül. A Fáner Kft. tulajdonosai pályázatot adtok be a megyei mun­kaügyi központhoz, ennek alapján vissza nem térítendő támogatásban részesültek, azzal a felté­tellel, hogy három éven keresztül foglalkoztatnak huszonöt munkanélkülit. Ma pont ennyien dol­A közgazdasági kategóriák, fogalmak, amiket a politikai gazdaságtanban oktattok - piaci érték, használati érték, áruérték stb. a mai viszonyok között teljesen értelmetlenné váltak. Egy kategó­ria van: a balekoké. Kit, mire lehet rábeszélni... Ilyen körülmények között, egy magára valamit is adó cégnek a fennmaradása, léte, a „hosszú meneteléshez” hasonlítható. Kivárni, míg a ka­pualji „áruházak” megszűnnek. Ezek a gondok hogyan hatnak például a Paksi Áfész üzleti tevékenységére? Erről beszélgettünk dr. Midler Já­­nosné áruforgalmi osztályvezetővel.- A vásárló elvárja tőlünk - mondotta -, hogy az áruházainkban kapható termékekre garanciát adjunk. Ennek ára van. Olyan termékforgal­mazóktól kell beszerezni az áruinkat, akik garan­ciát tudnak adni a termékeikhez, ami megha­tározza a termékek árát és körét is. Igyekszünk olyan termékeket forgalmazni, amelyek gyorsabbá teszik a pénz forgását, nem kötik le nagymértékben forgóalapunkat. A ruhá­zati termékek körét szűkítettük, piacot hagyva a magánkereskedők számára is. Kisebb raktár­­készletet igénylő napi termékek forgalmazására álltunk át. A vendéglátóipari üzletágunk veszteséget pro­dukált. Ezt felszámoltuk, a kömlődi csárdát példá­ul bérbe adtuk ki. Gerjenben csak felvásárlótevé­kenységet folytatunk, volt üzleteinket bérlőknek engedtük át. Nyereséges viszont a bútorértéke­sítés, a Sánc étteremben lévő egységünket fejlesz­teni kívánjuk. Az ott még üzemelő éttermi részt is - a bérleti idő lejárta után - bútorboltként kíván­juk majd üzemeltetni. Nyereséges továbbá az élelmiszer- és vegyes­iparcikk üzletág, ezt is továbbfejlesztjük. Idén megvásároltuk az önkormányzattól a 10. számú ABC-t, a konzervgyárral szemben lévő 2. számú ABC áruházunkat ennek a jegyében most alakít­juk át. Nyereséget hozott a mezőgazdasági bol­tunk is, változó az Ofotért bolt nyeresége. A közel lévő konkurencia megérződik a bolt forgalmán. Új szolgáltatásokat vezettünk be, hogy ezáltal jobban, gyorsabban tudjuk vevőinket kiszolgálni. A kölcsönzőboltunk forgalma is nyereséges. Tolnán létrehoztuk a Procop nagykereske­delmi üzletházat, mely országos hálózatként üzemel. Termékeinket innen szerezzük be, így versenyképes árréssel tudjuk az árut továbbadni. Nyereséges a felvásárlási üzletág is: zöldség, gyü­mölcs, nyúl, naposcsibe, éti csiga felvásárlása és továbbértékesítése. A szűkülő piac, a talpon maradás kényszerítő hatása, a realitások józan mérlegelése alapján vallják, hogy szükség van a „többes” lábra. MÁRMAROSIM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom